Ratitovec Open - Day 4

(A tegnapi nap végül csak 330 pontot adott a győztesnek (Jurij Vidic) mivel sokan lecurrantunk az elején, ezért annyira nem álltunk rosszul overallban.)

 Ugyan reggel még be volt felhősödve, de mire felvittek minket szépen kitisztult az idő. Megjelentek a cumulusok is, végre jó napnak néztünk elébe. 67km lett a feladat, start után jobbra el 20 kilcsit a gerincen majdnem Tolminig (elvileg a Bohinj-i tó környékén fordultunk, de a nagy izgalomban nem is néztem :) ), majd 32km visszafelé ki a dombos vidékre, onnan pedig vissza a hegy lábához a célig.

A pylont viszonylag jól kaptam el, de a gerincen gyorsítózás során elkövettem egy apróbb hibát, így kb 10 ernyő (Szilárddal egyetemben) kicsit ellépett. Gyönyörű tájakon, hatalmas, néhol holdbéli sziklás hegyek felett repültünk, leginkább a gyorsítóról leugrálásra kellett figyelni, lerohadni nehéz lett volna (tegyük hozzá nem is nagyon lett volna hova leszállni..). A fordulóponthoz kicsit alacsonyan értem oda, így vesztettem ott is pár percet, de jó tempót tudtam tartani visszafelé is, így láttam kb két km-el előttem az élbolyt átsiklani a völgyön. Elég neccesnek tűnt és zavart hogy abszolút nem ismertem a helyet, nem tudtam mire számíthatok, de nekiindultunk két másik ernyővel Szilárdék után.  Mint kiderült a rosszabbik oldalra helyezkedtünk, de némi keresgélés után kitekerés, aztán mehettünk tovább. Már itt látszott hogy visszább kell venni, szétoszló felhő foszlányok alá csúsztunk be, és utolértük Szilárdot is amint éppen kikecmergett alacsonyról. 

Itt úszott be fölénk egy cirrus folt, ami megölt minden felhőt a kurzuson. Akármennyire is próbáltam halogatni, 1800 körül a termikünk végégre értünk és neki kellett indulni. Talán ez volt a legnagyobb hibám, lehet hogy várni kellett volna Milánékkal meg pár ernyővel hogy kitisztuljon, de úgy voltam vele hogy nem azért nyomtam eddig hogy boldog boldogtalan utolérjen. Megcsináltam a pontot, ekkor az egész élboly nagyon alacsonyan talált valamit, de látszott hogy túl messze vannak nekem. Egy enzo meg egy ip6 akikkel együtt indultunk el még a lankára visszacsúszva talált vmit (ide csatlakozott be később Milán is), nekem sajnos már nem volt elég magasságom hozzá. Sziszi, Peti majd Béci is szinte ugyanott szállt le, elég szomorúak voltunk mivel kb egy kitekerés hiányzott a célig. 

Végeredményt még nem tudok, sajnos a mai szerepléssel biztosan buktam a serial első, illetve dobogós helyet (mert hogy az új cájgok performance osztályként szerepelnek), de Milán a tegnapi fent maradással illetve a mai célba éréssel tuti előre kerül.

Következő héten irány Horvátország, aki kedvet érez egy isztriai versenyhez Buzeten csatlakozzon, lesz társaság bőven! A centit meg nagyon vágom, ha minden jól megy egy hónap és nem fogom tudni az ernyőre fogni a balfaszkodásaimat.. :-)


Update: Overall végeredmény: Milán 14, Én 15, Sziszi 16,Peti 26, Béci 38, Attila 44, Bali 46. Ezzel Milán a harmadik helyet szerezte meg szériában (gratula!), mi Sziszivel éppen lecsúsztunk róla. 

Ratitovec Open - Day 2,3

Tegnap hosszú várakozás után egy lesiklást kiadott mindenkinek, zárt felhőzet alatt csúsztunk ki a leszállóba, miközben egymást fotózgattuk.

