British Open Meduno - Összegzés és némi elemezgetés

Tegnap is, ma is teljesen zárt felhőzet, esőre álló idő fogadott minket. A szervezők persze nem adják fel, nyilván ha 10% esély van taskot tartani akkor kivárjuk, de reálisan nézve lehet csomagolni (ahogy azt páran megtették már tegnap).

Így végül három érvényes nappal zárul a verseny, amiből könnyen négy lehetett volna ha nem stoppolják idő előtt a másodikat, de ahhoz képest hogy milyen meteóra jöttünk ki nem panaszkodhatunk.  Összesített eredményeink: én az utolsó feladaton lőtt kapufával visszacsúsztam a 20. helyre, Béci 34, Sziszi 40, Tóni 92-ik helyen végzett (sajnos a fél év nem repülés után ismeretlen helyen kezdés neki sem volt jó recept, mire belerázódott volna vége lett a versenynek..). 

Sajnos a felhős, gyenge idő sem kedvezett nekem és az ernyőnek, és a huszadik hely végül is vállalható ebben a mezőnyben,  de azért bíztam benne hogy első 15öt beadhatja (pláne h egy feladattal előtte 6ik voltam..). Hibák mindig vannak (szerencsére úgy érzem egyre kevesebb), és tanulni itt is sokat lehetett. Tanulság, hogy gyengébb ernyővel gyakrabban kell bevállalósan, alacsonyabbról nekiindulni a siklásoknak hogy az ember tudja tartani a lépést, ezzel bekockáztatva a lerohadást is. Illetve ha a mezőnyhöz képest jól siklik a cucc, több hibát enged meg. Persze ettől még (ha csak nem óriási a különbség) régebbi ernyővel is jó eséllyel megelőz egy jobb pilóta, de biztos hogy könnyebb az elejébe kerülni ha nem hátrányból indul az ember.

Ráérő időnkben elég sokat filóztunk ezen az egész versenyzésen, és most fél év szünet után újra rá kellett jöjjek mennyire más élményt és kihívást jelent verseny környezetben repülni. Én ráérő időmben nagyon szeretek otthon is menni az ismerős környezet, a táj, a barátok miatt, itt mégis minden más. Az egész egy nagy stratégiai játék és minden agyban dől el. Jó esetben (egy saját tudáshoz jól megválasztott cuccal) az ernyő kezelése, magunk felett tartása nem igényel akkora koncentrációt, viszont menet közben folyamatosan elemezni az időjárást és változását, figyelni a látótávolságban lévő 100+ ernyőt, madarakat, lehetséges termik forrásokat, eközben navigálni, műszerek és a látottak alapján döntéseket hozni, tervezni, ezeket folyamatosan felülvizsgálva módosítani, ez mind mind hozzátartozik a versenyzéshez és a lista korántsem teljes. Engem nagyon megfogott Mads Syndergaard versenyrepülésről szóló könyvében az a gondolat, hogy ennyi információt tudatosan az ember nem tud feldolgozni, illetve a töredékét amit aggyal felfog azt is sokkal lassabban mint ahogy a tudatalatti teszi ezt. A tapasztalat és ezek a nem tudatosan hozott döntések állnak az összes kimagasló eredmény mögött, ezért is fordulhat elő az a helyzet, hogy egy világklasszis képtelen megmagyarázni miért döntött így vagy úgy egy bizonyos helyzetben, és számomra ez adja meg a savát borsát az egész repülésnek. Érdekes, hogy a nagyok többnyire nyugodt, kiegyensúlyozott emberek és nekem is akkor születnek jobb eredményeim amikor stressz nélkül, csak az előttem álló feladatra koncentrálva repülök, úgymond „benne vagyok a flow-ban”.

Azt hiszem elég is volt ennyi az agymenésből, köszönöm mindenkinek akik követtek minket és szurkoltak, legkésőbb júliusban újra jelentkezem :)