Csütörtökön átvittek minket Lijakra, de mire felértünk már egy szép nagy felhő ült a hegy felett. A későbbiekben mindenhol elkezdtek növögetni a zivatarfelhők, így lefújták a napot. Sokan a dörgés alatt rohanva elkezdtek startolni, hogy ne kelljen felgyalogolni és buszra várni, én a 2008as tapasztalatokból oklulva inkább visszasétáltam. Egy lecsúszás nem ér annyit hogy kifutószélben kelljen esetleg betolatni valami rotoros helyre.
A pénteket már reggel törölték (pedig egy rövid feladat valószínűleg belefért volna), így 4 érvényes nappal zárult a verseny. Mindenkinek jól jött volna még 1-2 task, én kb 90 ponttal csúsztam le a dobogóról, de Milán és Bali is rengeteget jöhetett volna előre. A körülményekhez képest elégedett vagyok, ilyen jól tán még sohasem ment a repülés. Úgy érzem a két hét alatt egyetlen nagy(!) repülésbeli, taktikai, stratégiai hibát nem vétettem, a sors most úgy hozta hogy a British dobogót egy cilinder elírással, a Polisht egy légterezéssel buktam, de maga a tény hogy a közelében voltam sokat elmond mennyit javított egy jó ernyő a teljesítményemen. Idén amellett hogy szinte mindig jól kaptam el a rajtot, elég stabilan be is értem a célba, ráadásul egyre bátrabban is repülök, sokszor szállok már ki elsőnek a tekerésből és hagyom ott a bolyt ha úgy adódik. Furcsa nézni hogy a pár éve még messziről csodált pilótákkal most együtt toljuk be a célba, rengeteget fejlődtünk, de azért ez még mindig csak az útnak az eleje. Következő nagy állomás a PWC sorozat kell hogy legyen majd a jövőben. Amikor azt hisszük hogy nagyon megy akkor ott rá lehet jönni mennyi mindent nem tudunk még :)
Csapatban végül másodikak lettünk, én nagyon örülök hogy ennyire húzzuk egymást, ha összeáll egy FAI2es versenyen a válogatott most már nagyon jó esélyeink vannak a dobogóra, megkockáztatom a tetejére is sokszor.
Nekem most pár hónapra szünetel a versenyrepülés, azért a szezon végén még talán jelentkezem egy-két írással ha az időjárás is úgy akarja :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése