British Open Ager, Task 5

Egy jó nagy oda-vissza a fő gerincen, majd el északnak egy tó partjára, kb 50km. Eleinte 90es volt a feladat, de aztán az idő nem úgy alakult amire számítottak és ez lett belőle. Persze megint mentünk elöl mert vérszemet kaptunk a hegyen repüléstől, és sikerült beragadni viszonylag az elején ahogy kell. 

A hegyről tudni kell hogy két "szintje" van, az alsó is olyan magas hogy itthon bárki elfogadná és versenyeket rendeznénk róla, de kicsit beljebb van még egy lépcső több száz méterrel feljebb. Mint kiderült az alsó nem adta, rázkódtunk a szembe szélben, míg fent kicsit lemaradva tőlünk kb 40 ernyő húzott el látva a szenvedésünket. Mire végre kitekertem kezdődött a kergetés ismét, szerencsémre sokan visszafelé is megpróbáltak lent menni,  pedig fent vígan félgázom lehetett haladni. A cél előtt 19km-el sikerült 2400ra felesni, innen gyakorlatilag végsiklás volt, amit megálltunk tekerni a gyengében az felesleges volt, simán adta a célig. Az élboly sajnos megint sokat adott időben, de kb tizedikként bevergődtem, így hogy nincs már tétje ez elfogadható. Utánam még Vértes, Karcsi és Kepes érkezett, rengetegen beértek ma. A cél egy strand volt, bárral a fák alatt, fürdéssel, soha rosszabbat :)

British Open Ager, Task 4

Viszonylag erős nyugati szél, ezért nem bonyolították túl a feladatot, egy pont a cél keletre kb 90km-re. A harmadáig jól mentünk az elejével, aztán kicsit belassultunk és nullázgattunk mivel féltünk a leszálló nélküli terepre való besiklástól. Végül nagy nehezen elértük a következő hegyet, de ide elég hülye módon beragasztottuk magunkat, rengetegen elmentek felettünk amíg Vértessel és Sziszivel lejtőzgettünk. Végül annyira nem adta hogy pár száz méteren kicsúsztunk egy kis síkság fölé, ahol szittoval alacsonyról mentettünk, Balinak sajna már nem adta. Közben kiderült hogy Tóni és Kepes besiklott a necces rész fölé, és nem adta, kisebb befázás lett a vége, Tóni videóját majd belinkelem, döbbenet :)

Ezután jócskán lemaradva ugráltam az előttem tekerésző körkupolák seregén, próbáltam mindenkit otthagyni de egy hátszeles feladat nem nagyon hozza ki az ernyők közti különbségeket. Azért akit csak beértem ott tudtam hagyni, a végén még volt egy jó húzásom, mivel láttam hogy az élboly kerüli az utolsó hegyeket, én rámentem egyenesen és bejött, picit tekerve de át tudtam ütni így 20-ikként beestem a célba. Karcsi ügyesen az élbollyal előttem ért be, a napot meg Xevi Bonet nyerte vagy 10 perccel mindenki más előtt. Hiába, ezen a terepen a helyismeret rengeteget számít, meg ő sem ma kezdte. Sziszi utánam érkezett, összesen vagy 70en voltunk a célban.

British Open Ager, Task 3

Törölték a napot erős szél miatt, eddig nekünk háromból semmi a beígért jó idő ellenére..

British Open Ager, Task 2

Jó időnek nézett ki, bár mint kiderült nem annyira mint az első nap. Persze bennünk volt hogy tegnap nyerő helyzetből koppantunk, így toltuk neki az elején most is. Én nem gondolom hogy túl bevállalósan mentünk, de tény hogy lehetett volna ismeretlen terepen konzervatívaban repülni. Lényeg a lényeg, egymást behülyítve Sziszivel, Vértessel meg Tónival leszálltunk 12km után.. Karcsi meg Kepes nem volt ilyen őrült, de a célba senki nem ért be közülünk, nehéz terep volt.
Innentől örömrepülés, egy ilyen nullás nappal már nem érhetünk el olyan helyezést ami pontot érne.

British Open Ager, Task 1

A hely teljesen új számunkra, szép nagy gerinc jó nagy szintkülönbséggel, a távolban pedig a Pireneusok magas csúcsaival. Gyönyörű a táj, de ezzel együtt nagyon összetett is, sok helyen minimál leszállókkal.

Első feladatnak egy cikkcakkot írtak ki a gerincen meg a völgyben, amihez nem kellett sok ész. Ez eléggé feküdt is nekünk :) így az első fordulópont után én voltam elől, mögöttem Sziszi, Vértes, Kepes kb. Mivel valaki mentőernyőt dobott a gerincen, az érkező helikopter miatt stoppolták a taskot, a srácnak nem lett komoly baja szerencsére, mi meg buktunk egy jól induló napot.

