74km, lassan indulóés teljesen kék felhő nélküli idővel. Szinte az egész feladat a hátsó hegyeken ment, 90%ban semmit nem csináltunk csak nyomtuk amennyire mertük keresztbe kasul. A neccesebb részek persze a völgy keresztezések voltak, de egészen az utolsó 10-15kmig szépen mentünk az élbolyban Sziszivel Milánnal Vértessel Rácssal. Egy szerencsétlen dűzni kerülésnél buktam 50 métert, és pont úgy jött ki hogy mindenkit megemelt, én meg már csak vergődtem. Mire Vértessel kiküzdöttük magunkat a hátsó hegyen az élboly elindult előre a starthely mögötti gerincre. Én hamarabb kiszálltam és követtem őket, Bali is nem sokkal később nekivágott. Annyira nyomogattam a gázt hogy mire a starthely mögé értünk utolértem őket, csak kb 200 méterrel alattuk voltam. Innentől már csak ki kellett előre a síkságra csúszni, majd fordulás és hátszélben be a célba.
Mivel a műszer sima beérést írt, ráadásul még tudtam h a starthely is meg fog emelni elindultam tekerés nélkül a felettem lévőkkel. Az elsőkkel egy vonalban nyomtam a parkettát, vagy 2-3 jó termiken mentem át full gázon. Mikor közeledtünk a cilinderhez néztem is ahogy az első enzo2 lefordul róla. Majd jött a sokk, mivel a maradék boly rezzenéstelenül továbbrepült.. Vadul elkezdtem rádiózni, és azt az érzést nem tudom leírni amit akkor éreztem. 500 méteren voltam erős szembeszélben mikor kiderült, hogy nem írtam be a módosított cilindert a végére, és még két kilométert kellett volna repülnöm, majd ugyanannyit vissza ugye. Itt tudtam hogy a dobogós helyezés az ugrott nekem, de megpróbáltam menteni a menthetőt. Már a fákat rugdostam, mikor valami gyenge becsippant. Még 60 méter kellett volna a pontig, és én hülye nem csináltam meg mert féltem h nem találom utána meg az emelést. Nagy nehezen kitekertem 600 méter fölé, de két km-et el is sodródtam a cél felé. Innen begyorsítóztam a pontig, de még egy lift már nem volt, le is currantam nem sokkal később. Amiket akkor kiabáltam inkább nem írom le :)
Nagyon sajnálom még mindig hogy életem eddigi legjobban végigrepült versenyét így elszúrtam, simán dobogó lehetett volna belőle, 5 napot szinte hiba nélkül végigrepültem, így 13ik lettem. És mindezt azért, mert a műszeremet nem akartam többször ki be kapcsolni mert gyorsan merül :( (vannak még vele más gondok is, úgy néz ki vissza kell küldeni a gyártóhoz majd, hát nem ezt vártam egy méregdrága top műszertől..)
Viszont a jó teljesítmény a magyar csapatra is igaz, ennyire összhangban szerintem még nem repültünk. Milán 5ik lett, Sziszi Vértes 8-9 azt hiszem. Ha így folytatjuk lesznek még idén meglepetések!
A polish open ma kezdődik, úgyhogy új verseny új esélyek, én nagyon bízom benne hogy itt is ott leszünk az elejében. Nekem ráadásul utolsó verseny, max a szezon végén tudok talán elmenni még valahová, még egy ilyen malőr nem fér bele.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése