Day 7

Reggel szép napos idő fogadott minket, az előző napinál erősebb széllel. Hamar fent is voltunk a starthelyen, ahol gyors pakolás után kb 1,5 óra várakozás következett, ugyanis a task committee  vagy három feladatot dobott a kukába mire sikerült a nem egyszerű időjárásra egy elfogadhatót kreálni.

A startok elég lassan mentek, az erős szélben a kétzsinórosokkal megszenvedtek, de mire sorra kerültem volna többen rádióztak hogy level3, és tekintettel a lassabb ernyőkre törölték ezt a napot is végül. Mivel nem akartam repülés nélkül búcsúzni a hegytől, gyorsan kikerültem az előttem téblábolókat majd a start után egy fél órát tekerésztem mielőtt leszálltunk.

A helyiek szerint ilyen rossz évük még nem volt, idén az összes versenyen szívtak az időjárással. Itt általában 7 napból 6 érvényes szokott lenni, most hármat sikerült összehozni, de azok legalább teljes értékű, jól eltalált feladatok voltak! Eredményeket tekintve maradt a tegnapi, de azért ez a széria 15. kicsit bosszant. Sajnos a három érvényes napba nem fér bele a hibázás. Gyakorlatilag az előttem lévők közül senki nem szúrta el az első legkönnyebb feladatot, ha akkor hozom a másik kettő átlagát most vhol 2. lennék, de ugye HA.... Szóval ettől függetlenül egy remek verseny volt, jó szervezéssel, kitűnő házigazdákkal. Ha pedig van autója az embernek az sem igaz, hogy nem lehet itt mit csinálni esőnapokon, 50km-es körzetben azért lehet programokat találni. Azt hiszem ez volt életem egyik legjobb nyaralása is, valószínűleg nem az utolsó alkalom hogy itt jártam :)

Day 6, Task 3

Ma végre napsütésre keltünk! Az előző napok csapadéka miatt már reggel voltak felhők (számomra pozitív a nagy kékséghez képest) és szerencsére később sem fejlődtek túl. A starthelyen a következő kép fogadott minket:

Elég gyorsan megszületett a feladat, nem nagyon variálták túl. Egész napra viszonylag gyenge szelet jósoltak (ami azért bizonyos magasságokban később bebikkant), így egy fordulópont 8-9km-re vissza a gerincen Porterville irányába (P55), onnan ki a nagy lapáj fölé(P18), majd tovább a síkság felett egészen a völgy végéig(PG6), 67km.

Mivel az első napot dobtam, hármat meg töröltek sok veszíteni valóm nem volt, úgyhogy kicsit bevállalósabbra vettem a figurát. Rögtön ablaknyitás után startoltam, aztán Porterville felé vettük az irányt. Viszonylag könnyen oda is értünk, majd kb 1 óra várakozás következett a verseny indulásáig. Pár mantrával nekiindultunk a síkságnak, hogy a cilinder másik oldaláról, némi hátszéllel tudjuk majd megcsinálni a pontot, ami a felhőképet elnézve nem volt akkora kockázat. Természetesen negyed órával start előtt felhőalapon karcoltunk, míg a többeik a hegyen kerülgették egymást, de ahogyan az lenni szokott a felhő szétesett, mi meg max 1200ról vágtunk neki a pontnak végül.

Most hatalmas tömeg volt az elején, így legalább nem maradtam egyedül. Persze hamarosan leszakadtunk az élbolytól, kaptam is tőlük a végén több mint fél órát.. Az itteni körülményekre eddig nagyon jellemző, hogy még amikor nincsenek brutál emelések, akkor is bele lehet futni hosszú hosszú leáramlásokba, ma egy egész boly rohadt le percek alatt talaj plusz 3-400 körülre, de így tömegben könnyebb volt a túlélés.

Elvileg az utolsó 30kmet hátszélben kellett volna repülnünk, de vagy szél nem volt, vagy nem onnan fújt ahonnan kellett volna, szóval néha inkább oldalszeleztünk. Az eddigi remek felhőkép viszont szétesett és vagy 10-15 kilómétert felhőárnyékban kellett megtennünk. Gyanítom h az élboly még komolyabb keresgélés nélkül megúszta, nekünk maradt az egy méterben egerészés. Azért az elég idegesítő, mikor látod a mögötted lévő bolyt rugóval fölötted átrepülni, de abban a helyzetben muszáj volt türelmesnek lenni.

Valahol itt sikerült elkövetnem egy hatalmas hibát, ami majdnem leszállással végződött. Az egyik boly aljára értem be, de már nem nagyon volt ott amit tekertek, így kinéztem egy szép felhőt a kurzustól kicsit jobbra, és rásiklottam. Sajnos már későn vettem észre, hogy rajtam kívül mindenki inkább egy bal oldalit választotta.. Természetesen visszamenni már késő lett volna, a felhőm meg nem adta, ahogyan az lenni szokott. Ismét 500 alá kerültem, és megfogadtam ha ezt megúszom nem akarok legközelebb okosabb lenni az egész mezőnynél. Úgy látszik imáim meghallgatásra találtak, ugyanis belefutottam egy félkörön egyméterbe, ami végül a zárt felhőzet ellenére hárommá erősödött. El is indultam az előző bolyom után, de ez a kis magánakcióm azt eredményezte, hogy amikor alájuk értem ők már alapról indultak tovább.

A nagy felhő árnyék az utolsó tizen pár kilóméterre teljes késkéggé alakult, és akárhogy osztottam szoroztam a rohadt számítógép könyörtelenül azt írta hogy nem fogja kiadni a célig:

Itt valami gyengét tekerve sikerült behozni a lemaradásból, ugyanis az előző csapat szétszóródva keresgélt kétségbeesetten, viszonylag kevés sikerrel. Sajnos az enyém is szétesett, így nekiindultunk a nagy kékségnek.  Kb 5kmre a céltól végre megláttunk egy emelkedő ernyőt. Épp időben, elég közel volt már az árnyékom! Tekertük megint a gyengét türelmesen, miközben fogcsikorgatva néztem ahogy pár száz méterrel felettünk érkező kollégák simán rásiklanak a célra.

Végül az egyik icepeak-es megunta és elindult, mi meg persze utána. Ekkor olyan +130at mutatott a műszer, de az eddigi leáramlásokkal számolva az elég soványnak tűnt. 2km-re a céltól beértem két emelkedő ernyő alá akik biztosra mentek, de azt már nem várták meg h én is kitekerjek. Mivel vagy 5 ernyő volt hasonló helyzetben mint én, úgy döntöttem bevállalom és anélkül hogy egy kört tettem volna kinyomtam a gázt. A merülés persze jött is, de úgy tűnik már elég közel voltam, és végül kb +80 méteren beértem a célba. Ez szoros volt.. :)

Sajnos ez a taknyon csúszás az utolsó 20-25 km-en eléggé megfogott minket, nem lett egy világraszóló eredmény, de 28.-ént zártam a napot. Összességében elégedett is lennék ezzel, de így hogy 3 nap kiesett nem lesz elég az utolsó nap, hogy érdemben változtassak az eredményen. Most összesítettben vhol 41 körül vagyok, azért remélem még az utolsó nap felteszi a pontot az i-re.

Day 4,5

Sajnos ezeket a napokat is törölték, az ez időtájt megszokottól eltérően összefüggő felhőzetre és folyamatosan szemerkélő esőre ébredtünk.

Szerencsére eléggé jóban lettem pár helyi pilótával, így programokban nem volt hiány. Első nap egy közeli borászatban remek borokat és tucatféle olajbogyót kóstoltunk, majd a napot egy közeli városban zártuk, ahol egy helyi páros adott iszonyat jó blues koncertet. Az este persze megint nagy elhajlásba torkollott, de már kezdek hozzászokni, a helyiek vendégszeretetéről egy szavam nem lehet, egy pillanatig nem unatkozom!

A következő nap még magamhoz sem tértem, kiderült hogy buszt szerveznek Cape Townba, úgyhogy gyorsan összeszedtem magam és nekivágtunk. Ugyan jó néhány órát eltöltöttünk a buszon zötykölődve, de azt hiszem megérte. Némi városnézés, egy kitűnő struccsült a Waterfront negyedben némi dél-afrikai borral meglocsolva, ilyet máskor is el tudnék képzelni!

Bejártuk Fokváros környező öbleit is, de a képek magukért beszélnek:

Day 3

Sajnos a mai napot némi tétovázás után az erős hátszél miatt törölték. Végül tegnap overall 29. helyen értem be, ami lehetett volna jobb is, de összességében elégedett vagyok, mentem ahogy tudtam és a feladat amúgyis eléggé versenyernyőkre volt szabva. Ugyan a helyezés javításához minél több érvényes nap kellene, de azért nem bántam hogy a mait az óceán partján töltöttük :)

Belekóstoltam a kitozásba is..

..de a legnagyobbat ma Stef repülte :)

Azért sose legyen rosszabb mint a 35 fokban strandolás után egy jégre öntött cider :)

Day 2, Task 2

Tegnap „sajnos” braii-ra (vhogy így ejtik ki africaans nyelven, amúgy grillezést jelent) hívtak meg a helyiek, ezért megint másnaposan kerültem fel a starthelyre.. Eleinte egyébként amennyire tartottam az egyedül utazástól, most annyira élvezem. Az angoloktól kezdve az oroszokon át az irániakig mindenki nagyon közvetlen (a helyiek különösen), ennyit nem szocializálódtam már régóta :)

Szóval ott tartottam hogy viszonylag erős nyugatias széllel indult a nap, eleinte halasztgatták a feladat kiírást és a nap törlése is szóba került ismét, de szerencsére bealmult annyira hogy el tudtunk startolni. A tegnapi káoszból okulva kitaláltak vmi startrendszert, de persze nekem nem nagyon volt türelmem az egészhez, így megint a kis starthelyről indultam minden gond nélkül. 

A feladat 64km volt, több fordulóponttal, ebből kettő kint a síkság felett. Már az elején sejteni lehetett hogy jóval nehezebb a tegnapinál, gyakorlatilag 5kmnél többet nem repültünk hátszélben, mindig küzdeni kellett. Mivel az erős szél miatt kétséges volt hogy egyáltalán el tud-e a mezőny startolni, ezért speedrun feladatot írtak ki. Sajnos az első bolytól rögtön a startnál lemaradtam, de miután tegnap elkapott a gépszíj és megint az első napon akartam megnyerni a versenyt, most úgy döntöttem konzervatívan fogok repülni.

Mivel ez volt életem első speedrunja, nem igazán gondoltam át hogyan is kellene nekifogni, ami a cilinderbe lépés után hamar jelét is mutatta. Gyakorlatilag senki nem volt előttem, viszont vagy 10 ernyő 5 perccel utánam kezdte meg az idejét, és nekem rögtön be kellett őket várnom, hogy legyen esélyem a nagy kékségben. Az időjárás egyébként nagyjából hasonló mint tegnap, szinte felhő nélküli kék ég erős DNY-Ny-i széllel és bika emelésekkel. (+10.8 maradt az xctrainerben..) Rögtön az első pontot kint a völgyben (P37) majdnem beszívtam, eléggé alacsonyan értem oda majd ahogy elkezdtem 800m-re tőle tekerni az egy métert, észrevettem hogy jobban sodródok tőle elfele mint amennyire emelkedem, így maradt a parketta gáz és reménykedés hogy lesz még ott is vmi. Végül a pont felett belefutottunk egy egészen kellemes 4be, így jött egy gyors szakasz fél hátszélben. A következő pont 16km-re volt kint a síkságon, én azt hittem úgy járunk mint Piedrahitán ahol mindenki beleállt a földbe a szembeszél miatt, de nem lett igazam. Félszélben megrepültük ezt a szárat, sajnos itt is 1-2 ernyővel maradtam, a többi boly előttem/mögöttem volt. Azért volt egy 500m-ről kitekerésem a pont előtt, de soha annál szebb hangot nem hallottam mint a varió visítása a 8 méterben :) Innen gyakorlatilag túl voltunk a nehezén, még az utolsó 7 km volt érdekes mert a verseny cájgokkal megint nem merték nyomni a parkettát, úgyhogy pár másodpercet hoztam rajtuk, de sajnos nem race to goal volt ugye :) Eredmények még mindig nincsenek, de vhol első 40be saccolom magam, sajnos a nagypapás stílus ahhoz nem volt elég hogy jó időt is fussak, de legalább sokakkal ellentétben ma nem koppantam ki.

A piedrát megjárt csapatnak csak annyit írnék a szervezésről, hogy a célban ez várt minket:

Sajnos nem értek be annyian mint gondolták, ezért vagy 3at meg kellett innom a nagy melegben és még a visszaútra is jutott :) Estére bor kóstolót szerveztek egy közeli borászatba, némi sajttállal körítve, szóval nem unatkozunk.

Amikor pedig nincsen esti program, itt vagyunk kénytelen kipihenni a repülés fáradalmait: