Az előző napi eset után bizonytalanul várta a reggelt mindenki, nem tudtuk hogy gyász napnak nyilvánítják-e az utolsót, vagy repülünk a történtek ellenére. Szerintem (és a többség szerint is) jó döntés volt hogy kiírták a feladatot és végül megtartották az utolsó verseny napot. Persze kicsit mindenki feszültebb volt, de bízom benne hogy mi akik megéltük soha nem fogjuk elkövetni ezt a hibát.
Maga a task nagyon hasonló az előző napihoz, mivel erősödő szelet jósoltak északnak kellett menni a gerincen, majd valahol át Citrusdalra, onnan pedig északnak ugyanabba a célba (PG8) ami az első napon is volt (és ami előtt akkor beégtem). Az időjárás is nagyon hasonlóan indult a tegnapihoz, az inverzió miatt 1100m fölé nem nagyon lehetett kerülni, emiatt volt némi tolongás most is, de a nagy start cilinder miatt azért jobban eloszlottunk. Persze ment a szokásos helyezkedés, Milánnal az utolsó 10 percet kicsit benéztük, egy jó nagy csapat indult neki a fejünk fölül startnál, rögtön le voltunk maradva egy termikkel. Szerencsénkre ahogy nagyon alacsonyan a síkság felett megcsináltuk a cilindert rögtön ott volt egy 3-4 méter, amit én végig se vártam, annnyira be akartam hozni az élbolyt. Viszonylag alacsonyan rásiklottam a gerincre, félgáz, és szinte tekerés nélkül toltam a hegyen bukdácsolva a mezőny után. Ez a művelet annyira jól sikerült, hogy az egész követő csoportot magam mögött hagyva kb 1-2 percre megközelítettem az élen repülőket, amint épp termikre várva keringtek, hogy át tudják ütni a hegyet Citrusdal felé. Pechemre mire odaértem pont kitekertek és elindultak, én pedig a hajamat téptem hogy 5-10 percig kellett szenvednem ugyanott mire jött még egy lift, amivel utánuk tudtunk indulni. Sajna eddigre mindenki beért akit megelőztem (itt csatlakozott Milán és Peti is újra), de legalább nem egyedül kellett nekivágnom a lerohadós lee oldalnak. 
A város viszonylag könnyen megvolt, innen viszont lehet hogy a kelleténél kicsit óvatoskodóbban repültem, nagyon féltem hogy a völgy megint nem fogja adni. Páran le is rohadtak, de annyi festék volt mindenfele, hogy végül nem oldalaztam ki teljesen a keleti oldalra mint ahogy terveztem, hanem mentem arra ahol emelni látszott. Kis izgulással a végsiklásra se hagytam most annyit, muszáj volt sietni mert láttam hogy az eleje nagyon elment, de aztán pár száz méteren beértem, a cél felett már minden emelt. Peti kb 4 perccel utánam érkezett, Milán sajna beragadt és vagy fél órával később, de megvolt neki is a cél. (Tóninak előző este óta fájt a hasa ezért szinte rögtön start után le is szállt, nem érezte jól magát, de estére ez is rendeződni látszott). Ugyan 21ik lettem, az elsőtől én is kaptam majd 20 percet, ami kb 710 pontra lett elég.
Így három érvényes nappal be is állt a verseny végeredménye: Én 15ik lettem, Peti megtáltosodva az új ernyőtől és nagyon taktikusan repülve 17, Milán 3x, Tóni 7x, Évi pedig 97 (meg kell jegyezzem nagyon jól kezelte Évi az összes plusz feszkót ami a versennyel jár, a néhol igen rázós időt, tömeget, reméljük jövőre is erősíti a női mezőnyt!). A helyezésemmel összességében teljesen elégedett vagyok, hibákat még mindig vétek (a rajtolás a leggyengébb pontom ahogy látom), de talán egyre összeszedettebben repülök, kíváncsian várom mit hoz a következő szezon egy új ernyővel :)(Pontos eredmények még nincsenek fent, de gondolom napokon belül elérhető lesz ITT)
UI: Köszönöm mindannyiunk nevében is a szurkolást, tényleg jól esett! Tavasszal jelentkezem!
UUI: Hogy miért nem időben születtek ezek a postok arról majd Tóni mesél, egy külön bejegyzést megérne miként zárta be a laptopokat az autóba és hagyta el a kulcsot hozzá.. :-)
1 megjegyzés:
Köszi a beszámolót, és mindenkinek grat.
Megjegyzés küldése