Polish Open vége

Csütörtökön átvittek minket Lijakra, de mire felértünk már egy szép nagy felhő ült a hegy felett. A későbbiekben mindenhol elkezdtek növögetni a zivatarfelhők, így lefújták a napot. Sokan a dörgés alatt rohanva elkezdtek startolni, hogy ne kelljen felgyalogolni és buszra várni, én a 2008as tapasztalatokból oklulva inkább visszasétáltam. Egy lecsúszás nem ér annyit hogy kifutószélben kelljen esetleg betolatni valami rotoros helyre.

 

A pénteket már reggel törölték (pedig egy rövid feladat valószínűleg belefért volna), így 4 érvényes nappal zárult a verseny. Mindenkinek jól jött volna még 1-2 task, én kb 90 ponttal csúsztam le a dobogóról, de Milán és Bali is rengeteget jöhetett volna előre. A körülményekhez képest elégedett vagyok, ilyen jól tán még sohasem ment a repülés. Úgy érzem a két hét alatt egyetlen nagy(!) repülésbeli, taktikai, stratégiai hibát nem vétettem, a sors most úgy hozta hogy a British dobogót egy cilinder elírással, a Polisht egy légterezéssel buktam, de maga a tény hogy a közelében voltam sokat elmond mennyit javított egy jó ernyő a teljesítményemen. Idén amellett hogy szinte mindig jól kaptam el a rajtot, elég stabilan be is értem a célba, ráadásul egyre bátrabban is repülök, sokszor szállok már ki elsőnek a tekerésből és hagyom ott a bolyt ha úgy adódik. Furcsa nézni hogy a pár éve még messziről csodált pilótákkal most együtt toljuk be a célba, rengeteget fejlődtünk, de azért ez még mindig csak az útnak az eleje. Következő nagy állomás a PWC sorozat kell hogy legyen majd a jövőben. Amikor azt hisszük hogy nagyon megy akkor ott rá lehet jönni mennyi mindent nem tudunk még :) 

 

Csapatban végül másodikak lettünk, én nagyon örülök hogy ennyire húzzuk egymást, ha összeáll egy FAI2es versenyen a válogatott most már nagyon jó esélyeink vannak a dobogóra, megkockáztatom a tetejére is sokszor.

 

Nekem most pár hónapra szünetel a versenyrepülés, azért a szezon végén még talán jelentkezem egy-két írással ha az időjárás is úgy akarja :)

 

Polish Open, Tolmin 4. Nap 4. Task

Végül hosszas huzavona meg óvások után megszülettek a tegnapi eredmények. Milán egy másodperccel előttem ért be a célba, ő lett volna az első. Azért jól nézett volna ki a feladat végén két magyar név a sor elején :) Nekem viszonylag nagy mázlim volt, hogy 30% mínusszal megúsztam, mivel szinte az egész eleje nullázott így összetettben negyedik lettem. Az első két ember persze behozhatatlan, a harmadik szlovák srác 100 ponttal van előttem, de legalább mögöttem is nagy a szóródás.

Hasonló feladatot kaptunk mint eddig,  kb 85km, volt benne dreznica, antenna, kobarid, livek, hátsó hegy stb. Először hátra akartak minket vinni a triglavig, de mivel volt minimális esély a zivatarosodásra ezt az ötletet elvetették. Kb a feléig viszonylag együtt mentünk hárman, de aztán Milán egy 2 métert okosan otthagyott a müzlin és egy erősebb lifttel meglépett kicsit előlem. A Krn oldalában talált 4-5 méterrel megint visszakerültem majdnem teljesen az elejébe, tanulságos hogy mennyire nem szabad még akár 2-3ban sem megállni ha erősebb a nap.

Itt meg kell jegyezzem, hogy az elmúlt tíz nap alapján úgy látom Milánék hozták a jobb döntést ernyő ügyben. Nem jelentős a különbség, de Milán majdnem ugyanannyi súllyal terheli a nagyobb méretű ernyőjét, mint én a 105-ös tetejűt. Ő visz magával némi vizet és így is picivel alatta van, én meg teljesen a tetején, talán még fölötte is 1-2 kilóval. Egy paraszthajszálnyival gyorsabb is vagyok, ellenben szinte minden sikláson egy picit jobban érnek oda Balázzsal a nagyobb méret miatt, ráadásul tekerésnél is számít talán. Sajnos ennél még zavaróbb, hogy az enzo2-k most már egyértelműen jobbnak tűnnek. Trimmen és fél gázig nincs különbség, de ugye versenyen ennek sok hasznát nem vesszük. Parkettán már jelentősen jobban siklanak, ráadásul gyorsabbak is.

