British Open Kobarid, Slovenia - Day 3 Task 3

A szerdára várható front előtt mára nézett ki még jónak a meteo, az eddigi keleties szél DNYira fordult, ami elvileg kedvezőbb erre a környékre. Mivel beerősödő szelet vártak, mára korábbi startot és rövidebb feladatot találtak ki. 52km lett, szokásos start után el Tolminon túlra, Most Na Soci felé, egy-két plusz ponttal a völgyben. Ezután Polovnyik, majd némi cifrázás után cél Kobrid.

Miután felszálltam tettem egy kört a starhely előtt, és csak a sikítozásra néztem hátra. Nem esett jól a lelkemnek ahogy láttam lepörögni egy boomerang7el a srácot, elég nagyot szólt, de szerencsére felkelt utána. Biztos ami biztos bevitték Ljlubjanába, de remélhetőleg semmi baja nem lett. 

Magát a startot egész jól kaptam el, majd észben tartva a korábbi tanulságokat inkább rátekertem a gerincen az átsiklás előtt. Végre jó ütemben kaptam el a termikeket, ugyan itt az élbolytól már lemaradva, de több magyar társaságában jól haladtunk Tolmin felé. Szilárd ment előttem és ő is úgy ítélte meg hogy adni fogja, kb 1600ról elindultam ki a síkságra Most Na Soci felé. Sajnos mire odaértünk, már a fennmaradásért kellett küzdeni. Én 500 méteren értem el egy közeli dombot, majd azon némi magasságot nyerve a Kobala lábához siklottam, ahol kemény rázatásban sikerült újra versenybe kerülni. Sajnos ez  volt az a pont, ahol nagyon sokan elmentek mellettünk, pedig előtte  kb első 15ben voltunk.. 

 

Közvetlen ez után volt egy nagy siklásom Ruudal, a holland széria királlyal. Egyre inkább úgy látom hogy elkeserítő a teljesítmény különbség az új ernyők és az én 3+ éves tervezésű cuccom között. Kb 10km siklás után ő rámvert egy kilométert, úgy hogy közben még a magasságkülönbség is nőtt köztünk, az ő javára.. Milán, jó döntés volt az M4!

 

Ekkor már folyamatos volt a rádiózás a safetyn, amint visszaértem a gerincre láttam is hogy miért. Gyakorlatilag D-nap kutya f*sza volt ehhez képest, mentőernyők pettyezték a hegyet :) Mi kicsit óvatosabban közelítettük meg a 6 méteres liftet, de végül egész gyorsan emelkedtünk annyit hogy tovább indulhassunk. Egy rizikós siklás után nekiindultunk Dreznicanak, ahonnan még vissza kellett jönni az ugrató hegyre, majd Kobarid. Úgy gondoltuk adni fogja egy siklásból, Sziszinek össze is jött, de Tónival sajnos a fordulópont alá értünk be. Következett némi idegőrlő lejtőzés, majd végre beadta a 400m cilinder ahonnan padló gázzal toltuk a célig. 

Most úgy nézem 43ikként végeztem a mai napon, sajnos sok széria is bekerült elém. Összetettben mégis javult a dolog, úgy látszik mindenki hibázik előbb utóbb, így most a széria overall nagyon szoros, ötödikként alig 50 pontra vagyok a másodiktól. Holnap ugyan rossz időt mondanak, de talán még egy két jól elkapott alibi feladattal lehet előrébb kerülni.

Ja, a napot Béci nyerte, ma nagyon klappolt neki minden, szép volt!

British Open Kobarid, Slovenia - Day 2 Task 2

Reggel alig cirrusos, kék égre ébredtünk. Már tegnap bikaságot ígért a meteo, úgyhogy minden adottnak tűnt egy jó feladathoz. Gyors felszállítás, majd némi várakozás után megszületett a 98km-es task. Elég ambíciózusnak tűnt, tekintve hogy mára is keleties szelet mondtak, de a szervezők bíztak benne hogy ez gyengülni fog a délután folyamán (szerintem tévedtek.. :) )

 

Fél kettő előtt startoltam, az pylon 2kor nyitott és az eleje ugyanúgy indult mint tegnap. 2km exit cylinder a völgyben, majd egy pont kint Kobarid felett. Ez ment is simán, bár szegény Atti nagyon megsüllyedt és nem is kapaszkodott ki az ugrató hegytől. Sajnos ez végig benne volt a napban.

A trükkös rész ez után kezdődött (ahol tegnap is leszálltunk), szembeszéllel kellett eltolni Tolminig. Ma megfogadtam hogy még konzervatívabban repülök, így amennyire lehetett óvatoskodva, de túléltem a tegnapi helyet, sajnos magyarok közül többen nem voltak ilyen szerencsések.

Ezt követően megint Kobarid felé vettük az irányt, ami a hátszélben nem volt nagy kunszt. A gond itt kezdődött, ugyanis rászorultunk páran az ugrató hegyre, de nagyon nem akarta adni. Kb 10 percet eltöltöttem itt, majd meguntam és alacsonyról kiszúrtam a ponthoz a város fölé. Szerencsére megláttam egy ernyőt lassan emelkedni a Stol lefutó gerincén, így nem az ugratóhegyre, hanem ide indultam el. Ugyan ez a következő ponttól még távolabb vitt, de úgy ítéltem meg nagyobb eséllyel fogok tudni innen kiemelkedni. Itt is eltöltöttem némi időt, de mivel az előbbi helyen még mindig nem tekert ki senki, inkább hátra, a Polovnyik gerincre indultam. Bár nagyon alacsonyan (kb 700 méteren) értem el a gerincet, volt egy ernyő akire helyezkedtem és egy 7-8 méterrel ki is katapultáltam az űrbe. (ez az útvonal volt a nap döntése)

 

Megindultam hátra a Krn felé, még soha nem jártam erre de lélegzet elállító volt a 2000+ méteres sziklafal mellett siklani. Sajnos ekkor már régen egyedül repültem, Szilárd mindig egy termikkel előttem pár ernyő társaságában, a többiek meg elkoptak mellőlem. Az északkeleten lévő 40es pont kisebb küzdések árán megvolt, majd a napsütötte gerinc felett újra kétezer fölé emelkedve megkezdtük a nagy siklást Most Na Soci felé, ami kint van a völgyben Tolminon túl. Csodával határos módon megcsináltam két másik ernyő társaságában, és még a hegyre is visszaértünk. Némi keserves emelkedés árán elértem hogy a műszer „csak” -90métert mutasson a célra így más opció híján nekiindultunk. Hosszú feszült percek után (némi lee oldali rázatást túlélve) végre becsipogott a műszer, megvolt a 400 méteres cilinder! A leszállót már nem értem el, a parkoló mögötti réten tettem le magam, ennyire kiszámolt beérésem se volt még :)

Most pár fröccstől tudatmódosult állapotban mosolyogva gondolom végig ezt a napot. Versenyen még ekkora feladatot nem repültem, ráadásul ha az előzetes adatok nem csalnak 30. hely körül végeztem, szériában talán második :)

Szilárd ott volt a szeren, magyarok közül elsőként verte be a célba, csak így tovább!

British Open Kobarid, Slovenia – Day 1 Task 1

Elég népes társaság gyűlt össze Kobaridban, kb 140-150en vagyunk. A hangulat a tavalyi versenyt idézi, egyelőre az időjárás is biztató. Reggel enyhe cirrusos égbolt, de hideg fogadott minket. Rövid eligazítás a leszállóban, majd karszalagos rendszer alapján indult is a felszállítás. Egyik nap piros, másik nap sárga szalagosok mennek fel első körben a hegyre, elég szervezetten zajlott a dolog. Itt jegyzem meg, hogy ezen a versenyen is van live tracking, tehát akit érdekel élőben követheti Google Earthön a versenyt minden nap. Ez egyrészről praktikus nekünk visszaszállítás miatt, márészt pedig érdekes lehet az otthoniaknak. Egyelőre nem találom a linket hol lehetne nézni, amint van róla info jelzem.

Mire kikaseroltunk gyakorlatilag lett is feladat, 62,5km végig a gerinc mentén oda vissza Tolminig, egy-két kiszúrással a völgybe. Nem nagyon akartak hátra küldeni minket mivel erős szelet vártak oda abban a magasságban ezért is lett ez a viszonylag egyszerű(nek tűnő) feladat.

Ablak után negyed órával nagyjából minden magyar a levegőben volt, nagyon jó érzés végre újra ilyen környezetben, 150 versenyzővel kavarogni a gerinc felett, igyekezve a legjobb helyet megcsípni a starthoz. 

Persze szokásos módon start előtt szétesett a liftünk, így viszonylag alacsonyról kezdtük meg a futamot, de mivel végig a gerincre tapadva kellett menni ennek sok jelentősége nem volt. A kobaridi fordulópontot jól vettük, majd irány vissza  a hegyre, amit a versenyernyőkkel ellentétben sokan már csak középtájon értünk el. Ennek az lett a következménye, hogy míg a legtöbben megálltak tekerni, én gondoltam megmutatom az okosat és megállás nélkül siklottam az olasz határ felé a következő pontra. Mondanom sem kell mire a közelébe értem majdnem beégtem, nem jött be a számításom, így kínkeserves girheléssel küzdöttem vissza magam a versenybe, nagyjából mindenki beért akiket otthagytam, volt aki elém is került. Ezután fél óra gyorsítózás a gerinc mentén, majd kiszúrtunk egy pontra Kobarid felett, hogy onnan menjünk tovább Tolmin irányába. Ez lett volna az utolsó pont, de sajnos a meteoval ellentétben beerősödött a keleti szél. Attilával nagyjából hasonló helyzetből indultunk el  amikor szétesett az emelésünk és végül Gyurival hármasban koppantunk ki, amint a beerősödő szél lemosott minket a hegyről.. Még láttam Bécit és Máté Zolit elsiklani felettünk, ők még átértek a nyergen és utána hősiesen küzdve megcsinálták az utolsó fordulópontot, majd utána a célt is. Előttük ért be Sziszi, majd egy órára rá Lipóth Pisti is, nagy gratula mindenkinek aki nem taktikázta el!

 

Foghatnám én is az egyre kevésbé versenyképes ernyőre, de az az igazság hogy megint nem éreztem azt a pontot, ahol le kell szállni a gyorsítóról és inkább fél órát elmolyolni amíg nem alakul ki jobb helyzet, egyszerűen eltaktikáztuk.. Most megint a szokásosan alakul a dolog, rögtön első nap utána kergethetem a pontokat, hogy javítsak valamit a helyzetemen, pedig erről papoltam mindenkinek ez az amit nagyon el szerettem volna kerülni.

Ettől függetlenül remek repülés volt, bízom benne hogy az eredmények is tükrözni fogják további erőfeszítéseimet. A tanulság az hogy mindig van mit tanulni :)

Új fényképező

Régóta nem jelentkeztem, gondoltam megérdemel egy postot a nemrég beszerzett fényképezőgépem. Egy ideje már kacérkodtam a filmezés gondolatával, idén végre találtam egy olyan gépet ami meg is felelt elvárásaimnak. Mivel nem csak repülés közbeni filmezésre szántam nem gopro lett, hanem egy kompakt gép (Sony HX9V), de eddig nagyon meg vagyok vele elégedve. Remélem gyakorlással javítható a kézremegés illetve videó vágás is, mindenesetre legutóbbi két repülésemről csináltam egy kis próbavideót. Ötleteket, kritikát szívesen fogadok:

Még a végére annyit, hogy most vasárnaptól újra lesz miről írnom, ugyanis kezdődik a British Open Szlovéniában. Tavaly ilyenkor ez volt az első versenyem amin részt vettem (és ahol repültünk is), nehéz lesz felülmúlni hangulatban és időjárásban, de nagyon bízom benne hogy sikerülni fog! 

Ahogy most állnak a dolgok heten megyünk magyarok, meglátjuk mire megyünk a 150 fős igen erős mezőnnyel, de szerintem a többiek nevében is ígérhetem hogy eredménytől függetlenül jól fogjuk érezni magunkat, én pedig igyekszem mindezekről beszámolni az otthon maradottaknak.