Elég népes társaság gyűlt össze Kobaridban, kb 140-150en vagyunk. A hangulat a tavalyi versenyt idézi, egyelőre az időjárás is biztató. Reggel enyhe cirrusos égbolt, de hideg fogadott minket. Rövid eligazítás a leszállóban, majd karszalagos rendszer alapján indult is a felszállítás. Egyik nap piros, másik nap sárga szalagosok mennek fel első körben a hegyre, elég szervezetten zajlott a dolog. Itt jegyzem meg, hogy ezen a versenyen is van live tracking, tehát akit érdekel élőben követheti Google Earthön a versenyt minden nap. Ez egyrészről praktikus nekünk visszaszállítás miatt, márészt pedig érdekes lehet az otthoniaknak. Egyelőre nem találom a linket hol lehetne nézni, amint van róla info jelzem.
Mire kikaseroltunk gyakorlatilag lett is feladat, 62,5km végig a gerinc mentén oda vissza Tolminig, egy-két kiszúrással a völgybe. Nem nagyon akartak hátra küldeni minket mivel erős szelet vártak oda abban a magasságban ezért is lett ez a viszonylag egyszerű(nek tűnő) feladat.
Ablak után negyed órával nagyjából minden magyar a levegőben volt, nagyon jó érzés végre újra ilyen környezetben, 150 versenyzővel kavarogni a gerinc felett, igyekezve a legjobb helyet megcsípni a starthoz.
Persze szokásos módon start előtt szétesett a liftünk, így viszonylag alacsonyról kezdtük meg a futamot, de mivel végig a gerincre tapadva kellett menni ennek sok jelentősége nem volt. A kobaridi fordulópontot jól vettük, majd irány vissza a hegyre, amit a versenyernyőkkel ellentétben sokan már csak középtájon értünk el. Ennek az lett a következménye, hogy míg a legtöbben megálltak tekerni, én gondoltam megmutatom az okosat és megállás nélkül siklottam az olasz határ felé a következő pontra. Mondanom sem kell mire a közelébe értem majdnem beégtem, nem jött be a számításom, így kínkeserves girheléssel küzdöttem vissza magam a versenybe, nagyjából mindenki beért akiket otthagytam, volt aki elém is került. Ezután fél óra gyorsítózás a gerinc mentén, majd kiszúrtunk egy pontra Kobarid felett, hogy onnan menjünk tovább Tolmin irányába. Ez lett volna az utolsó pont, de sajnos a meteoval ellentétben beerősödött a keleti szél. Attilával nagyjából hasonló helyzetből indultunk el amikor szétesett az emelésünk és végül Gyurival hármasban koppantunk ki, amint a beerősödő szél lemosott minket a hegyről.. Még láttam Bécit és Máté Zolit elsiklani felettünk, ők még átértek a nyergen és utána hősiesen küzdve megcsinálták az utolsó fordulópontot, majd utána a célt is. Előttük ért be Sziszi, majd egy órára rá Lipóth Pisti is, nagy gratula mindenkinek aki nem taktikázta el!
Foghatnám én is az egyre kevésbé versenyképes ernyőre, de az az igazság hogy megint nem éreztem azt a pontot, ahol le kell szállni a gyorsítóról és inkább fél órát elmolyolni amíg nem alakul ki jobb helyzet, egyszerűen eltaktikáztuk.. Most megint a szokásosan alakul a dolog, rögtön első nap utána kergethetem a pontokat, hogy javítsak valamit a helyzetemen, pedig erről papoltam mindenkinek ez az amit nagyon el szerettem volna kerülni.
Ettől függetlenül remek repülés volt, bízom benne hogy az eredmények is tükrözni fogják további erőfeszítéseimet. A tanulság az hogy mindig van mit tanulni :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése