Európa Bajnokság, St André - 13. nap

Ez is eljött, utolsó versenynap egész jó idővel. Kék termikes idő, kicsit magasabb alappal és gyengébb széllel mint tegnap. A feladat nagyon emlékeztet a tavalyi verseny utolsó taskjára (74km), most is elküldtek minket északnak a Fehér Ló hegyen túlra, majd vissza délre, és némi kavarás után szokásos cél a leszálló feletti hegy. Látszott hogy több opció is van, a visszajövetel tűnt a trükkös résznek.

Start után nem akart jönni a tuti emelés, sokáig kellett keresgélni, de szerencsére elég időm volt hogy még így is jó pozíciót vegyek fel a rajtra. Az északi pont cilinderéhez közeledve kicsit alacsonyabbra kerültem a boly nagy részénél, így éppen tekerészve néztem ahogy kettéválik: egyik fele kiment a kis dombok fölé (amik nem nagyon szoktak működni) hogy a karéj nyugati oldalát elérjék és azt végiglejtőzzék a délebbi pont felé, a másik fele bevállalta a szembe szeles rásiklást arra a hegyre, ahol tavaly majdnem lemosódtunk. Végül az utóbbiakkal tartottam, gondoltam ha sikerült vállalható magasságban visszacsúszni akkor talán ez a biztosabb út. Persze ilyenkor parkettán a kis különbségek is jobban kijönnek, gyakorlatilag minden enzo, még pár ip6 is elérte a lejtőt, engem amikor kb 20 méterrel lejjebb befordultam már nem tartott a hegy, kezdett nagyon rosszul állni a szénám. Végül úgy negyed órát töltöttem talaj közelben, sík ideg voltam amint láttam a fejem fölött kitekerni a csapatokat, majd leszállás közeli helyzetben végül elkaptam egy két métert, ami feljebb tovább erősödött.

Innentől nekem a pozíció javítás kiesett, kb 70-80-ik helyen lehettem és egyedül esélytelen utolérni egy jól dolgozó élbolyt, de azért a tisztességes beérés még motivált. Bevállalósan, gyengét nem tekerve alacsonyról tovább indultam, a hegy tartott ahol számítottam rá, majd a Fehér Ló lábánál katapult az űrbe 8m/s-al. Innentől szerintem semmi hibát nem vétettem, csak erőset tekertem, jó vonalakat választottam, ugráltam ernyőről ernyőre. A végén is sikerült egy jobb útvonallal vagy fél tucat embert megelőznöm, így 58ikként értem célba, 17 perccel az első után.. A hibáért kár, de valahol büszke vagyok rá hogy miután otthagytak szinte egyedül, 1-2 ernyővel repülgetve sem lassultam le, nem kaptam nagyobb hátrányt mint amit a fákat rugdosva eltöltöttem. Egy EB-n 17 perc az sajnos az örökkévalóság, itt gyorsnak kell lenni. Jó példa erre, hogy Laci majd minden nap betolta a célba, de mivel jóval lassabban az elejénél, ez a 100-ik helyre lett elég. Egy normál fai2-es versenyen ezzel szerintem bőven első harmadban lehetett volna..

Végül 57ik helyen végeztem overallban életem első EB-jén, a harmadik verseny szezonom végén. A kezdeti elvárásaim szerint ez teljesen vállalható, kényelmesen megvan az első fele, azonban most már látom hogy van azért mit keresnünk ebben a mezőnyben. Kell még pár év rutin (jövőre nézve PWC-kre szeretnék menni), illetve a jó ernyő elvárás, de nem lehetetlen bekerülni az „élmezőnybe”. Az első 103km-es taskon elért 15 helyemet pedig senki se veheti el :)
A versenyt végül Yassen Savov nyerte Bulgáriából, második Xevi Bonet Dalmau Olaszországból, harmadik pedig az angol Russel Ogden. Gratula nekik, hihetetlen teljesítményt nyújtottak végig! A mi helyezéseink: Én 57, Laci 100, Balázs 111, Milán 122, Béci 123 Ez is jól mutatja, hogy hagyományos 3 zsinóros ernyőkkel itt elég nehéz labdába rúgni. Részletes eredmények ITT.



Eddig nem nagyon feszegettem ezt az ernyő témát sem, most pár mondatban a vegyes érzelmeimről:
Termikelésben abszolút versenyképes a Core2, a nagyobb oldalviszony miatt még talán jobb is az Icepeak6-nál. Siklásánál azonban már nem ilyen rózsás a helyzet, én sajnos azt vettem észre egy-egy hosszabb völgy keresztezésnél, hogy a többiek rendre magasabban érnek át. Ezt sajnos még tetézte az a probléma, hogy ha félgáznál jobban toltam neki, alig lehetett egyben tartani a cuccot, folyamatosan kisebb frontokat illetve féloldalakat kaptam. Beszélgettem pár arccal akik ezzel repültek, majd kiderült hogy itt van a versenyen az ernyő tervezője, így egyik délután átnézegettük. Legnagyobb megdöbbenésemre a merevítő rudak nagy része el volt törve, össze voltak csúszva, volt ahol hiányzott is.. Mivel nem volt nála ennyi pót pálcika, a középen lévőket megragasztgattuk, a széle meg üresen maradt. Az utolsó két napot már így repültem és lényegesen stabilabb lett a cucc, frontokat alig kaptam, a hiányzó rudak miatt még féloldalak akadtak, de végre tudtam tolni a parkettát, így nem maradtam le annyira végsiklásnál. Hogy miért voltak eltörve az érdekes kérdés, ők nem műanyagot hanem karbonszálat használnak, ami ha nagyon meghajlítják törik, viszont egyáltalán nem deformálódik. Mindenesetre ígéretet kaptam hogy azonnal postáznak is egy adagot hogy otthon kicserélhessem, de a jövőre nézve még a szokásosnál is jobban kell  vigyázzak az ernyő pakolásánál, szállításánál.

Ez a verseny szezon nekem most itt Franciaországban ér véget, köszönöm a rengeteg biztatást, sms-t, a támogatásokat mindannyiunk nevében, remélem jövő év elején valami izgalmas helyről jelentkezem! :)

Európa Bajnokság, St André - 12. nap

Utolsó előtti nap. Ma esélyes volt hogy végre megint érvényes napot tartsunk. A tegnapi 3500-4000 méteres felhőalap ígéret helyett ma felhő nélküli, inverziós, kétezer párszáz méteres magassággal számolhattunk, ráadásul még mindig élénk széllel. A feladat egy elég trükkös cikkcakk lett, részben eddig bejáratlan területen, 75km ha jól emlékszem.

Viszonylag jó helyezkedéssel az elejéről indultam, majd egy még jobb tekeréssel az egész mezőny tetejére kerültem. Innen hátra mentünk a Fehér Ló mögötti vonulatra, ahol a szokásos helyen ott is volt az 5 méter, így gyorsan fordulhattunk vissza. Sajnos itt a szembeszeles siklásnál a rosszabbik végére kerültem, és csak a baloldali kisebb hegyet értem el, míg az élboly nagy része étsiklott a nagy hegy elé. Láttam amint maradok le percről perce, de nem volt mit tenni, türelmesen keresgéltük az emelést. Végül annyira jól adta, hogy a völgy túlsó felén lévő pont fele menet vettem észre, hogy az élboly nagyon alacsonyan keresgél, míg mi 2500ról csúszunk be föléjük :)  Végül pont egy termikben kezdett felesni a két csapat, indultunk is a legnehezebb rész felé.

A déli pont fele volt a 3 nappal ez előtti lecurranás, ráadásul most még rosszabb körülmények között, ezért nagyon figyeltem ki merre megy. A ponthoz kb első 15ben értem oda, de itt a sokfelé tekerésző ernyők között, a fákat karcolgatva nem tudtam elég hamar kiemelkedni, egy nagy csapat elindult a végső siklásra. Végre nagy nehezen 2000re jutottam ahonnan el is indultam, mivel még a briefingen azt mondták onnan erről a magasságról simán kiadja. Mit ne mondjak, majdnem leszállás lett a vége annyira neccesen értem el a hegy tetejére tűzött pontot. Fákat rugdosva végül beadta a 1,5, majd az 1km-es cél cilinder is, irány a leszálló.

Végre ma nem jött közbe semmi a végén, 35nek értem be. Ezzel újra elérhetővé vált az 50en belüli helyezés, holnap nagyon rajta leszek! Balázs is jól tolta ma, nem sokkal utánam ő is beért, Milánnak meg Lacinak nem sok hiányzott.

Holnap utolsó nap, szorítsatok nekünk!

Eredmények ITT




Európa Bajnokság, St André - 10-11. nap

Tegnap brutál szél, egyből törölték a napot.
Ma felvittek minket, gyönyörű kristály tiszta égbolt, de a várható szél gyengülés elmaradt, így autóval lejöttünk a hegyről.. Sajnos már csak két napunk van hogy javítsunk valamit, nagyon jó lenne még kihozni ezekből a maximumot!

Európa Bajnokság, St André - 9. nap

Mára  kevésbé jó, de még repülhető időnk lett. A szél helyenként 20-25kmh, illetve időnként beúszó altocumulusok rontották esélyeinket. A feladat a környéken egy 70+os cikkcakk, megint jó nagy cilinderekkel, amit azért erőltetnek hogy több megoldás közül is választhassunk, több legyen a stratégiának a szerepe.

Én se nagyon jó, se nem rossz pozícióból kaptam el a rajtot, de rögtön az első pontnál nem találtunk semmit, az egész mezőny nagyon alacsonyan indult vissza keresgélni. Tavaly ugyanilyen helyzetből lecurrant a fél társaság én meg hátramentem kitekerni, de ez most a tuti lemaradást jelentette volna, így menni kellett.  Egy gyengével nyertem pár száz métert, majd ott is hagytam, mert a hegy visszafelé már szépen tartott mindenkit. Innentől mindig egy termikkel le voltam maradva az élbolytól (akik a startnál legmagasabbról indultak), de nem látszott elérhetetlennek behozni őket.

Sokszor kellett elindulnom alacsonyabbról, nagyon figyeltem hol álljak meg tekerni (ha 3 alatt volt átlagban már kapkodtam a fejem hogy erősebbet találjak vagy otthagyjam), de végül a táv felénél egy jó 6 m/s-al sikerült bekatapultálnom magam az élboly közepébe. Ez egy EBn szerintem nagy fegyvertény, hogy utol tudtam őket érni, így még nagyobb lelkesedéssel vágtam neki a maradék távnak, ami ráadásul egyszerűnek is látszott. Egy nagy siklás után megcsináltuk az utolsó előtti pontot ami egy völgy túloldalán volt. Visszafele nem álltunk meg egy 1m/s-ban, mivel a hegyet ami előttünk volt sütötte a nap, és a szélnek is rá kellett volna fújnia. Kellett volna, mivel kiderült hogy párhuzamosan dudált a gerinccel.. Az élmezőny fele éppen hogy átért a túloldalra, ahonnan egy termikkel bent voltak a célban, mi a másik felével viszont lemosódtunk a völgybe nagy rázások közepette. Kicsit elkenődtem, pláne a tegnapi nap után mikor ma is szinte zsebben volt egy 30 körüli beérés, de a buszokban amikkel visszamentünk olyan nevek voltak, hogy semmi szégyellni valóm nincs. Ha ők is úgy gondolták működnie kell, akkor nem csak az én helyismeretemmel volt baj.

Közülünk Milán, Béci és Laci hozta a kötelezőt, szépen betolták a célba. Összetettben lecsúsztam a 66ik helyre, de még mindig nagyon bízom benne hogy lesz ez jobb, gyakorlatilag minden nap tudtam az elejével menni.

Update: Az oldalsó menü sávba az ajánlott oldalak közé betettem egy linket a repülések tracklogjaihoz, aki kíváncsi a részletekre ott megtekintheti!

Európa Bajnokság, St André - 8. nap

Két nap szünet után ismét repülés. Gyenge szelet, magas alapot jósoltak, és egy érdekes 83km körüli feladattal álltak elő. Rögtön az elején (szokásos helyen várakozás után) elmentünk Digne városa fele, amerre még nem jártunk korábban, majd le délre, vissza északnak a nagy kopasz hegy felé, majd onnan a cél, ami most nem a szokásos leszálló, hanem egy hegytető ahol eddig csak end of speed section volt. (a várható turbulens leszálló miatt csinálták így)

A start után szerencsétlenkedtem, illetve elkövettem azt a hibát hogy szinte teljesen az elején mentem, így nem volt aki fessen. Sajnos itt sikerült pár száz méter hátrányt rögtön szereznem, majd a félúton egy rázóssal azért kitekertem és átcsúsztam a város felett a pontig.  Alacsonyan visszamentünk a lokális cirrusz alatt egy kisebb hegyre, ahol negyed órán át karcoltuk a fákat, mire elértünk a napos, szél felőli oldalára és végre megint felestünk alapra. Itt jó ütemben toltam rá a karéjra, meg se álltam tekerni mivel jól tartott végig, így majdnem felzárkóztam az élbolyhoz. 

A déli fordulópont után is szépen haladtam, majd a Cheval Blanche (fehér ló) nevű nagy hegyhez érve csúnyán benéztem megint. Árnyékban volt a hegy, alacsonyan értem oda, jött megint a szembeszeles rázás, alig lehetett haladni. Aki magas jött mind megelőzött, majdnem le is rohadtam. Mire kiküzdöttem magam felhőalapra vagy 10 ernyő otthagyott, így gondoltam most vagy soha, berövidítek a cél felé a hátsó gerincen. Balázs ugyanígy döntött nem sokkal mögöttem, illetve 1 enzo is ment valamivel előttem. Az ötlet egészen addig jó volt, amíg a gerinc végére érve nem szembesültem az ordas DNY-ias széllel. Kitekerni már nem nagyon lehetett, így siklottam át a völgyön a hegytetőn lévő cél felé. Hiába sütötte a nap az oldalát, hiába működött ez eddig minden alkalommal, most a szél lemosott róla. Én az end of speed sectiont se csináltam meg 200 méter híján, Balázs megcsinálta de a célt már nem. Nagy rázások közepette leszálltunk.. (aki jobbos irányból jött azoknak mind beadta) Ez sajnos azt jelenti h a sacc 40. körüli helyezésemet lecseréltem egy 88ra, mivel aki órákkal később ért be de elérte a pontot az is megelőzött (update: azert a majdnem 70 leading pont miatt nem mindenki). Tőlünk még Laci ért be a célba eléggé lemaradva, de egyéni utakon járva elég szépen megoldotta.

Sajnos van ilyen, a helyismeret (illetve a hiánya) döntött ma, de azért a taktikus repülésért megérdemeltük volna azt a célt. Holnap új nap, nagyon rajta vagyok a javításon! (már 52ik helyen vagyok, ettől alább nem akarom adni.. :) )

Európa Bajnokság, St André - 6-7. nap

Tegnap egy érdekesnek tűnő feladatot írtak ki amerre még nem jártunk, de sajnos már a pylont sem vártuk meg, felhőalapon keringve jött a hír hogy stoppolják a napot. A felhők tényleg eléggé elkezdtek nőni, de itt a völgyben később délután sem esett, jót bográcsoztunk egy patakparton.

A vasárnapot már most reggel törölték, zivatarosodás várható. Talán Nizza vagy Monaco városnézés lesz, még nem dőlt el. 

Az EB átok működni látszik, eddig nem volt túl nagy szerencsénk az idővel..

Európa Bajnokság, St André - 5. nap

Ma is nagyon hasonló volt a meteo, picit alacsonyabb alappal. Mivel féltek az összeállástól ezért a környéken írtak ki egy cikkcakkot hetven valahány kilométerrel. Start ugyanaz mint tegnap, de az első negyed órában alig tartott a hegy, páran lerohadtak és nekem is volt aggódni valóm, meg az egymás leszorítgatása a hegyről sem tetszett nagyon. Még így is odaértem időben a pylonhoz és kb 20 percet vártunk felhőalapon a startra.

Az elejét jól kaptam el, mentünk a nagy kopasz hegy felé északnak, majd vissza délnek. Milánnal egész jó helyen toltuk, párszor picit lemaradtam de mindig sikerült visszakapaszkodni a csapathoz. Amikor másodjára értünk a kopasz hegyhez követtem el egy nagyobb hibát, ahelyett hogy mentem volna a saját fejem után és egyből rámentem volna lejtőzni a hegyet a fordulópontig, nekiálltam a többiekkel tekerni valami gyengét. Persze nekem még annyira sem adta mint nekik, itt vesztettem legalább 5-10 percet ezzel a mutatvánnyal. Végül nagy nehezen a kavicsos hegyoldalban rázódva elértük a pontot, innentől már csak hátszélben kb 20 km-et kellett megtenni a célig. Sajnos Milán itt ráült a hegyre, majd csak egy órával később tudott újra elstartolni :) Béci is valahol ezen a környéken szállt le, pedig a hátralévő táv már nem volt akkora kihívás.

Azért majdnem sikerült lerohadnom egy völgy átütésnél, de szerencsére volt még pár ernyő körülöttem és kitúrtunk egy jó kis négy métert. Itt nagyon gondolkodtam, hogy a lemaradásomat látva átvágok a hegyen, kitekerek a starthely mögötti gerincen majd onnan a cél, de mivel ott nincs leszálló, és senki nem ment arra inkább a biztos mellett döntöttem. Szerintem jó eséllyel működhetett volna, csak még nem érzem úgy a második EB-s napomon hogy nekem kell feltalálnom a spanyol viaszt :)

Én kb 25be saccoltam magam, a célban kellett szomorúan tudomásul vennem, hogy valahol elment még egy nagyobb boly akit nem is láttam, így a 19 perc amit az elsőtől kaptam csak az 55ik helyre volt elég.. Ez még mindig vállalható teljesen, pláne az összetettben a 27ik helyem, de azért azon leszek hogy javítsak még. Laci eléggé beragadt, kb egy órával később de tisztességesen beverte a célba, Balázs meg inkább bivakolt egyet és 300 méter mászás után Milánhoz hasonlóan újra startolt, majd berepült a célba :)