A müzlire visszaérve a boly keresgélt, Balázs talált mellette egy jót, Milánnal rá is mozdultunk. Egy picit alacsonyabban is értem oda, de Milán amúgy is jól szokta ezeket elkapni, lett közöttünk pár száz méter. Itt szerintem taktikai hibát vétettem, mennem kellett volna rá a krnre és egyedül direkt a hátsó pontra, de mivel mindenki került én is mentem utánuk (ugye pont tegnap írtam hogy nem szabad ilyenkor lemaradva ugyanazt a játékot játszani). Sajnos ezzel az egész élboly el is ment, egy nagyon hosszú kisiklás után éppen hogy beértem a célba 12ikként. Rács 5, Milán 7. Sajnos a szlovák gyerek is közvetlenül mögöttem van, jobban kellett volna igyekeznem, de nagyot nem buktam így sem. Holnap 90 pontot kellene hoznom rajta a dobogóért, meg is fogok tenni mindent, de ahhoz minden szerencsémre is szükség lesz.

Eredmények

A FB oldalon sok fotót is találtok: Polish Open

Légterezés

Tegnap egy hosszas veszekedés után otthagytam a szervezőket. Én a -30%al még a jobban jártak között voltam, sokakat nulláztak. Elhiszem hogy most már ez a fai szabály, de egyrészt senki nem így értette a 20 méteres "toleranciát" (miért visszafele mérik a táblára is kiírt 2800 métertől?), másrészt teljesen aránytalannak és ésszerűtlennek tartom ezt a büntetést. Egy apróság, hogy Susa aki vezeti a versenyt velem koppra együtt volt, de az ő műszere azt mutatta éppen légtér alatt van, én meg már benne. Nem feltételezem hogy csalt, egyszerűen van ennyi pontatlansága a műszereknek is. Teljesen felfoghatatlan, hogy a kereskedelmi repülések során egy utasszállítótól kisebb magasságtartási pontosságot várnak el mint itt tőlünk, ráadásul nem is ellenőrzött légtérben voltunk, mert az csak 2900tól kezdődik. Ebben a légtérsértésben semmi szándékosság nem volt, úgy gondolom nem 10-20 méter kellene hogy eldöntsön (tönkre tegyen) egy versenyt. Végtelenül csalódottak vagyunk Milánnal, a pontokat kiszámolva tizedek döntöttek volna arról hogy ki nyert, mindkettőnknek első task win lett volna :( Ráadásul én még jobban jártam ugye, de ettől még megint csak elment 300 pontom ami nem repülés közben elkövetett taktikai/stratégiai hiba, hanem egy peches felhőszívás. Innentől Milánnak csak a task winre kell koncentrálnia, az is jó gyakorlás, én még megpróbálok valamit kihozni pontok terén a versenyből mivel nem biztos hogy idén tudok már máshova menni. Sajnos valószínűleg a csapat helyezésünk is ugrott ezzel, ekkora hátránnyal nem fogunk visszakerülni a dobogóra..

Polish Open, Tolmin 3. Nap 3. Task

Hasonló időre mentünk fel mint tegnap, a reggeli párásság után szép tiszta időnk volt. 86 kilométert kiírtak ismét, most egy olyan hátsó fordulóponttal amerre eddig még soha nem repültem.  Talán az utóbbi egy-két év távlatában már mondhatom hogy szokás szerint jól kaptam el a rajtot, persze ebben mostanság a műszer is sokat segít. Ugyanúgy indultunk mint eddig, kozlovrob, polovnyik csúcs,utána hátra a hegyekbe, el DK-re a kobalától, majd egy völgyben lévő pont érintésével stol és polovnyik közötti völgyben egy falu, aztán megint ki a völgybe és végsiklás tolminba.

Milánnal és Balival sokáig együtt toltuk, előzgettük egymást, de aztán a hátsó fp után beestünk egy felhő alá, ami teljes körön hattal emelt minket (vagy huszan voltunk az élboly), és a legtöbben meg is feledkeztek a légtérhatárról. Nekem még 150el előtte szólt a műszerem, de ekkora lavór termikben egymást kerülgetve kétségbeesve próbáltunk menekülni, mindhiába. Bíztunk benne hogy jók vagyunk, de azért ott motoszkált utána a fejünkben hogy ezt lehet benéztük. Ezt követő hosszabb siklás nekem nem adta olyan jól, picivel a többiek alatt értem a hegyre és már nem találtam ott semmit ahol ők kitekertek. Jól lemaradva alulról vettem üldözőbe megint az elejét, és már a starthelyen kigondolt ötlet alapján nem mentem hátra polovnyikra, hanem a stol gerincről csúsztam hátra pár ernyővel a pontra. Mire a polovnyik végére értünk megint az elejében voltam :) Elég neccesnek tűnt a szembeszélben, sokan balra tartottak meg hezitáltak, én úgy voltam vele adnia kell, ha más nem még a hegy aljába visszaérek mielőtt tolmin felé venném az irányt. Persze húztam a többbieket magammal, de sajnos gyáva voltam és tekertem két kört a semmiben, eldobva biztos elsőm helyemet, így a végsikláson Milánnal és egy enzo2-vel kb másodpercre egyszerre értünk a célba. Leírhatatlanul boldogok voltunk, ilyen jól soha nem repült még egyikőnk se, veregettük egymás vállát fél órán keresztül.

A hideg zuhany ezután jött, letöltésnél kiderült mindenki benne volt a légtérben. A briefingen azt mondták 2780és 2800 között méterenként az aznapi pont 2%át vonják le, a felett nullázzák. Én még a legalacsonyabbak között voltam, így is négy műszer letöltése után 2795ön voltam, ami -300 pont kb, nyilván a napot nem én nyerem. Milán még szerencsétlenebbül járt, ő 2900 felett volt :(  Bali is éppen hogy beért röviddel utánunk, de jó eséllyel neki is nulla a mai nap. Mindenki nagyon csalódott, azért icipicit még bízom benne hogy megkegyelmeznek nekünk a szervezők. A lengyelek top pilótái is mind bukják a versenyt..

Már ez a nap is hihetetlen volt, ritka az ilyen, de holnapra 4000es alapot jósolnak. God save us all..

Polish Open, Tolmin 2. Nap 2. Task

Így a második hét sátrazásnál egyre fáradtabban ébredek, valahogy nem tudom magam rendesen kialudni. Ráadásul 9 napja minden nap repülünk, mondjuk emiatt nem panaszkodom, végre szerencsénk van az időjárással. A szél ma keleties volt, de hasonló magas alappal, igazi jó idő csak kicsit rázósabb. A feladat megint valami nyolcvanpár km, kozlovrob-stol-a kempingnél a völgy túloldala-polovnyik- kobala mögött kicsivel aztán ki a völgybe és cél tolmin. 

A pylonra két helyen várt a mezőny, én ott ahol tegnap is a starthely feletti csúcson, de sokan előrébb tekerésztek hasonló magasságon. Végig azt vártam hogy mikor esik szét a felhőjük, de ez a számításom nem jött be :) Végül annak ellenére hogy közelebb voltak a ponthoz egy jó elindulással és vonalválasztással teljesen az elejéről sikerült indulni és nem is süllyedtem be. A stol gerincig Milánnal Balival teljesen az elejében voltunk, aztán itt kicsit pechesen mögöttünk találtak egy erőset és ezzel nyertek annyi előnyt hogy előbb ki tudtak siklani a pontra. Ha valaki elől szeretne végezni tényleg nagyon nem mindegy hol, és főleg mennyiszer áll meg tekerni, nagyon könnyen le lehet maradni.

Visszafelé polovnyik gerinc, Krn, majd innen kicsúsztunk a kemping feletti hegyre. Sajnos itt egy elég nagy hibát elkövettem, én jobbról próbáltam a hegy elé kerülni, de a szél és az erősödő rotor miatt nagyon megsüllyedtem. A velem egy szintről indult enzo rátartott a hegyre, és őt végig tartotta a konvergencia. A különbség kb 500m lett, persze mögöttem mindenki arra ment utána. Innentől egyedül, a többi szanaszét kolbászoló ernyőkön ugrálva próbáltam valahol behozni a hátrányomat, rengetegen megelőztek sajnos. Ilyenkor azt kell számításba venni, hogy ha az ember repüli amit előtte a többiek, ugyanott teker, ugyanarra siklik akkor mivel a boly gyorsabban halad soha nem lehet utolérni őket. Egy lehetőség van, hogy nem ugyanazt a játékot kell játszani. A polovnyik csúcs után relatíve jó magasságon értem vissza a völgybe, felettem viszont a csillagos égben volt az eleje. Én nekiálltam nyomogatni a gázt, és reménykedtem hogy alacsonyan is el tudok kúszni a fák alatt az uccsó pontig. Szerencsére ez bejött, így a végére utolértem Milánék csapatát és utánuk nem sokkal estem be a célba. Egyik lengyel arc még bevállalósabb volt, ő is úgy gondolkodott mint én, csak hátul ment a hegyeken, így adott az egész mezőnynek legalább 5 percet, szép húzás volt!

Milán 4, Rácz 9, Én 10, Budai Peti 34. lett. Összetettben én 5, Milán 8, Bali 10, a csapatversenyben pedig egy erős második helyünk van.

Polish Open, Tolmin 1. Nap 1. Task

Tegnapi repülés után este tízre voltunk kb Tolminban, még regisztráció sátorállítás vacsi sör, aztán dőltünk el. Azért az olasz kemping mellett futó sínpár nem fog hiányozni..

A szervezés már az elején látszik hogy nem egy angol verseny, de végül mindenki időben a helyén volt és a pontjaink is megvoltak a műszerekbe. Az első briefinget a starthelyen sikerült maratonira elhúzni, így 3 óra előtt nem sokkal startoltunk egy cca 85km-es feladatra, ami rögtön első nap hátra vitt minket a hegyek közé. Jó néhányszor repültem már itt, de ritka ez a jó idő ami ma volt. 2400 körüli alap, szép tiszta idő, kerülgettük a havas csúcsokat egész nap. A feladat egyébként Tolmin-Kozlovrob-Dreznica-Most na Soci-Stol-Kuk-Livek-Tolmin, megnéztünk mindent amit itt szoktunk :)

Én elég jól kaptam el az elejét, egy jó meglépéssel Susával és még két ernyővel az élen találtuk magunkat. Jó darabig együtt is repültünk, de aztán szereztek 100m magasságfölényt, innentől próbáltam behozni őket. Mi mindig a biztosnak tűnő úton a Krn karéjban mentünk, de két alkalommal is jobbnak bizonyult a rövidebb egyenes út, ahol behoztak minket, csak egyedül csirke voltam bevállalni. Az egyik ilyen pont az utolsó pontra kisiklásnál történt, kár volt kerülni, de egy necces lee oldalon végsiklással azért így is előtte maradtam a nagy részének. Éppen hogy beértem a célba, de ez egy kényelmes negyedik helyet eredményezett. Szerencsére akkora lemaradásokkal jöttek be az emberek, hogy az időkülönbségek miatt megszóródtak mögöttem a pontok, arról nem is beszélve hányan szívták be az utolsó pontot teljesen. Szerencsére Milán Rácz és Budai Peti is betolta, így a magyar csapat a második helyen nyitott.

Eredmények, Live tracking: ITT vagy a verseny FB oldalán.

British Open, Gemona – 6. nap, Task 6

74km, lassan indulóés teljesen kék felhő nélküli idővel. Szinte az egész feladat a hátsó hegyeken ment, 90%ban semmit nem csináltunk csak nyomtuk amennyire mertük keresztbe kasul. A neccesebb részek persze a völgy keresztezések voltak, de egészen az utolsó 10-15kmig szépen mentünk az élbolyban Sziszivel Milánnal Vértessel Rácssal. Egy szerencsétlen dűzni kerülésnél buktam 50 métert, és pont úgy jött ki hogy mindenkit megemelt, én meg már csak vergődtem. Mire Vértessel kiküzdöttük magunkat a hátsó hegyen az élboly elindult előre a starthely mögötti gerincre. Én hamarabb kiszálltam és követtem őket, Bali is nem sokkal később nekivágott. Annyira nyomogattam a gázt hogy mire a starthely mögé értünk utolértem őket, csak kb 200 méterrel alattuk voltam. Innentől már csak ki kellett előre a síkságra csúszni, majd fordulás és hátszélben be a célba. 

Mivel a műszer sima beérést írt, ráadásul még tudtam h a starthely is meg fog emelni elindultam tekerés nélkül a felettem lévőkkel. Az elsőkkel egy vonalban nyomtam a parkettát, vagy 2-3 jó termiken mentem át full gázon. Mikor közeledtünk a cilinderhez néztem is ahogy az első enzo2 lefordul róla. Majd jött a sokk, mivel a maradék boly rezzenéstelenül továbbrepült.. Vadul elkezdtem rádiózni, és azt az érzést nem tudom leírni amit akkor éreztem. 500 méteren voltam erős szembeszélben mikor kiderült, hogy nem írtam be a módosított cilindert a végére, és még két kilométert kellett volna repülnöm, majd ugyanannyit vissza ugye.  Itt tudtam hogy a dobogós helyezés az ugrott nekem, de megpróbáltam menteni a menthetőt. Már a fákat rugdostam, mikor valami gyenge becsippant. Még 60 méter kellett volna a pontig, és én hülye nem csináltam meg mert féltem h nem találom utána meg az emelést. Nagy nehezen kitekertem 600 méter fölé, de két km-et el is sodródtam a cél felé. Innen begyorsítóztam a pontig, de még egy lift már nem volt, le is currantam nem sokkal később. Amiket akkor kiabáltam inkább nem írom le :)

Nagyon  sajnálom még mindig hogy életem eddigi legjobban végigrepült versenyét így elszúrtam, simán dobogó lehetett volna belőle, 5 napot szinte hiba nélkül végigrepültem, így 13ik lettem. És mindezt azért, mert a műszeremet nem akartam többször ki be kapcsolni mert gyorsan merül :( (vannak még vele más gondok is, úgy néz ki vissza kell küldeni a gyártóhoz majd, hát nem ezt vártam egy méregdrága top műszertől..)

Viszont a jó teljesítmény a magyar csapatra is igaz, ennyire összhangban szerintem még nem repültünk. Milán 5ik lett, Sziszi Vértes 8-9 azt hiszem. Ha így folytatjuk lesznek még idén meglepetések!

A polish open ma kezdődik, úgyhogy új verseny új esélyek, én nagyon bízom benne hogy itt is ott leszünk az elejében. Nekem ráadásul utolsó verseny, max a szezon végén tudok talán elmenni még valahová, még egy ilyen malőr nem fér bele.

British Open, Gemona – 5. nap, Task 5

Eddigi legbikább meteóra mentünk fel. Persze nem pont olyan lett mint ígérték, de azért a párásság ellenére netto 100km lett a feladat. Végig kiélezett volt nagyon, sokat mentünk hegyeken, átsiklottuk a síkságot párszor a rázós szembeszélben, majd hogy a vége izgalmas legyen a széteső felhő nélküli időben még ki kellett menni a laposra a cél előtt. 

Magyarok többnyire nagyon jól mentünk az elejében, a vége felé süllyedtem meg kicsit a többiekhez képest, de itt már nem lépkedtünk a gyorsítóra, tekertük a 0,5öt is. Egy jó vonalválasztásnak köszönhetően végül Sziszivel egy körön tekerésztünk, Milán és az egyik angol nagykártya vagy 200 méterrel felettünk. Milán itt elindult egyedül a hegyre, mi azt hittük nagyon taskot akar nyerni, de mint kiderült kihagyott egy fordulópontot.. Én elindultam egy nagyon necces siklásra mert bíztam benne hogy tartani fog még kifelé szembeszélben, jöttek is velem a többiek de Sziszi nem nagyon merte neki nyomni, tényleg elég bevállalós volt az elindulásunk. Végül a magasabban lévő enzo2-k megelőztek, én negyediknek beestem elég neccesen, Sziszi is nem sokkal utánam. Milán szerencsére még a rádiózástól észbe kapott és ki tudott tekerni újra, negyed óra késéssel beverte utánunk.

100km hibátlan repülés, végig nagyon élveztem de el is fáradtam rendesen. Utolsó napot overall negyedik helyről vártam :)

British Open, Gemona – 4. nap, Task 4

Egész éjjel verte az eső a sátrakat, még reggel is csepergett. Tudtuk hogy ma nem nagyon lesz nap, egyedül Sziszi bizakodott hogy délutánra jó lehet még. A 9 órás briefingen is esőt jósoltak későbbre is, de azért nem fújták le egyből a napot, úgy döntöttek délig kivárnak. Addig meghallgattunk egy előadást a versenyműszerekről, illetve ellestünk egy két beállítást azoktól akik már régebb óta használják.

Délben még mindig összefüggő felhőzet alatt úgy döntöttek felmegyünk. Hideg is volt, hátszél is a starthelyen, de a síkság felett kezdett élni az idő. Viszonylag rövid feladatot írtak ide ki, az elsők között startolva még a fentmaradásért is kellett küzdeni, de aztán kisütött a nap és nagyon bebikkant a hegy. Gyönyörű felhőkép mellett indultunk el, Sziszivel gyakorlatilag az első helyen voltunk 10km után. Sajnos nála nem volt rádió, így mikor én jobbos kurzust akkartam választani ő a boly többi tagjával balra indult, én meg birka voltam és utánuk fordultam. Pechünkre semmit nem találtunk, akik mögöttünk jöttek elmentek jobbra (Ráccsal az élen) azok kitekertek simán, mi meg alájuk csúszhattunk be. 

Innen derekasan küzdöttünk, szerintem én mindent megtettem a felzárkózásért, kétszer is megléptem a bolyomtól és parkkettán beértem az elsőket, de egyik alkalommal sem volt szerencsém és a szép nagy felhők alatt már semmi sem volt mire odaértem, így megint a nyakamban lihegtek a többiek. Ilyen rövid feladaton nagy csodát már nem lehetett várni, de legalább az utolsó húzásom bejött. Még azt írta a műszer hogy 10es siklószám kell a célig, én bevállaltam az előző napokból kiindulva és mindenkit otthagytam, még Milánt is behoztam, szinte együtt értünk be. Rácz harmadik lett, Vértes is nem sokkal mögötte, jól kapták el nagyon. Én végül 11ik lettem, ami egy ekkora fekete péter után nem rossz.

Sajnos a napot beárnyékolta a leszállásom, már 50 méterről kiabáltam egy szerencsétlen litván gyereknek, de akkora fasz volt hogy a két focipályányi leszállóból kiszorított, majd amikor egy méterre voltam a földtől belém jött hátulról. Nekünk semmi bajunk nem lett, de gyakorlatilag szanaszét szaggatta a zsír új ernyőmet :( El se akarta ismerni először, inkább elsétáltam onnan nehogy pofánverjem, de szerencsére 20 pilóta látta, meglátjuk hogy tudunk-e valamit intézni a biztosítójától, de ettől még új nem lesz az ernyőm.. Az angolok viszont végtelenül korrektek voltak, én leültem kajálni de 5 perc múlva mire visszanéztem már 4en dolgoztak rajta, a legnagyobb nevek, egy ernyőtervező arc vezényletével két óra alatt repülhető állapotba hozták a cuccot.

Összetettben még ilyen jól soha nem állt a magyar csapat, 4en vagyunk talán első 15ben, én most a 7ik helyről indítom az utolsó előtti napot :)

Infók a versenyről ITT

British Open, Gemona – 3. nap, Task 3

Mára is mondott némi összeállást a meteo, de azt jósolták többet tudunk legalább egy órával repülni mint tegnap. A szél hasonló délies, kb 65km lett a feladat. Gyakorlatilag a starthely felett várakozás után a hátsó gerincre tettek egy pontot, majd ki a sík részre a heggyel szemben. Innentől végig DK irányban huszonpár km majd  vissza.

Mivel délben, viszonylag korán indult  a feladat a síkság még nem nagyon élt. A pylonra várva alig győztünk nem befelhőzni, kint meg az egy méterben is volt hogy megálltunk. Sajnos a startot kicsit benéztem és rögtön összeszedtem némi lemaradást, de a magyarok többnyire jól ott voltak az elejében. A távoli pont felé aztán hirtelen a komplett élbollyal alacsonyra kerültünk, szétszóródva tekertük 400 méteren a semmit, próbáltunk kikecmeregni. Innentől le is szakadtam a többiekről, leginkább saját ötletek alapján elvergődtem a pontig, végre befordulhattam hátszélbe. Persze akik előttem voltak bemákoltak egy felettük kifejldődő felhőt és katapultáltak, de azért visszafelé még nekem is maradt alatta egy 3-4 méter. Rács sajnos még a pont előtt leszállt, de sokan a nagy nevek közül is elhullottak a szembeszelezésben. Sziszi meg Milán voltak előttem 2-3kilométerrel, de még most se tudom mi történhetett, nekem nagyon jól adta a visszaút, alig kellett megállnom, ők meg belassultak nagyon. Az elsőket sajnos nem értem utol, pár percet kaptam tőlük de 12ikként bent voltam a célban. Utánam Sziszi Milán Vértes Képes a sorrend, a magyar csapat ma is jól tolta szerintem.

Eredményekhez link az előző postban, szerintem mindig ugyanoda töltik majd fel.

British Open, Gemona – 2. nap, Task 2

Miután két verseny is elmaradt a ratyi időjárás miatt, már nagyon vártam ezt a két hetet. Milánnal meg Rácz Balival jöttünk együtt, és a British után megyünk tovább Szlovéniába a lengyel openre. Helyileg nagyon közel van a kettő egyébként, Gemona gyakorlatilag a Stol gerinc végén van, egy huszassal nyugatabbra pedig a már ismert Meduno és környéke. A hely nekem nagyon tetszik, szerintem jobb mint Meduno. Van síkvidék is, nagy hegyek körbe, lehet variálni a feladatokat rendesen.

Mi vasárnap értünk ki, gyors sátorállítás után még felmentünk lecsúszni egyet, amiből egy bő egy órás repülés lett, este 6kor még 3as lifteket tekertünk felhőalapig. A hétfői nap is jónak nézett ki, de sajnos a meteoval ellentétben nagyon hamar összeállt és még a fél mezőny a levegőben se volt mikor először eső, aztán jég kezdett hullani a starthelyen, így stoppolták a napot. Persze délutánra kitisztult, de ez rajtunk már nem segített, úgyhogy futottunk egy jót levezetésképp.

Kedden is hamar összeállós időt jósoltak, így a 9es briefing után egyből mentek fel a buszok. A starthely egy jó 45 perces út, keskeny hegyi szerpentinen, de a szervezők eléggé toppon voltak, szereztek 22 kisbuszt így egy körrel felvisznek mindenkit.  Gyors start után 12kor már indult is a feladat, kb nettó 45km, szinte végig kint a síkságon. A rajtot is jól kaptuk el, a feléig Rács, Milán, Szitto meg én az élboly tetején vitorlázgattunk. Itt sajnos született egy rossznak bizonyuló döntés (ami akkor logikusnak tűnt még a korábbi helyismeretből fakadóan is), és ahelyett hogy fordultunk volna megint kifelé a következő pontra, az egész élboly ráment a hegyre azzal a szándékkal hogy ott egy erőssel kitekerünk. Mikor a mögöttünk jövők látták hogy annyira nem adja ők a direkt útvonalat választották, jól be is előzve ezzel minket. A rövid feladat sok javításra nem adott lehetőséget, de azért szerintem mindent megtettünk a felzárkózásért, a végsiklást is jól vállaltam be, nem maradt a végére sok magasságom de parkettán tudtam menni vagy 10 km-t.

Szerintem senki nem panaszkodhat, első napom 5 magyar az első 20ban, Sziszi 5, Rács 6, én 12 majd Milán, Vértes, Képes is kevéssel utánunk tolta be, alig vannak pontban különbségek. Aki szeretne követni minket napközben az megteheti a livetracking segítségével.

Eredmények, livetracking, videók: ITT

Winter Cup, Lijak - Day 5, Task 3

Kicsit párásabb, inverziósnak tűnő idő nézett ki az utolsó napon. Óraátállítós éjszaka és utazáshoz pakolás után mentünk fel a starthelyre, még ma is rengeteg időnk maradt szerelgetni (a fékemet pl). Végül kirúgta magát az idő és 68km-es feladat szültetett. Most nem a szokásos helyen a starthellyel szemben kint volt a pylon hanem jobbra a második hegyen vártunk. Igazság szerint várni nem nagyon kellett, hiába startoltam időben éppen hogy jókor értünk oda. 

A pylont nagyon jó helyen csináltam meg, de eléggé tolni kellett neki az erős DNY-ias szél miatt. Innentől kezdve gyakorlatilag csak kint a síkság felett repültünk, volt némi cikkcakk megint „helyben”, majd újra el DK felé majdnem mint tegnap. Balázs pár ernyővel az egyik odavisszánál a gerincre helyezkedett, de jobb döntés volt kint egyenes vonalban repülni. Sziszivel meg Tónival egy darabig együtt mentünk, de profik elég agresszívan tolták neki, én meg nem akartam lemaradni úgyhogy sokat padlógázon állva kicsit megléptünk tőlük. Baromira élveztem végig hogy egyben van a kupola a fejem felett és tudom tartani a lépést, innentől az uccsó 30km-en az olasz nagykártyával, Aaron Durogatival mentünk aki egy boomerang9-en ül. 

Nagy trükk nem volt a végén, sokat kellett a távolabbi gerincen állni a gyorsítóban, elrontani innen már nem lehetett. két három ernyő sajnos meglépett egy jó emeléssel, de üldöztük őket végig, még a 3-4 méterekben sem mindenhol léptünk le a gázról. A végsiklás 6km volt amit szembeszélben kellett megtenni, erre ráparázva (meg mivel az olasz gyerek is így tett) megálltam tekerni egy jó 4 méterben. Innen a szemét kitoltuk az ernyőnek, és bár a gyorsítómon még mindig hiányzik két centi, a súlyom miatt gyorsabb voltam nála és előbb értem be a célba negyedikként (persze rohadt magasan). Magyarok közül Sziszi ésTóni jött utánam, majd Balázs. Utána még rengeteg magyar beverte, szép volt!

Mivel Rács és a tegnapi összes beérő legalább 200 ponttal többet kapott így behozni már nem tudtam őket, de az overall tizedik hely végül is elfogadható, legalább úgy vágok neki a szezonnak hogy tudom jó ernyőn ülök. Emő negyedik lett a nők között, Zé pedig második a saját kategóriájában, gratula nekik is!

Eredmények ITT

Következő verseny egy hónap múla szintén Szlovénia, Soca Valley, gyertek minél többen!