British Open Meduno - Task 4 Day 4

Kristály tiszta égbolt fogadott minket, ilyen jól még nem indult itt nap. A szervezők is nagyon bizakodóak voltak, ennek ellenére nem fogtak túl nagyot. Kiírtak egy feladatot, amit másfél óra múlva még módosítottak és tovább csökkentettek, így lett nettó 39km körüli. Mivel inverziósnak nézett ki az idő az egész távot a starthely közelébe rakták, a gerincen kellett száguldozni oda vissza kisebb kiszúrásokkal a síkság fölé.

Mire ablak nyitás lett sajnos beúszott fölénk némi zavaró felhőzet, alig alig sütött ki a nap. Kiemelkedni most se nagyon lehetett, start után kerülgettük és túrtuk ki egymást a harmat gyenge termikekből. Rajt után megindult a gyorsító nyomkodás, de az egyre zártabb felhőzet alatt nehéz volt bármit is találni, inkább a hegyre tapadva haladtunk. Ennek ellenére egész jó ütemben mentünk, nagyjából együtt a magyar csapat. Én végig 700-900 méter között a gerincet karcolva, Béci inkább kitekergetve tolta, de mindig ugyanoda jutottunk, csak ő kevésbé őszült meg eközben :) 

Az egyik fordulópontra kisiklás előtt megsütötte a hegyoldalt a nap, egyből szakadtunk felfele 4+al, 1500ról azt hittem innentől már kolbászból lesz a kerítés. A hosszabb siklás után (amikor már az uccsó előtti pontra mentünk), megint teljesen bezárt a felhőzet, küzdöttünk mint disznó a jégen. Az élbolyt még láttam a napsütésben meglépni, nekünk a túlélés maradt. Amikor én talaj plusz 100 méter körül elkaptam valamit, muszáj volt azt tekergetve vissza sodródnom a hegyre. Csatlakozott hozzánk Sziszi is azzal a különbséggel, hogy míg nekem 400 méter hiányzott a pontig, addig ő a nullázgatásban magasabbra került és a kigirhelés előtt még éppen meg tudta csinálni. Jó néhány kilométert sodródva, a full zárt felhőzet alatt kitekertünk Bécivel 1100 körülre, majd újra rácsúsztunk a pontra. (Tóni bár szintén megcsinálta ezt a kritikus pontot, sajnos kitúrták utána alacsonyan, neki nem adta tovább). Innen láttuk hogy még meg kell állni tekerni, de a helyenként kisütögető napon úgy gondoltuk nem lesz gáz kimenni a síkságra az utolsó pont felé. A szembeszél és a türelmetlenség megbosszulta önmagát, a pontot éppen elérve (2,5kmre a céltól) összeért a lábunk az árnyékunkkal. Kicsit türelmesebben (ekkor már nagyjából mindegy lett volna mikor érünk be, kaptunk volna vagy 20 percet így is az elejétől) ha visszamegyünk a hegyre újra kitekerni simán adta volna, de így döntöttünk és nem jött be. Eléggé lelombozó az elmúlt napok fényében, de még meg kell tanulni úgy végigrepülni egy versenyt, hogy nagy hibát nem vét az ember. Ezzel az összetett helyem nagyon elúszott, részleteket még nem tudok de minimum 400 pontot bukunk ezen.

Sziszinek gratula, ő 29-nek ért be kb!

Itt most lehet ugye fejtegetni hogy miért csesztük el (mert hogy a lecurranás a mi rossz döntésünk volt), de ha egy kicsit jobban megy az ernyő akkor alapból nem kerülünk ilyen helyzetbe, és egy siklással Szilárdal együtt verjük be a célba. HA... 

Eredmények majd valahol ITT

 Ja, most nézem hogy ez egy jubileumi post a blogon, kár hogy az 50-ikben erről kellett beszámoljak :)