Reggel alig cirrusos, kék égre ébredtünk. Már tegnap bikaságot ígért a meteo, úgyhogy minden adottnak tűnt egy jó feladathoz. Gyors felszállítás, majd némi várakozás után megszületett a 98km-es task. Elég ambíciózusnak tűnt, tekintve hogy mára is keleties szelet mondtak, de a szervezők bíztak benne hogy ez gyengülni fog a délután folyamán (szerintem tévedtek.. :) )
Fél kettő előtt startoltam, az pylon 2kor nyitott és az eleje ugyanúgy indult mint tegnap. 2km exit cylinder a völgyben, majd egy pont kint Kobarid felett. Ez ment is simán, bár szegény Atti nagyon megsüllyedt és nem is kapaszkodott ki az ugrató hegytől. Sajnos ez végig benne volt a napban.
A trükkös rész ez után kezdődött (ahol tegnap is leszálltunk), szembeszéllel kellett eltolni Tolminig. Ma megfogadtam hogy még konzervatívabban repülök, így amennyire lehetett óvatoskodva, de túléltem a tegnapi helyet, sajnos magyarok közül többen nem voltak ilyen szerencsések.
Ezt követően megint Kobarid felé vettük az irányt, ami a hátszélben nem volt nagy kunszt. A gond itt kezdődött, ugyanis rászorultunk páran az ugrató hegyre, de nagyon nem akarta adni. Kb 10 percet eltöltöttem itt, majd meguntam és alacsonyról kiszúrtam a ponthoz a város fölé. Szerencsére megláttam egy ernyőt lassan emelkedni a Stol lefutó gerincén, így nem az ugratóhegyre, hanem ide indultam el. Ugyan ez a következő ponttól még távolabb vitt, de úgy ítéltem meg nagyobb eséllyel fogok tudni innen kiemelkedni. Itt is eltöltöttem némi időt, de mivel az előbbi helyen még mindig nem tekert ki senki, inkább hátra, a Polovnyik gerincre indultam. Bár nagyon alacsonyan (kb 700 méteren) értem el a gerincet, volt egy ernyő akire helyezkedtem és egy 7-8 méterrel ki is katapultáltam az űrbe. (ez az útvonal volt a nap döntése)
Megindultam hátra a Krn felé, még soha nem jártam erre de lélegzet elállító volt a 2000+ méteres sziklafal mellett siklani. Sajnos ekkor már régen egyedül repültem, Szilárd mindig egy termikkel előttem pár ernyő társaságában, a többiek meg elkoptak mellőlem. Az északkeleten lévő 40es pont kisebb küzdések árán megvolt, majd a napsütötte gerinc felett újra kétezer fölé emelkedve megkezdtük a nagy siklást Most Na Soci felé, ami kint van a völgyben Tolminon túl. Csodával határos módon megcsináltam két másik ernyő társaságában, és még a hegyre is visszaértünk. Némi keserves emelkedés árán elértem hogy a műszer „csak” -90métert mutasson a célra így más opció híján nekiindultunk. Hosszú feszült percek után (némi lee oldali rázatást túlélve) végre becsipogott a műszer, megvolt a 400 méteres cilinder! A leszállót már nem értem el, a parkoló mögötti réten tettem le magam, ennyire kiszámolt beérésem se volt még :)Most pár fröccstől tudatmódosult állapotban mosolyogva gondolom végig ezt a napot. Versenyen még ekkora feladatot nem repültem, ráadásul ha az előzetes adatok nem csalnak 30. hely körül végeztem, szériában talán második :)
Szilárd ott volt a szeren, magyarok közül elsőként verte be a célba, csak így tovább!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése