Winter Cup, Lijak - Day 4, Task 2

Ma már végképp leállt a szél, gyönyörű kék égboltra ébredtünk. Mint kiderült a szervezők is komolyan vették hogy végre repülhetünk, nettó 100Km-et találtak ki. Ez talán a legnagyobb task itt Lijakon amit láttunk, sok cikkcakk a gerinc előtt, majd be hátra vagy 10 km-t, a végén pedig kint a síkság felett DK irányban volt a cél. Szerintem ennyi bukott nap után kicsit ambiciózus, célszerűbb lett volna egy olyan feladat amit várhatóan sokan be tudnak fejezni, de ne szaladjunk ennyire előre.

Egy órakor volt start, most viszonylag eseménymentesen ment, szépen ki is tekertünk. A pylont átlagos pozícióból kaptam el, voltak nálam magasabban de alacsonyabban is, azért nem idegeskedtem mert egy 100as feladaton van idő javítani. Az első kisiklásig jól is mentünk, de túl alacsonyan indultunk ki (D. Szilárd, Rácz meg én), emiatt a gerincre baromi alacsonyan értünk vissza, elég necces is volt h fent maradunk-e és itt megelőztek páran. Ezután jó tempóban már Szittóval 4esben toltuk szinte végig, a bonyolultnak tűnő hátramenetelnél kellemes meglepetésre elkaptunk egy konvergenciát és végig tartott, hamar visszaértünk a starhely fölé. A gerincen kicsit odébb egy nem túl erősben kitekertünk, de nem erőltettük légtér plafonig, mindenki azt hitte kint a síkvidék felett a kis dombokon is találunk majd valamit. Sziszi előrement egy picit, én 1850 körül szálltam ki a liftből, jöttek utánam a többiek is. Miután a pontot megcsináltuk már hozzá se értünk a gyorsítóhoz, húztuk össze magunkat mert Szisziék nagyon curranóban voltak. Rácznak az utolsó km picit jobban tartott, ő még nagyon alacsonyan bele tudott fordulni valami gyengébe, a boly nagy része a szőlősök közt szétszóródva leszállt. Persze 20 perccel később még jöttek páran, akkor jobban adta és tovább tudtak menni. 

Mivel hátszélben jöttünk a végén már csak bukdácsoltam a lefutó dombokon a szőlőtőkéket centizve, gondoltam hátha még a főútig ki tudok csúszni. Mikor megmerültem egyértelmű lett hogy itt a vége, nagyon alacsonyan ráfordultam a kinézett fűves placcra. Azaz fordultam volna, mivel a jobb fékfogantyú ebben a pillanatban a kezemben maradt.. Itt szeretném megköszönni a Niviuk minőségbiztosításnak hogy ennyire figyelnek a gyártásnál, nekem pár másodpercem maradt az ernyőt a B sornál fogva jobbra rángatni (mivel csak arra fordulhattam), de a mezőt már nem értem el, az utolsó karó tetején beülővel pattanva befúródtam mint a nyelesgránát. Szerencsére semmi bajom nem lett, a beülő szakadt meg picit, illetve a zsír új műszer kapott, az ernyő sértetlennek tűnik. Murphy is benne volt hogy a legrosszabbkor oldódott ki a csomó, de azért ez az adrenalin löket nem hiányzott a végére.

Rácz ötödikként betolta a célba, ügyes volt, többen nem is értek be. Így 11ikként, de sajnos csak 730 ponttal zártam a napot. Kár a végéért, szép repülés volt és nagyon élveztem is. Az ernyő is jól vizsgázott, kisebb fülcsukáson kívül semmi váratlant nem produkált pedig tologattuk neki, ég és föld az előzőhöz képest.