Egész éjjel verte az eső a sátrakat, még reggel is csepergett. Tudtuk hogy ma nem nagyon lesz nap, egyedül Sziszi bizakodott hogy délutánra jó lehet még. A 9 órás briefingen is esőt jósoltak későbbre is, de azért nem fújták le egyből a napot, úgy döntöttek délig kivárnak. Addig meghallgattunk egy előadást a versenyműszerekről, illetve ellestünk egy két beállítást azoktól akik már régebb óta használják.
Délben még mindig összefüggő felhőzet alatt úgy döntöttek felmegyünk. Hideg is volt, hátszél is a starthelyen, de a síkság felett kezdett élni az idő. Viszonylag rövid feladatot írtak ide ki, az elsők között startolva még a fentmaradásért is kellett küzdeni, de aztán kisütött a nap és nagyon bebikkant a hegy. Gyönyörű felhőkép mellett indultunk el, Sziszivel gyakorlatilag az első helyen voltunk 10km után. Sajnos nála nem volt rádió, így mikor én jobbos kurzust akkartam választani ő a boly többi tagjával balra indult, én meg birka voltam és utánuk fordultam. Pechünkre semmit nem találtunk, akik mögöttünk jöttek elmentek jobbra (Ráccsal az élen) azok kitekertek simán, mi meg alájuk csúszhattunk be.
Innen derekasan küzdöttünk, szerintem én mindent megtettem a felzárkózásért, kétszer is megléptem a bolyomtól és parkkettán beértem az elsőket, de egyik alkalommal sem volt szerencsém és a szép nagy felhők alatt már semmi sem volt mire odaértem, így megint a nyakamban lihegtek a többiek. Ilyen rövid feladaton nagy csodát már nem lehetett várni, de legalább az utolsó húzásom bejött. Még azt írta a műszer hogy 10es siklószám kell a célig, én bevállaltam az előző napokból kiindulva és mindenkit otthagytam, még Milánt is behoztam, szinte együtt értünk be. Rácz harmadik lett, Vértes is nem sokkal mögötte, jól kapták el nagyon. Én végül 11ik lettem, ami egy ekkora fekete péter után nem rossz.
Sajnos a napot beárnyékolta a leszállásom, már 50 méterről kiabáltam egy szerencsétlen litván gyereknek, de akkora fasz volt hogy a két focipályányi leszállóból kiszorított, majd amikor egy méterre voltam a földtől belém jött hátulról. Nekünk semmi bajunk nem lett, de gyakorlatilag szanaszét szaggatta a zsír új ernyőmet :( El se akarta ismerni először, inkább elsétáltam onnan nehogy pofánverjem, de szerencsére 20 pilóta látta, meglátjuk hogy tudunk-e valamit intézni a biztosítójától, de ettől még új nem lesz az ernyőm.. Az angolok viszont végtelenül korrektek voltak, én leültem kajálni de 5 perc múlva mire visszanéztem már 4en dolgoztak rajta, a legnagyobb nevek, egy ernyőtervező arc vezényletével két óra alatt repülhető állapotba hozták a cuccot.
Összetettben még ilyen jól soha nem állt a magyar csapat, 4en vagyunk talán első 15ben, én most a 7ik helyről indítom az utolsó előtti napot :)
