Ma végre jónak mondható, repülhető idő volt sok tanulsággal. Jöjjenek a részletek:
Kezdem azzal, hogy ugyanolyan meteót jósoltak mint tegnapra, csak gyengébb széllel. Ez már a starthelyen is látszott, a gyenge északias szelet szépen beforgatták a termikek, így kiírtak egy 83 km-es feladatot, ami némi cikkcakk után délnek ment (mondhatni szokásos).Ugyan veszíteni valóm nem volt, de úgy álltam hozzá hogy végre hozzak már össze egy napot amikor elégedett vagyok az eredménnyel, így már az elejétől fogva tartottam magam a konzervatív repüléshez. Sajnos hamar kiderült, hogy nem lesz nagy bikaság, páran már a völgyben lerohadtak, nem volt egyszerű rendes emelést találni, de igyekeztem most magasan maradni tanulva az eddigiekből. A második ponthoz közeledve megint ugyanazt a srácot követtem mint két napja, akiről tudtam h Poison3-al overall 10en belül van, de némi habozás után most megálltam tekerni. 5 perc múlva a leszállóban tűnt fel újra, ugyanúgy járt mint én tegnap előtt. Hát igen, ez után még inkább tartottam magam az elgondolt taktikához.
A hegységet elhagyva sokszor fogcsikorgatva tekertem a nullát, meg néha mínusz 0.5öt mert senki nem akart elindulni a harmat gyenge időben, de ha lassan is, azért haladtunk. Ez a rész kínkeserves volt, töredezett 0.5öket tekertünk, sodródtunk le a kurzusról a változó irányú szélben. Egy idő után a mantrák leléptek és kb 5en maradtunk túlnyomó részt széria cuccokkal. Én megvallom őszintén végig nem hittem a taskban, valahogy a korábbi napok dekoncentráltsága is elkísért, néha már azt vártam mikor rohadunk le végre, de csak megúsztuk valahogy. Mikor elértük a következő gerincet jött egy rendes emelés, mai nap először kétezer fölé kerültünk, rögtön 2200 környékére. Itt kezdett el valaki rádiózni hogy mikor zár a cél, azaz amíg legkésőbb be kell érni. Én még meg is erősíttettem hogy tuti 6 órakor megáll az idő. Ennek tudatában (mivel láttam h csak negyed óránk maradt), gyors fejszámolás után kinyomtam a parkettát és elkezdtem siklani a cél felé, hogy legalább minél közelebb legyek mikor megáll az idő. Dörzsöltem is a tenyerem, mert a többiek még tekerték a gyengülő anyagot és jól hátra maradtak. Gondolkodtam h időn túl bemenjek-e a célba, de nem volt kedvem még egyszer kitekerni, így inkább abban a boldog tudatban hogy ma jól repültem, nem követtem el semmi nagy hibát és ott voltam az elejében amennyire lehetett, inkább leszálltam 10 km-re a céltól. Sajnos miután kigyalogoltam a pockos rétről még vagy két órát vártam a visszaszállításra és csak később, a telefonomat nézegetve ütött szöget a fejemben egy gondolat. Gyorsan elő is kaptam a gps-t hogy megnézzem és igen, otthoni időt mutatott.. vagyis még lett volna egy órám kényelmesen betolni a csapattal akikkel már két órája együtt repültünk :) Ekkora hülye is csak én lehetek, de ezen már csak nevettem, tiszta szerencse hogy egy olyan versenyen követtem el ezt a hibát ahol pontok szempontjából már amúgy sem számít az eredmény. Valamiért egész héten úgy éreztem nem tudok a repülésre koncentrálni, mindenestre meg kell próbálnom legközelebb jobban összeszedni magam fejben is, mert ennyi hibát nem szabad elkövetni. A hely egyébként szép, az emberek kedvesek, a borok finomak, szívesen jönnék máskor is. Ezeket a postokat később újra olvasva pedig remélem segítenek elkerülni a jövőben hasonló bakikat, bízom benne hogy tudok tanulni a hibákból.
(Ja, ideírom hátha később nem emlékeznék rá, de ha valaki itt szeretne repülni mindenképpen béreljen autót, nagyon megnehezítette az ittlétet hogy nem tudtunk mozogni.)
