Kristály tiszta égbolt fogadott minket, ilyen jól még nem indult itt nap. A szervezők is nagyon bizakodóak voltak, ennek ellenére nem fogtak túl nagyot. Kiírtak egy feladatot, amit másfél óra múlva még módosítottak és tovább csökkentettek, így lett nettó 39km körüli. Mivel inverziósnak nézett ki az idő az egész távot a starthely közelébe rakták, a gerincen kellett száguldozni oda vissza kisebb kiszúrásokkal a síkság fölé.
Mire ablak nyitás lett sajnos beúszott fölénk némi zavaró felhőzet, alig alig sütött ki a nap. Kiemelkedni most se nagyon lehetett, start után kerülgettük és túrtuk ki egymást a harmat gyenge termikekből. Rajt után megindult a gyorsító nyomkodás, de az egyre zártabb felhőzet alatt nehéz volt bármit is találni, inkább a hegyre tapadva haladtunk. Ennek ellenére egész jó ütemben mentünk, nagyjából együtt a magyar csapat. Én végig 700-900 méter között a gerincet karcolva, Béci inkább kitekergetve tolta, de mindig ugyanoda jutottunk, csak ő kevésbé őszült meg eközben :)
Az egyik fordulópontra kisiklás előtt megsütötte a hegyoldalt a nap, egyből szakadtunk felfele 4+al, 1500ról azt hittem innentől már kolbászból lesz a kerítés. A hosszabb siklás után (amikor már az uccsó előtti pontra mentünk), megint teljesen bezárt a felhőzet, küzdöttünk mint disznó a jégen. Az élbolyt még láttam a napsütésben meglépni, nekünk a túlélés maradt. Amikor én talaj plusz 100 méter körül elkaptam valamit, muszáj volt azt tekergetve vissza sodródnom a hegyre. Csatlakozott hozzánk Sziszi is azzal a különbséggel, hogy míg nekem 400 méter hiányzott a pontig, addig ő a nullázgatásban magasabbra került és a kigirhelés előtt még éppen meg tudta csinálni. Jó néhány kilométert sodródva, a full zárt felhőzet alatt kitekertünk Bécivel 1100 körülre, majd újra rácsúsztunk a pontra. (Tóni bár szintén megcsinálta ezt a kritikus pontot, sajnos kitúrták utána alacsonyan, neki nem adta tovább). Innen láttuk hogy még meg kell állni tekerni, de a helyenként kisütögető napon úgy gondoltuk nem lesz gáz kimenni a síkságra az utolsó pont felé. A szembeszél és a türelmetlenség megbosszulta önmagát, a pontot éppen elérve (2,5kmre a céltól) összeért a lábunk az árnyékunkkal. Kicsit türelmesebben (ekkor már nagyjából mindegy lett volna mikor érünk be, kaptunk volna vagy 20 percet így is az elejétől) ha visszamegyünk a hegyre újra kitekerni simán adta volna, de így döntöttünk és nem jött be. Eléggé lelombozó az elmúlt napok fényében, de még meg kell tanulni úgy végigrepülni egy versenyt, hogy nagy hibát nem vét az ember. Ezzel az összetett helyem nagyon elúszott, részleteket még nem tudok de minimum 400 pontot bukunk ezen.
Sziszinek gratula, ő 29-nek ért be kb!
Itt most lehet ugye fejtegetni hogy miért csesztük el (mert hogy a lecurranás a mi rossz döntésünk volt), de ha egy kicsit jobban megy az ernyő akkor alapból nem kerülünk ilyen helyzetbe, és egy siklással Szilárdal együtt verjük be a célba. HA...
Eredmények majd valahol
ITT
Ja, most nézem hogy ez egy jubileumi post a blogon, kár hogy az 50-ikben erről kellett beszámoljak :)
Később délutánra megint erős zivatarosodást vártunk (éjjel is csattogtak a villámok), ezért egy szokásos rövid feladatot csináltak mára. Korai, 11:15ös ablak nyitás, 20 perc tömegben, nulla emelésben tolongás, majd a szemerkélő eső és a beúszó felhőzet után stoppolás.. 
Az egyik fordulópontra kisiklás előtt megsütötte a hegyoldalt a nap, egyből szakadtunk felfele 4+al, 1500ról azt hittem innentől már kolbászból lesz a kerítés. A hosszabb siklás után (amikor már az uccsó előtti pontra mentünk), megint teljesen bezárt a felhőzet, küzdöttünk mint disznó a jégen. Az élbolyt még láttam a napsütésben meglépni, nekünk a túlélés maradt. Amikor én talaj plusz 100 méter körül elkaptam valamit, muszáj volt azt tekergetve vissza sodródnom a hegyre. Csatlakozott hozzánk Sziszi is azzal a különbséggel, hogy míg nekem 400 méter hiányzott a pontig, addig ő a nullázgatásban magasabbra került és a kigirhelés előtt még éppen meg tudta csinálni. Jó néhány kilométert sodródva, a full zárt felhőzet alatt kitekertünk Bécivel 1100 körülre, majd újra rácsúsztunk a pontra. (Tóni bár szintén megcsinálta ezt a kritikus pontot, sajnos kitúrták utána alacsonyan, neki nem adta tovább). Innen láttuk hogy még meg kell állni tekerni, de a helyenként kisütögető napon úgy gondoltuk nem lesz gáz kimenni a síkságra az utolsó pont felé. A szembeszél és a türelmetlenség megbosszulta önmagát, a pontot éppen elérve (2,5kmre a céltól) összeért a lábunk az árnyékunkkal. Kicsit türelmesebben (ekkor már nagyjából mindegy lett volna mikor érünk be, kaptunk volna vagy 20 percet így is az elejétől) ha visszamegyünk a hegyre újra kitekerni simán adta volna, de így döntöttünk és nem jött be. Eléggé lelombozó az elmúlt napok fényében, de még meg kell tanulni úgy végigrepülni egy versenyt, hogy nagy hibát nem vét az ember. Ezzel az összetett helyem nagyon elúszott, részleteket még nem tudok de minimum 400 pontot bukunk ezen.
Zárt felhőzet alatt szallítottak fel minket, de bizakodóak voltunk. Sajnos csütörtöktől egyre több esőt ír, ezért hogy meg legyen a legalább 3érvényes nap fontos volt a mai. 
Sziszivel a feléig szinte együtt mentünk, Béci se volt sokkal mögöttünk. Én eléggé parrantottam 800 méterekről mindig tovább siklani, de nagyon nehéz volt rendesen kitekerni, illetve sodródtunk is kifelé menet az erős szembe szélben. Egy majdnem lerohadás után (megint megfogadtam hogy nem indulok el alacsonyról siklani az enzokkal..) Nyűglődve elsodródtam a köv pontig, majd vissza a hegyre. Itt picit meglépett Szilárd, de amikor újra a síkság felé vettük az irányt be is értem. Sajnos az ő termikük szétesett, Sziszi még a leszállóig vissza csúszott, de tovább már nem adta neki. Én jó ütemben hagytam ott egy bolyt viszonylag magasan (1100 körül..), ezzel utolértem egy újabb kis csapatot. 1200ig megint fel, majd mikor a köv pontra siklottunk rá, leesett hogy a 3 enzo meg egy icepeak6 nem fog már tekerni, nekem viszont meg kellene állnom.. Még két fp volt hátra, a műszer pedig -100pár métert írt, ami általában (részben szembe szélben) édeskevés. A hegyre visszamenni túl sok idő lett volna, gondoltam úgy is találunk még vmit a síkság felett. Az utolsó másfél kilcsin láttam hogy nem lesz meg, a zabszem bennem volt, de szerencsémre egy alacsonyan elszakadó termik még emelt rajtam, így meglepetésemre cél lett belőle :) Ez már önmagában öröm bódottá, de hogy alig voltak előttem (kb vhol első tízben vagyok) az elég bikaság. Béci úgy 20 perc múlva érkezett, Tóni meg elkallódott még viszonylag az elején sajnos. 
Szóval fél év szünet után újra versenyen nyomom a gyorsítót, ezúttal az olaszországi Medunoban, elég gyatra meteo előrejelzéssel. A hely gyönyörű, szép nagy füves starthely, a hegyek előtt pedig síkság. Tudni kell róla hogy ez az első verseny amit itt rendeznek, de a hely tökéletesnek tűnik. Nem mentegetőzés képp, de sajnos a sok tökölés miatt még mindig a régi ernyővel tolom, ez már idén nagyon kevés az Enzok és Icepeak6ok közt az elejében lenni.
Tőlem szokatlan módon nagyon jó rajt után (gyk felhőalapról vágtam neki) kezdtem leszakadni a siklógépektől, de nagyrészt egyedül bevállalva a síkságot (szemben a kerülővel a hegyek felé amerre a legtöbben mentek) megint fel tudtam zárkózni hozzájuk. Sajna az utolsó cca 10km-et erős szembeszélben, a gerincen rázódva kellett megtenni. Ez a része eléggé igénybe vette az ember idegeit, a dűznik lee oldalában estem keltem, nem bántam volna ha vannak felhők itt is és maradhatunk kint a lapos fölött. Mivel egyedül voltam itt nagyon belassultam, akik mögöttem jöttek kimentek a hegy elé majd ott felestek az űrbe, amivel Béci is nagyon jó ütemben zárkózott fel.