Ma hasonló időre mentünk fel, csak még a szél is erős volt.. Miután többször majdnem elaludtam, illetve végigettük a starthelyen levő menedékház étlapját, kiírtak egy 37km-es feladatot. A szél begyengült, de ugyanúgy zárt felhőzet mellett startoltunk négy órakor. Háromnegyed óra lejtőzés után mikor lekattant az idő mindenki elindult az első fordulópont felé, nem láttunk benne több fantáziát egy siklásnál. A legtöbben egy oda vissza után megcsináltunk két pontot, majd egyenesen leszálltunk egy starthely alatti dombra, de páran akik 50m-el magasabbról indultak, illetve jobban ment a cuccuk egész jól felküzdötték magukat megint a gerincre. Az egész napos árnyék után eddigre kisütött a nap is, így a fent lévő kb 15-20 ernyő már tekerészve tudott továbbmenni. Végül talán ketten értek célba, de sajnos nekünk sok pont nem jár ezért a mutatványért.. Kicsit olyan volt mint az első nap, ahol aki túljutott a startpylonon az be is verte a célba, mert utána nekik már könnyebb dolguk volt, de most a rosszabbik végét fogtum meg.

Holnap kicsit ígéretesebb meteót várunk, megtesszük ami tőlünk telik. Jelenleg a sültmalac vacsi után meccsnézés a program :)

Ratitovec Open - Day 1

Újra verseny, ezúttal a szlovéniai Ratitovecben. Én még nem jártam itt, meg jó a szlovén mezőny illetve a négy napos versenyt elég könnyen el tudtam intézni szabadságilag, így jönni kellett!

Éjjel 1 körül értünk ide, sötétben sátor állítás (mint ma kiderült gyönyörű helyen, fák alatt patak partján), aztán rövid alvás után mentünk is regisztrálni meg briefingre. Mivel DNYias szél volt elvittek minket Krvavec starhelyre ahol kicsit késve (1 óra körül), viszonylag jó égkép mellett szállítottak minket fel.

A feladat kb 64km oda vissza a gerincen, néha kicsúszva a laposabb rész felé. Én nagyon jól kaptam el az elejét: picit a starthely nívóra tekerve Szilárdal átcsúsztunk egy heggyel jobbra, majd ott felestünk felhőalapig ahol gyakorlatilag pylon nyitásig tekeregtünk úgy hogy éppen csak kilógott a lábunk a felhőkből :) Csak délután tudtuk meg, hogy Balázs, Béci és Attila nem volt ilyen szerencsés, ők kifele indultak el de semmit nem találtak, föld lett belőle.

A feladat kiírás úgy sikerült, hogy innentől a célig talán ha 10 kört tettem termikben.. A szél elég erős volt, így egyik irányban 60al, visszafelé 20al haladtunk, de ettől eltekintve rá kellett jöjjünk,teljesen mindegy hogy a gerincen megyünk vagy kint, gyakorlatilag minden tartott. Az egyetlen trükkös rész az utolsó száron egy völgy átsiklás volt az erős szélben, de olyan mázlink volt hogy hiába csak 20al haldtunk full parkettán, itt is tartott végig így visszaértünk simán. Szilárdal az uccsó pontig együtt repültünk, de ott egy picit előbb indultam vissza és valahogy olyan szerencsésen adta végig hogy 5-10 percet kapott a végén. Ennyit még soha nem nyomtam a gyorsítót egyhuzamban, szinte ész nélkül kellett tolni, nem az nyert ma aki okosabb volt, hanem akinek nagyobbak voltak a tökei :) Az ernyő különbségek persze kijöttek, én úgy érzem semmi komolyat nem hibáztam, elég bátran is mentem, az a kb 5 perc amit az első csapat enzo/icepeaktől kaptam teljesen vállalható. Eredmények még nincsenek, kb 10iknek értem be, Szilárd ugye nem sokkal később. Milán és Dubai Peti is beverte, bár legalább fél órával később(az elején beragadtak), mi már akkor a cidert/sört ittuk a műintézményben :)

Holnap elvileg zivataros időt mondanak de délután van rá némi esély hogy érvényes napot tartsunk.

British Open Meduno - Összegzés és némi elemezgetés

Tegnap is, ma is teljesen zárt felhőzet, esőre álló idő fogadott minket. A szervezők persze nem adják fel, nyilván ha 10% esély van taskot tartani akkor kivárjuk, de reálisan nézve lehet csomagolni (ahogy azt páran megtették már tegnap).

Így végül három érvényes nappal zárul a verseny, amiből könnyen négy lehetett volna ha nem stoppolják idő előtt a másodikat, de ahhoz képest hogy milyen meteóra jöttünk ki nem panaszkodhatunk.  Összesített eredményeink: én az utolsó feladaton lőtt kapufával visszacsúsztam a 20. helyre, Béci 34, Sziszi 40, Tóni 92-ik helyen végzett (sajnos a fél év nem repülés után ismeretlen helyen kezdés neki sem volt jó recept, mire belerázódott volna vége lett a versenynek..). 

Sajnos a felhős, gyenge idő sem kedvezett nekem és az ernyőnek, és a huszadik hely végül is vállalható ebben a mezőnyben,  de azért bíztam benne hogy első 15öt beadhatja (pláne h egy feladattal előtte 6ik voltam..). Hibák mindig vannak (szerencsére úgy érzem egyre kevesebb), és tanulni itt is sokat lehetett. Tanulság, hogy gyengébb ernyővel gyakrabban kell bevállalósan, alacsonyabbról nekiindulni a siklásoknak hogy az ember tudja tartani a lépést, ezzel bekockáztatva a lerohadást is. Illetve ha a mezőnyhöz képest jól siklik a cucc, több hibát enged meg. Persze ettől még (ha csak nem óriási a különbség) régebbi ernyővel is jó eséllyel megelőz egy jobb pilóta, de biztos hogy könnyebb az elejébe kerülni ha nem hátrányból indul az ember.

Ráérő időnkben elég sokat filóztunk ezen az egész versenyzésen, és most fél év szünet után újra rá kellett jöjjek mennyire más élményt és kihívást jelent verseny környezetben repülni. Én ráérő időmben nagyon szeretek otthon is menni az ismerős környezet, a táj, a barátok miatt, itt mégis minden más. Az egész egy nagy stratégiai játék és minden agyban dől el. Jó esetben (egy saját tudáshoz jól megválasztott cuccal) az ernyő kezelése, magunk felett tartása nem igényel akkora koncentrációt, viszont menet közben folyamatosan elemezni az időjárást és változását, figyelni a látótávolságban lévő 100+ ernyőt, madarakat, lehetséges termik forrásokat, eközben navigálni, műszerek és a látottak alapján döntéseket hozni, tervezni, ezeket folyamatosan felülvizsgálva módosítani, ez mind mind hozzátartozik a versenyzéshez és a lista korántsem teljes. Engem nagyon megfogott Mads Syndergaard versenyrepülésről szóló könyvében az a gondolat, hogy ennyi információt tudatosan az ember nem tud feldolgozni, illetve a töredékét amit aggyal felfog azt is sokkal lassabban mint ahogy a tudatalatti teszi ezt. A tapasztalat és ezek a nem tudatosan hozott döntések állnak az összes kimagasló eredmény mögött, ezért is fordulhat elő az a helyzet, hogy egy világklasszis képtelen megmagyarázni miért döntött így vagy úgy egy bizonyos helyzetben, és számomra ez adja meg a savát borsát az egész repülésnek. Érdekes, hogy a nagyok többnyire nyugodt, kiegyensúlyozott emberek és nekem is akkor születnek jobb eredményeim amikor stressz nélkül, csak az előttem álló feladatra koncentrálva repülök, úgymond „benne vagyok a flow-ban”.

Azt hiszem elég is volt ennyi az agymenésből, köszönöm mindenkinek akik követtek minket és szurkoltak, legkésőbb júliusban újra jelentkezem :)