SA Winelands, Porterville - Day 7

Az előző napi eset után bizonytalanul várta a reggelt mindenki, nem tudtuk hogy gyász napnak nyilvánítják-e az utolsót, vagy repülünk a történtek ellenére. Szerintem (és a többség szerint is) jó döntés volt hogy kiírták a feladatot és végül megtartották az utolsó verseny napot. Persze kicsit mindenki feszültebb volt, de bízom benne hogy mi akik megéltük soha nem fogjuk elkövetni ezt a hibát.

Maga a task nagyon hasonló az előző napihoz, mivel erősödő szelet jósoltak északnak kellett menni a gerincen, majd valahol át Citrusdalra, onnan pedig északnak ugyanabba a célba (PG8) ami az első napon is volt (és ami előtt akkor beégtem). Az időjárás is nagyon hasonlóan indult a tegnapihoz, az inverzió miatt 1100m fölé nem nagyon lehetett kerülni, emiatt volt némi tolongás most is, de a nagy start cilinder miatt azért jobban eloszlottunk. Persze ment a szokásos helyezkedés, Milánnal az utolsó 10 percet kicsit benéztük, egy jó nagy csapat indult neki a fejünk fölül startnál, rögtön le voltunk maradva egy termikkel. Szerencsénkre ahogy nagyon alacsonyan a síkság felett megcsináltuk a cilindert rögtön ott volt egy 3-4 méter, amit én végig se vártam, annnyira be akartam hozni az élbolyt. Viszonylag alacsonyan rásiklottam a gerincre, félgáz, és szinte tekerés nélkül toltam a hegyen bukdácsolva a mezőny után. Ez a művelet annyira jól sikerült, hogy az egész követő csoportot magam mögött hagyva kb 1-2 percre megközelítettem az élen repülőket, amint épp termikre várva keringtek, hogy át tudják ütni a hegyet Citrusdal felé. Pechemre mire odaértem pont kitekertek és elindultak, én pedig a hajamat téptem hogy 5-10 percig kellett szenvednem ugyanott mire jött még egy lift, amivel utánuk tudtunk indulni. Sajna eddigre mindenki beért akit megelőztem (itt csatlakozott Milán és Peti is újra),  de legalább nem egyedül kellett nekivágnom a lerohadós lee oldalnak. 

A város viszonylag könnyen megvolt, innen viszont lehet hogy a kelleténél kicsit óvatoskodóbban repültem, nagyon féltem hogy a völgy megint nem fogja adni. Páran le is rohadtak, de annyi festék volt mindenfele, hogy végül nem oldalaztam ki teljesen a keleti oldalra mint ahogy terveztem, hanem mentem arra ahol emelni látszott.  Kis izgulással a végsiklásra se hagytam most annyit, muszáj volt sietni mert láttam hogy az eleje nagyon elment, de aztán pár száz méteren beértem, a cél felett már minden emelt. Peti kb 4 perccel utánam érkezett, Milán sajna beragadt és vagy fél órával később, de megvolt neki is a cél. (Tóninak előző este óta fájt a hasa ezért szinte rögtön start után le is szállt, nem érezte jól magát, de estére ez is rendeződni látszott). Ugyan 21ik lettem, az elsőtől én is kaptam majd 20 percet, ami kb 710 pontra lett elég.

Így három érvényes nappal be is állt a verseny végeredménye: Én 15ik lettem, Peti megtáltosodva az új ernyőtől és nagyon taktikusan repülve 17, Milán 3x, Tóni 7x, Évi pedig 97 (meg kell jegyezzem nagyon jól kezelte Évi az összes plusz feszkót ami a versennyel jár, a néhol igen rázós időt, tömeget, reméljük jövőre is erősíti a női mezőnyt!). A helyezésemmel összességében teljesen elégedett vagyok, hibákat még mindig vétek (a rajtolás a leggyengébb pontom ahogy látom), de talán egyre összeszedettebben repülök, kíváncsian várom mit hoz a következő szezon egy új ernyővel :)

(Pontos eredmények még nincsenek fent, de gondolom napokon belül elérhető lesz ITT)

UI: Köszönöm mindannyiunk nevében is a szurkolást, tényleg jól esett! Tavasszal jelentkezem!

UUI: Hogy miért nem időben születtek ezek a postok arról majd Tóni mesél, egy külön bejegyzést megérne miként zárta be a laptopokat az autóba és hagyta el a kulcsot hozzá.. :-)

SA Winelands, Porterville - Day 6

Elnézést hogy ilyen későn számolok be a verseny végéről, az okokat majd később részletezem, külön történet.

A jól sikerült 5-ik napi feladat után ha lehet még jobb, gyenge szeles erős időre számíthattunk pénteken. Kiírtak egy feladatot a legészakibb fordulópontra Citrusdal érintésével, kb 85km. A gerincen nagy tolongás alakult ki a race startra várva, e közben hallottam a safetyn, hogy valakit a leszállóba irányítanak mivel nem csatolta be magát rendesen és úgy indult el. Kb mikor elkezdődött volna a verseny szóltak be, hogy a nap törölve, mindenki szálljon le amint és ahol tud. Már a földön tudtuk meg, hogy sokkal komolyabb volt az elstartolt ukrán pilóta gondja. Sajnos egyáltalán nem kötötte be magát a beülőbe, ahogy elstartolt lecsúszott, és csak a kezeivel tudott a hevederekbe kapaszkodni. A szemtanúk szerint vagy 12 percig tartotta magát, de a leszállás előtt pár perccel belecsúszott egy termikbe, valószínűleg ezt a pluszterhelést már nem bírta addigra és elengedte a hevedereket körülbelül 100 méteren, a helyszínen lévő mentősök már semmit nem tudtak érte tennni :(

SA Winelands, Porterville - Day 5

Megint zárt felhőzetre keltünk, bár sokkal világosabb volt mint az előző két napon. Egyből jött az sms, hogy senki ne késsen, felszállítás 9kor, repülni fogunk. Eleinte a lengedező hátszélben, hidegben nehezen osztottuk a szervezők lelkesedését, de szerencsére igazuk lett. Két feladatot is kiírtak, mert nagyon bizonytalan volt a szél előrejelzés, majd végül kettő órás starttal egy 60 körüli cikcakk született. A start a szokásos balra Porterville 2km exit cilinder, majd tovább délnek egy pont, vissza a falu felett vagy 30km a lapos felett északnak majd újra Porterville mint gól. 

Arra számítottam hogy a vizes föld miatt gyenge idő lesz, de egész jól meg lehetett maradni a síkság felett is. Egyszerű start után egész jól helyezkedtem a gerincen, majd 10 perccel rajt előtt megláttam a legjobb pozícióban tekerni vagy 4-5 ernyőt. Én már nem érhettem oda, de azért örültem mikor berádióztak a többiek hogy ők vannak az egész mezőny élén :)

Az első pontot kb 2 km-el mögöttük csináltam meg, majd egy rosszul időzített elindulással egyedül maradtam. A talaj felett 140m-el jött a megváltás, majdnem rövid napot csináltam, de szerencsére egy 4m-el kitekertem alapra és üldözőbe vehettem az elejét. Kb 10km múlva legnagyobb meglepetésemre azt vettem észre hogy egy körön tekerek Milánnal, Tónival és Petivel, innentől nagyon jól lehetett a bollyal haladni. Porterville előtt kb 5-6 km-el elég alacsonyra kerültünk, páran akik előre mentek le is rohadtak, én még visszaértem az emelésbe amit mellettem túrtak ki. Milán még jobban kapta el, így fölém került kb 100 méterrel. Nekem a műszer még 9es körüli siklószámot írt a célra, de a boly nagyja kiszállt és elkezdte a végsiklást. Mivele eddig szembe szél volt, én nagyon nem akartam lenullázni a napot, még vagy fél percet tekertem Petivel mire utánuk indultunk. A francia nagykártya is azt nyilatkozta utólag, hogy nagyon benne volt egy lerohadás ha bekapnak egy leáramot, de szerencséjük volt és mindenki éppenhogy elérte a leszálló szélét (köztük Milán is), így kb ők tizen az elsők, mi Petivel rögtön utánuk (kb 10-11). Sajna Tóni pár km-el a vége előtt benézte és leszállt, pedig végig együtt repültünk, majdnem teljes a magyar csapat sikere :) Szegény évi egy fűződős csukás után leszállt, de tapasztalatához mérten nagyon profin oldotta meg a dolgot.

Végre úgy adta ahogyan kellett, bár továbbra sem vagyok elégedett a rajtommal, van még mit finomítani rajta. Remélem h ennél már csak bikább időnk lesz az utolsó két napban, és bízom benne hogy még javítani is fogunk tudni az eredményeken, a mai eléggé etalon nap volt :)


Szerk: Milán 5, én 11, Peti 12, Tóni sajna 40re visszacsúszott, nagy kár, megérdemelte volna! 950 körüli pontokat kaptunk, azért ez önmagáért beszél :)

SA Winelands, Porterville - Day 4

Ezt a napot is törölték, esik az eső, elég gyászos... (bár tegnap jót kiteoztunk a felhők ellenére) Szerencsére az uccsó három napra repülhető időt mondanak, nagyon bízom benne hogy lesz a végére 4 érvényes napunk.

Szakértésnek még annyit az utolsó repüléshez, hogy a helyi arc aki megnyerte a napot 20 percet adott az egész mezőnynek mögötte, azt hiszem tudott valamit. A helyismeret itt is sokat számít, nem minden működik úgy ahogyan nálunk, vagy akár az alpokban. 

Eredmények a verseny holnapján találhatóak.

SA Winelands, Porterville - Day 3

Zárt felhőzet, erősödő széllel. Egyelőre várunk a döntésre, de nem lesz ebből repülés. Még rosszabb, hogy holnapra esőt mondanak, így talán 3 napunk lesz legjobb esetben is, ami nem túl sok a javításra. Szerencsére a társaság jó, így unatkozni nem fogunk, de azért mégis csak repülni jöttünk ide..

Szerk: Nap törölve, később jelentkezem.

SA Winelands, Porterville - Day 2

Gyenge szél, ragyogó napsütés, 35 fok várt minket a starthelyen. Egy egész jó, 75km-es feladatot sikerült kiírni: először balra el a gerincen Porterville-ig (falu felett a start cilinder), majd onnan északra a hegy felett vagy 30km, utána át a gerincen Citrusdal fölé, és végül kb 16km siklás a célig ami egészen északon volt. (térkép később)

Sajnos a szélcsend miatt nagyon nyögvenyelősen mentek a startok, hiába lett volna első nap wprs rangsor szerint az indulás, a kis starthelyen is eltöltöttem kb 45 percet mire levegőbe kerültem. Így csurom vizesen, a késői start miatt idegesen vágtam neki a távnak. Rögtön a startot követően egy rossz döntéssel visszamentem egyenesen a gerincre ahol nem nagyon adta, míg a többiek balra tartva a lapály felett kitekertek és magasan fölém értek be. Sokáig gyorsítózgattunk a következő pont felé, Milán meg Peti elég jól az élbollyal ragadt, én igyekeztem behozni a lemaradást azzal, hogy nívóban tekerés nélkül száguldoztam, de nem mindig tartott úgy a hegy ahogyan szerettem volna.

Ez után nem sokkal hallom rádión, hogy valaki a szervezőket értesíti egy mentőernyő dobásról, majd Milán is beszólt a magyar frekvencián, hogy ő van a bokrok közt. Egy 5 méterben tekerészve elmeséltem a safetyn hogy minden ok vele (az első ijedtség után kiderült hogy egy kis zúzódással megúszta), majd nem túl jó érzéssel, de repültem tovább.  (Milán legalább helikopterezett egyet, ugyanis olyan helyre szállt, amit nem lehetett máshogy megközelíteni, így lehozták :))

Valamikor a grincen rodeózva megelőztem Petit is, és egy majdnem lerohadás után citrusdal fordulópontnál felestem 2000-re. Innen már a műszer is azt írta, hogy jó vagyok a célba, de gondoltam ennek ilyen messziről nem dőlök be, majd jól rátekerek még a szembeszél miatt is. Én repültem egyenesen a völgy közepén pár ernyővel előttem, míg egy ötös boly a keleti oldalra sodródott ahol meg is indultak felfelé. Sajnos azt csak utólag mondták a helyiek, hogy ez itt mindig ilyen merülős szakasz, de a vége meg már emel. Ebből sajnos csak a merülésig jutottam, volt h 7el süllyedtem parkettán, és végül hiába küzdöttem mint disznó a jégen, 3,5km-el a cél előtt leszálltam. (szögesdrót és tüskés bokrok közé, ahogy kell). Szokásos szcenárió: két ember repült el csak felettem: boldog és boldogtalan. Egyetlen szerencsém, hogy az erősödő szél miatt 4 óra volt a task deadline, én meg kb 20 perccel előtte szálltam le, így akik nagyon lemaradtak azoknak még a cél előtt megállt az óra (szegény Petinek is, de így is rámvert 1 kilométert). 

Mivel a visszaszállító busz lerohadt alattunk hazafelé mindenki marha későn ért vissza, így a ma esti borkóstoló is elmaradt. Eredményeket se tudunk még, de nem is várok semmi jót. Én 20 és 30 között lehettem mikor kikoppantam,meglátjuk mennyi pontot ért ez a hetven pár km amit lerepültem. A kezdés nem olyan mint terveztem, valahogy egész nap nem láttam a filmet, remélem holnap jobban rá leszek hangolódva a versenyre (már ha lesz nap, mert esőt mondanak megint)

Az összes kommentelőnek köszönöm a bíztatást a többiek nevében is, különösen Bécinek aki még sms-t is írt nekünk :) A telefonom sajnos meghalni látszik, de igyekszem válaszolni mindenkinek)

Szerk: 33-ik lettem, kb 560 pontot kaptam, Peti alig valamivel előttem 31. Évi gps probléma miatt nem csinálta meg a start cilindert de repült egy jót, Tóni pedig vhol tizenpár km-nél koppant ki, ős is eltürelmetlenkedte. A kezdés nem olyan mint terveztük, de innen csak felfelé vezethet az út :)

SA Winelands, Porterville - Day 1

Nem akarok hinni a szememnek, de szemerkélő esőre ébredtünk. Már tavaly is azt mondták, hogy itt, ebben az évszakban ez rendkívül ritka, de hogy kétszer is sikerüljön belenyúlni.. 

Egyelőre még várunk hátha bejavul, de elég sittesen néz ki, szerintem ma nem fogunk repülni. Ha nem lenne ennyire lassú a net raknék fel képeket, de elég küszködős. Később még jelentkezem!

Szerk: A napot végül törölték, estefelé lehetett volna repülni, de inkább kirándultunk egyet a vízeséseknél.

SA Winelands, Porterville - Day 0

Újra Afrika!! Mozgalmas két hét áll mögöttünk. Repülés az ország északkeleti részén, nemzeti parkozás a Krugerben, repülés Fokváros öblei felett, kiteozás a fehér homokos strandokon… jó kis kalandokban volt részünk, de a „java”, a verseny még hátravan. 

Ma volt a hivatalos training day, miután a társaság reggel még másnaposan ébredt Cape Townban, nagy hajrával értük csak el a felszállítást de gyönyörű égkép fogadott bennünket, szép fejlett kumókkal. Sajnos akik sokáig vártak már nem tudtak elstartolni a beerősödő szél miatt, de én egy másfél órát azért repültem a bika 7es 8as liftekkel. Örülök hogy idén nem három hónap kihagyás után kell egy feladaton elindulnom, most pár órát azért már a levegőben töltöttem az elmúlt két hétben.

Amint időm engedi rakok fel képeket is a mai, illetve a korábbi reppenésekről, ritka gyönyörű helyeken jártunk!

Ami a versenyt illeti, széria versenyként lett meghirdetve ez is, 100 pilótával, jó pár nagy névvel az élen. Ha megelőzni nem is, de remélhetőleg a közelükbe tudunk majd kerülni. Lesz idén is livetracking, lehet a neten élőben követni a repüléseinket, így az európai télben legalább a munkahelyről szurkolhattok a magyar csapatnak. Öten gyűltünk össze, Milán, Évi, Budai Peti, Tóni és jómagam, mindenféle buzdítást szívesen veszünk a blogon keresztül, vagy akár smsben is!

A verseny honlapján fent lesz elvileg minden információ (livetrackinget is beleértve), baloldalt a menüből kell majd kiválasztani.

Krusevo Open video

Jobb későn mint soha jegyében összevágtam egy rövid filmecskét a krusevói versenyről, íme:

Elő EB St André - Day 7

Uccsó nap zárt felhőzet, északias szél. Nap törölve, így három érvényes nappal fejeződött be a verseny. Maradtam a 18-ik helyen, amivel összességében azért nagyon elégedett vagyok, és külön örülök hogy a széria ernyők miatt homogénebb mezőnyben látszik hogy meg lehet fogni azért az elejét is. Sajnos a csapatból szinte mindenkinek kijutott egy-két nagyobb bukta, de egyrészt így tanul az ember, valamint Béci példáján is látszik hogy még széria mezőnyben is csak versenyképes ernyővel érdemes indulni ha az elejében akar focizni az ember.

Maga a hely egyébként nagyon bika, mindenképpen hasznos lesz jövőre az EB-n, hogy nem először repülünk itt, még ha  a franciák helyismeretét meg se közelíthetjük. Nekem egyébként is jobban fekszenek az ilyen erős körülmények, ahol 6-8 méterekbe simán bele lehet botlani, mivel az ernyőm hátrányai tekerésnél kevésbé érvényesülnek, siklani meg azért még mindig jól lehet vele.

Végeredmény ITT.

Most hogy Európában gyakorlatilag vége a verseny szezonnak egy darabig szünetel a blog, de ha minden jól megy decemberben visszatérek, köszönöm mindenkinek aki szorított nekünk!

Elő EB St André - Day 6

Éjszaka majd meg fagytunk nyitott ablaknál, reggel pedig verőfényes kék égre ébredtünk. Ehhez sem kell nagy gradiens mágusnak lenni, hogy tudja az ember jót jelent. Szerencsére még szél sem nagyon volt, csak később északi irányra ígértek ÉNYias szelet. A feladat 74km lett, gyakorlatilag egy hurok északi irányba és vissza. Mint kiderült, rengeteg opció volt az egész feladat során, lehetett egyenesen menni völgyek felett, de ide gyengébb kondíciókat jeleztek, vagy kicsit jobbosan a hegyek felett. A harmadik opcióról csak úgy beszéltek mint a „student route”, meg is mondták ha erre mész és lerohadsz akkor nem biztos hogy versenyezned kéne :-) , de ez meg ugye még nagyobb kerülő út volt.

A pylonra várakozás a szemközti hegyen ment, negyed órán át mást sem csináltam csak próbáltam nem beleemelkedni a felhőbe (ami ugye büntit von maga után ha valaki mégis megteszi).Itt a Milánnak volt egy freestyle mutatványa, hullott pár száz métert, de utána szépen összeszedte magát a startig. Nem a legjobb helyről, nem is nagyon hátulról vágtam neki az elejének, de mire a kopasz hegyre értünk már 1km-el odébb volt az eleje. Sajnos a neheze innen következett, tagolt, alacsonyabb hegyekkel tarkított alacsonyabb vidék, nem ígért túl sok jót. Némi küzdés után megközelítettem 3-4kmre a fordulópontot, és itt elkövettem egy nagy hibát. Ahelyett hogy maradtam volna a 2 méterben, gondoltam most be tudom fogni az elejét és besiklottam alájuk. Nekem már semmi nem volt ott, míg ők elég magasan voltak hogy ráinduljanak a pontra. Hülye fejemmel nem fordultam vissza a tutiba, gondoltam az nagyon nagy időveszteség, így mentem én is utánuk. Mire megcsináltam, már teljesen esélytelen volt visszamenni, egy pici hegyet sütött a nap, azt kezdtem lejtőzni. Nagyon lassan, sodródva küzdelmesen kitekertem 2400 környékére (ami ma magasnak számított), majd egy hosszú gyorsítózós szakasz után visszakerültem a kurzusra, ahol legalább volt pár ernyő, végre nem egyedül kellett tovább mennem (ami itt helyismeret nélkül nagyon meglassít). Sajnos ez a mutatványom 20-25 percet biztosan igénybe vett, így innentől a tisztes beérésre törekedtem, a jó eredmény már elúszott.

Beértem Bécit is menet közben, egy 10m/s-al fölestünk, (itt némi bebambulás után majdnem koccantunk is), aztán együtt toltuk tovább. Sajnos egy nagy lee oldali gyorsítózásban elvérzett Béla is és leszállt, innentől már csak Árpi volt előtte, a többiek is földön álltak már. Ezután megint egy hiba következett, örültem h megelőztem pár embert, ezért viszonylag kis magasságon besiklottam a nagy kopasz hegy oldalára, mivel eddig mindig működött. Most csak azt nem vettem figyelembe, hogy 20 perce felhőárnyékban van, azért nem is dolgozott.. Nehézkes kitekerés után már felhőről felhőre ugrálva csináltam meg a B04es pontot, ahonnan szinte egyből toltuk az utolsóra, ami ugyanaz volt mint a második feladatban. A leszálló felett repülve elég nyilvánvaló volt, hogy két ember van csak előttem: boldog és boldogtalan.. Árpi sajnos elszámolta az utolsó fordulópontot, 30 méter híja volt hogy beérjen előttem kb 5 percel, de nem jött össze. Így maradtam magyarok közül egyedül a célban, de az 58adik helyemmel nem mondhatnám hogy elégedett lennék. Ha azt a fél órát nem cseszem el jobban nézne ki hogy nem háromnegyed órát kaptam az elsőtől, de legalább nem nulláztam a napot. Összetettben „csak” a 18adik helyig csúsztam vissza, amit a verseny elején bármikor aláírtam volna, de így hogy pár napig a tizediket birtokoltam más a fekvése.

Remélem holnap még lehet ezen javítani, sajnos a meteo erős szelet és felhőt is ígér, én még azért nem írom le.

A közös grillparti ma este van, mivel holnap sokan indulnak haza a task után. Egy utolsó post-al még remélhetőleg jelentkezem, köszönöm mindenkinek aki szorít nekünk!

Tracklog ITT

Elő EB St André - Day 5

Bár reggel nem nézett ki olyan rosszul, sajnos korán közölték hogy ma sem lesz repülés. Megint igazat kellett adni nekik, ugyanis bár egész nap szép napsütéses, gomolyfelhős időnk volt, elég erős maradt a szél.

Némi szüttyögés után Gyuri ötletére elmentünk terepíjászatra. Ez abból állt, hogy kis gyakorlás után kezünkbe adták az íjakat, majd elindítottak minket a hegyoldalban kijelölt ösvényen, ahol egy (2 órásra tervezett, de majd négyig tartó) túra során mindenki leadott két lövést a 20 kihelyezett 3d-s mű állatokra. Attól függően ki hol találta el, kellett a pontokat számolni, amit Tónink nagyszerűen vezetett egy excel táblázatban. Nagyon jó szórakozásnak bizonyult, és a nap végére az is kiderült hogy nem felejtettem el teljesen hogyan kell lőni :)

Elő EB St André - Day 3-4

A szervezők nagyon korrekt módon nem spórolták el a felszállítást tegnap, a közelgő front ellenére felvittek mindenkit, hátha még előtte ki tudnak írni egy feladatot. Sajnos a bejött a meteo, végül törölték a napot.

Némi unszolás után punnyadás helyett remek délutáni programot találtunk. A csapat egy része bevásárlás után felkerekedett és elment megkeresni a Tóni elveszett kameráját, míg mi Milánnal egy hangulatos patakparton nekiálltunk a vacsinak. Mire a csapat visszaért a sikeres keresésből, szinte készen rotyogott a marha pöri és az eső is megkímélt minket estig.

Vasárnap reggel egyértelmű időre keltünk, veri a házat az eső, ez a nap is kuka. Azért a hétfő még nincs leírva, a kedd szerda egyelőre használhatónak tűnik, majd meglátjuk.

Elő EB St André - Day 2

Ma 100% felhőfedettségre és csöpögő esőre ébredtünk. Már le is írtuk a napot, de azért a tisztesség kedvéért odamentünk a reggeli briefingre. Eléggé meglepődtünk, mikor közölték hogy fél óra múlva indul a felszállítás, jó lesz ez. Mire a buszra felültünk, ragyogó kék ég volt a fejünk felett, se cirrusz, se erős szél.

Egy tegnapihoz hasonló cikk cakk feladatot írtak ki, elég sokat kellett a völgy felett repülni. A pylon ugyanaz volt mint tegnap, B04 pont két km, enter cilinderrel. A helyezkedés ugyanúgy kezdődött mint tegnap, de sajnos a feladatkiírók nem számoltak azzal, hogy sokáig nem sütött a nap, ezért lassabban indult az idő. Jó darabig nívóban küzdöttünk, kerülgettük egymást a tömegben, de aztán lassan csak kirúgta magát az idő. A startot közepes helyzetből kaptam el, majd a 105 fős mezőny egyszerre indult meg a nagy kékségben a völgy végén lévő pont felé. Mire odaértünk, viszonylag alacsonyan kezdtünk a gyengében egerészni, de a mezőny jó része hamar megunta, és elindultak visszafele a következő pontra. Az én magasságomból, az idő lukasságát alapul véve nem mertem elindulni, inkább hátrafelé sodródtam a nagy kopasz hegyre. Itt szép lassan megtaláltuk a bikaságot, vagy 4-5 ernyővel (Tónival együtt) kitekertünk szép lassan 2600ig. Ekkor visszanéztem, és az elindultak jó része mind berohadt a völgybe (sajnos Béci is itt szállt le), pár ernyő tudott lassan kitekerni, így a körülményekhez képest viszonylag jó helyzetből indultunk az élboly után. Bélánk nagyon önzetlenül a földről adott tippeket merre adja jobban az elejének, így neki mertünk vágni a völgynek visszafelé is. Erős liftekkel gyorsan haladtunk, már a pontot megcsinálva futottunk össze Gyurival, majd Árpival is.

Kb ekkor verődtünk össze 7en 8an, így még gyorsabban lehetett haladni, könnyebben megtalálja az ember az emelés középpontját. Már az utolsó előtti ponton is túl voltunk, mikor egy siklás után a csapat többi része jobban kapott el egy liftet, sajnos itt elléptek előlünk a starthely gerincére érve. Láttuk hogy nem kell nagyon tekerészni, mentünk Tónival utánuk, gyakorlatilag fél gyorsítón siklottunk végig a vonulaton. Innekn már csak ki kellett tekerni, hogy egy hátsóbb gerincet elérjünk, ahonnan már egy lesiklás a leszálló. Mivel az előttünk lévő boly is nekiállt tekerészni, mire odaértünk mi is keresgéltünk, majd nekiálltunk végre emelkedni. Egy ernyőt még így is beelőztem alacsonyabbról indulva, de sajnos eléggé elszámoltam, gyakorlatilag nívóból el lehetett volna érni a napsütötte gerincet ahol az uccsó pont volt, mert tartott végig, mi meg az űrben értünk oda. 

Kicsit bosszantott, hogy 5 percet kaptam attól a 6 ernyőtől akiktől csak a végén szakadtunk le, de így is elégedett vagyok a 19edik helyemmel. Azzal hogy a legelején nem a legjobb pozícióból indultam elment az első 10 hely, de utána már nagyot nem hibáztam, kihoztam belőle amit lehetett. Tóni huszadikként nagyot lendült előre a tegnapi malőr után, de a többiek is szépen beértek. Ezzel feljöttem az overall 10. helyre, ami nagyon elváráson felüli. Mivel minden nap nagy beérések és nagy bukások vannak, nem lehet ráülni az eredményre, az utolsó napig menni kell, lehetőleg nagyobb hiba nélkül. Holnap, holnapután esőt mond a meteo, de már nem vagyunk biztosak semmiben.

Tracklog ITT

Eredmények, live tracking link az előző postban.

Elő EB St André - Day 1

Ahhoz képest hogy mindenki aggódott a várható rossz időjárás miatt, a mai nap nagyon ígéretesen indult. A 8:30as briefing elég meredek a társaságot ismerve, de valahogyan csak sikerült odaérnünk. Mivel negyed óra autóval a starthely, elég flottul ment a felszállítás is, bőven maradt időnk még a pakolás után egerészni, trackert, kaja csomagot begyűjteni, stb. A lengedező hátszél az idő előrehaladtával szépen befordult, mire megszületett a 67km-es feladat már lehetett is startolni. 

Most már szokásomhoz híven megfogadtam, hogy nem megyek egyéni hirtelen jött ötletek alapján külön utakon hanem megpróbálok végig bolyozni. Itt ez különösen fontos taktikának bizonyult, ugyanis annyira összetett, tagolt a hely, hogy a helyismeret óriási előnyt jelent. Tegnap még Ruud a holland nagykártya aki már rengeteget repült itt, a térképen végigmutogatta, hogy hol bika 8as, hol csak közepes termik VAN. Nem „szokott lenni”, hanem biztosra lehet menni ha süt a nap…

Ablak után egy órával indult is a verseny, eléggé az elején startolva volt időnk helyezkedni a szemközti gerincen lévő cilinderre. Gyakorlatilag folyamatosan emelkedett az egész mezőny 2600 fölé, ahonnan megindult a taktikázás. Próbáltam csapatban maradni, de a sok keresgélés eredményeként végül pár ernyővel (köztük Ruud-al) délies irányra oldalaztunk, onnan vágtunk neki a feladatnak. A hely erősségét jól jelezte hogy végignéztem a fent említett  arcot szép ívesen mentőernyőt dobni, de sokat nem agyalhattam a dolgon, már estem is felfele 5el.

Itt azt hittem jól elbénáztuk a startot megint, de mint kiderült nem szakadtam le nagyon az elejétől, pár km után „csak” 500 méterrel voltak a fejem felett. Itt egy völgy átsiklás után sajnos rosszul jött ki a lépés, a felettem lévők még visszasiklottak egy vonulat felett, de nekünk láthatóan nem ment volna. Ekkor én szerencsésebb helyzetben, hátulról látva hogy sokan a lee oldalra értek be (Gyuri és Milán is sajnos itt vérzett el) inkább lefordultam és tizenpáran bementünk hátrafelé a tutinak ígért helyre. Mondanom sem kell ott volt aminek lennie kellett :) Innen a következő (B14es) pontra csak nyomni kellett a parkettát meg megállni ha 3nál jobban emelt. Tóni sajnos még korábban beszállt egy levendulás meredek hegyoldalra, mivel kikötődött a féke (?!?!). (hozzáteszem csak este vadásztuk össze Gyurival :) 

Az utolsó előtti fordulópont (B15) egészen a tó közepe felett volt (illetve a 20km-es cilinder, mivel a pont még messzebb). Ekkor kezdtem el nézegetni, hogy vajon hol járhat az élboly. Akárhogy sasoltam nem láttam, csak a pár km-el előttem tekerésző kb 15 ernyőt. Egy nagy völgy átsiklás közepén épp rádiózgattam Bécinek, hogy ezek a helyiek már megint elmentek, mert míg mi tekerésztünk, addig ők alacsonyan rácsúsztak a hegyre és persze emelte őket. Ezt lenne nagyon jó tudni, hogy hol kell megállni és tekerni, illetve hol lehet alacsonyan végiglejtőzni a hegyet. Végül szerencsére a gerinc elején belefutottunk egy stabil 6 méterbe (ez az átlagoló volt), onnan felhőúton végig a starthelyig, majd rá a pontra. Itt kiszúrtam egy keselyűt, aminek hála szinte a legmagasabbról, 3250ről indultam a tó fölé. Egy siklás, majd visszafelé egyenesen az utolsó pontra helyezkedtem, míg az eleje meg kellett hogy álljon a gerincen még magasságot gyűjteni. Mikor 70 felett haladtam trimmen sejtettem h a célig nehéz utunk lesz vissza, de menni kellett. Némi magassággyűjtés után meglett a pont, majd mivel ment mindenki elindultam én is a célba. Nagyon feszkós út volt, padló gázon se mentem néhol 20-25nél többet és végig azt hittem nem érem el a gól vonalat, ezért óvatoskodtam az emelésekben, így megelőztek páran akik magasabbról érkeztek. Ezzel együtt az utolsó méterekig taposva a gázt beértem, mint azóta kiderült 13adikként. Leszálláskor még 10ben voltam, de a leading pontok miatt megelőztek páran. Árpi nem sokkal az uccsó pont előtt, Béci meg 400 méterre a céltól szállt le..nagyon megérdemelte volna a beérést az öreg magus xc-vel.

 Mondanom se kell nagyon elégedett és boldog vagyok, ebben a mezőnyben bármikor elfogadnám ezt az eredményt. Nagy meglepetés volt hogy nem volt 30-40 ernyő előttem látótávolságon kívül, mivel eddig a versenycuccok rendszerint elhúztak. A helyezéseken látszik hogy most is nagyjából azok az arcok vannak elől mint eddig, de lényegesen kevesebb (esetemben 6 perces) előnnyel verték csak be a célba. Hiába, homogénebb a mezőny hasonló ernyőkkel. Meglátjuk milyenek lesznek a következő napok, jó lenne nagyobb hibázás nélkül végigrepülni a versenyt!

Tracklog ITT

Eredmények ITT

A versenyt pedig a hivatalos honlapról lehet élőben követni.