Így a második hét sátrazásnál egyre fáradtabban ébredek, valahogy nem tudom magam rendesen kialudni. Ráadásul 9 napja minden nap repülünk, mondjuk emiatt nem panaszkodom, végre szerencsénk van az időjárással. A szél ma keleties volt, de hasonló magas alappal, igazi jó idő csak kicsit rázósabb. A feladat megint valami nyolcvanpár km, kozlovrob-stol-a kempingnél a völgy túloldala-polovnyik- kobala mögött kicsivel aztán ki a völgybe és cél tolmin.
A pylonra két helyen várt a mezőny, én ott ahol tegnap is a starthely feletti csúcson, de sokan előrébb tekerésztek hasonló magasságon. Végig azt vártam hogy mikor esik szét a felhőjük, de ez a számításom nem jött be :) Végül annak ellenére hogy közelebb voltak a ponthoz egy jó elindulással és vonalválasztással teljesen az elejéről sikerült indulni és nem is süllyedtem be. A stol gerincig Milánnal Balival teljesen az elejében voltunk, aztán itt kicsit pechesen mögöttünk találtak egy erőset és ezzel nyertek annyi előnyt hogy előbb ki tudtak siklani a pontra. Ha valaki elől szeretne végezni tényleg nagyon nem mindegy hol, és főleg mennyiszer áll meg tekerni, nagyon könnyen le lehet maradni.
Visszafelé polovnyik gerinc, Krn, majd innen kicsúsztunk a kemping feletti hegyre. Sajnos itt egy elég nagy hibát elkövettem, én jobbról próbáltam a hegy elé kerülni, de a szél és az erősödő rotor miatt nagyon megsüllyedtem. A velem egy szintről indult enzo rátartott a hegyre, és őt végig tartotta a konvergencia. A különbség kb 500m lett, persze mögöttem mindenki arra ment utána. Innentől egyedül, a többi szanaszét kolbászoló ernyőkön ugrálva próbáltam valahol behozni a hátrányomat, rengetegen megelőztek sajnos. Ilyenkor azt kell számításba venni, hogy ha az ember repüli amit előtte a többiek, ugyanott teker, ugyanarra siklik akkor mivel a boly gyorsabban halad soha nem lehet utolérni őket. Egy lehetőség van, hogy nem ugyanazt a játékot kell játszani. A polovnyik csúcs után relatíve jó magasságon értem vissza a völgybe, felettem viszont a csillagos égben volt az eleje. Én nekiálltam nyomogatni a gázt, és reménykedtem hogy alacsonyan is el tudok kúszni a fák alatt az uccsó pontig. Szerencsére ez bejött, így a végére utolértem Milánék csapatát és utánuk nem sokkal estem be a célba. Egyik lengyel arc még bevállalósabb volt, ő is úgy gondolkodott mint én, csak hátul ment a hegyeken, így adott az egész mezőnynek legalább 5 percet, szép húzás volt!
Milán 4, Rácz 9, Én 10, Budai Peti 34. lett. Összetettben én 5, Milán 8, Bali 10, a csapatversenyben pedig egy erős második helyünk van.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése