Tegnap „sajnos” braii-ra (vhogy így ejtik ki africaans nyelven, amúgy grillezést jelent) hívtak meg a helyiek, ezért megint másnaposan kerültem fel a starthelyre.. Eleinte egyébként amennyire tartottam az egyedül utazástól, most annyira élvezem. Az angoloktól kezdve az oroszokon át az irániakig mindenki nagyon közvetlen (a helyiek különösen), ennyit nem szocializálódtam már régóta :)
Szóval ott tartottam hogy viszonylag erős nyugatias széllel indult a nap, eleinte halasztgatták a feladat kiírást és a nap törlése is szóba került ismét, de szerencsére bealmult annyira hogy el tudtunk startolni. A tegnapi káoszból okulva kitaláltak vmi startrendszert, de persze nekem nem nagyon volt türelmem az egészhez, így megint a kis starthelyről indultam minden gond nélkül.
A feladat 64km volt, több fordulóponttal, ebből kettő kint a síkság felett. Már az elején sejteni lehetett hogy jóval nehezebb a tegnapinál, gyakorlatilag 5kmnél többet nem repültünk hátszélben, mindig küzdeni kellett. Mivel az erős szél miatt kétséges volt hogy egyáltalán el tud-e a mezőny startolni, ezért speedrun feladatot írtak ki. Sajnos az első bolytól rögtön a startnál lemaradtam, de miután tegnap elkapott a gépszíj és megint az első napon akartam megnyerni a versenyt, most úgy döntöttem konzervatívan fogok repülni.
Mivel ez volt életem első speedrunja, nem igazán gondoltam át hogyan is kellene nekifogni, ami a cilinderbe lépés után hamar jelét is mutatta. Gyakorlatilag senki nem volt előttem, viszont vagy 10 ernyő 5 perccel utánam kezdte meg az idejét, és nekem rögtön be kellett őket várnom, hogy legyen esélyem a nagy kékségben. Az időjárás egyébként nagyjából hasonló mint tegnap, szinte felhő nélküli kék ég erős DNY-Ny-i széllel és bika emelésekkel. (+10.8 maradt az xctrainerben..) Rögtön az első pontot kint a völgyben (P37) majdnem beszívtam, eléggé alacsonyan értem oda majd ahogy elkezdtem 800m-re tőle tekerni az egy métert, észrevettem hogy jobban sodródok tőle elfele mint amennyire emelkedem, így maradt a parketta gáz és reménykedés hogy lesz még ott is vmi. Végül a pont felett belefutottunk egy egészen kellemes 4be, így jött egy gyors szakasz fél hátszélben. A következő pont 16km-re volt kint a síkságon, én azt hittem úgy járunk mint Piedrahitán ahol mindenki beleállt a földbe a szembeszél miatt, de nem lett igazam. Félszélben megrepültük ezt a szárat, sajnos itt is 1-2 ernyővel maradtam, a többi boly előttem/mögöttem volt. Azért volt egy 500m-ről kitekerésem a pont előtt, de soha annál szebb hangot nem hallottam mint a varió visítása a 8 méterben :) Innen gyakorlatilag túl voltunk a nehezén, még az utolsó 7 km volt érdekes mert a verseny cájgokkal megint nem merték nyomni a parkettát, úgyhogy pár másodpercet hoztam rajtuk, de sajnos nem race to goal volt ugye :) Eredmények még mindig nincsenek, de vhol első 40be saccolom magam, sajnos a nagypapás stílus ahhoz nem volt elég hogy jó időt is fussak, de legalább sokakkal ellentétben ma nem koppantam ki.
A piedrát megjárt csapatnak csak annyit írnék a szervezésről, hogy a célban ez várt minket:
Sajnos nem értek be annyian mint gondolták, ezért vagy 3at meg kellett innom a nagy melegben és még a visszaútra is jutott :) Estére bor kóstolót szerveztek egy közeli borászatba, némi sajttállal körítve, szóval nem unatkozunk.
Amikor pedig nincsen esti program, itt vagyunk kénytelen kipihenni a repülés fáradalmait:
2 megjegyzés:
gyerünk haver, csak úgy mint piedrán, üssed széjjel őket.
Amúgy milyen a mezőny? Van valami új ernyő protó?
Van pár nagy név (Lucas Bernardin, Wim Verhoeve, Nevil Hulett, stb.), de ernyőket tekintve ugyanaz, a 10.2-k mennek a legjobban. Újdonságot nem igazán láttam, de inkább a szériákat nézegettem jobban. Azok között a Peak2 ill a boom gto-k nagyon mennek, néha szarul is érzem magam :)
Megjegyzés küldése