Európa Bajnokság, St André - 13. nap

Ez is eljött, utolsó versenynap egész jó idővel. Kék termikes idő, kicsit magasabb alappal és gyengébb széllel mint tegnap. A feladat nagyon emlékeztet a tavalyi verseny utolsó taskjára (74km), most is elküldtek minket északnak a Fehér Ló hegyen túlra, majd vissza délre, és némi kavarás után szokásos cél a leszálló feletti hegy. Látszott hogy több opció is van, a visszajövetel tűnt a trükkös résznek.

Start után nem akart jönni a tuti emelés, sokáig kellett keresgélni, de szerencsére elég időm volt hogy még így is jó pozíciót vegyek fel a rajtra. Az északi pont cilinderéhez közeledve kicsit alacsonyabbra kerültem a boly nagy részénél, így éppen tekerészve néztem ahogy kettéválik: egyik fele kiment a kis dombok fölé (amik nem nagyon szoktak működni) hogy a karéj nyugati oldalát elérjék és azt végiglejtőzzék a délebbi pont felé, a másik fele bevállalta a szembe szeles rásiklást arra a hegyre, ahol tavaly majdnem lemosódtunk. Végül az utóbbiakkal tartottam, gondoltam ha sikerült vállalható magasságban visszacsúszni akkor talán ez a biztosabb út. Persze ilyenkor parkettán a kis különbségek is jobban kijönnek, gyakorlatilag minden enzo, még pár ip6 is elérte a lejtőt, engem amikor kb 20 méterrel lejjebb befordultam már nem tartott a hegy, kezdett nagyon rosszul állni a szénám. Végül úgy negyed órát töltöttem talaj közelben, sík ideg voltam amint láttam a fejem fölött kitekerni a csapatokat, majd leszállás közeli helyzetben végül elkaptam egy két métert, ami feljebb tovább erősödött.

Innentől nekem a pozíció javítás kiesett, kb 70-80-ik helyen lehettem és egyedül esélytelen utolérni egy jól dolgozó élbolyt, de azért a tisztességes beérés még motivált. Bevállalósan, gyengét nem tekerve alacsonyról tovább indultam, a hegy tartott ahol számítottam rá, majd a Fehér Ló lábánál katapult az űrbe 8m/s-al. Innentől szerintem semmi hibát nem vétettem, csak erőset tekertem, jó vonalakat választottam, ugráltam ernyőről ernyőre. A végén is sikerült egy jobb útvonallal vagy fél tucat embert megelőznöm, így 58ikként értem célba, 17 perccel az első után.. A hibáért kár, de valahol büszke vagyok rá hogy miután otthagytak szinte egyedül, 1-2 ernyővel repülgetve sem lassultam le, nem kaptam nagyobb hátrányt mint amit a fákat rugdosva eltöltöttem. Egy EB-n 17 perc az sajnos az örökkévalóság, itt gyorsnak kell lenni. Jó példa erre, hogy Laci majd minden nap betolta a célba, de mivel jóval lassabban az elejénél, ez a 100-ik helyre lett elég. Egy normál fai2-es versenyen ezzel szerintem bőven első harmadban lehetett volna..

Végül 57ik helyen végeztem overallban életem első EB-jén, a harmadik verseny szezonom végén. A kezdeti elvárásaim szerint ez teljesen vállalható, kényelmesen megvan az első fele, azonban most már látom hogy van azért mit keresnünk ebben a mezőnyben. Kell még pár év rutin (jövőre nézve PWC-kre szeretnék menni), illetve a jó ernyő elvárás, de nem lehetetlen bekerülni az „élmezőnybe”. Az első 103km-es taskon elért 15 helyemet pedig senki se veheti el :)

A versenyt végül Yassen Savov nyerte Bulgáriából, második Xevi Bonet Dalmau Olaszországból, harmadik pedig az angol Russel Ogden. Gratula nekik, hihetetlen teljesítményt nyújtottak végig! A mi helyezéseink: Én 57, Laci 100, Balázs 111, Milán 122, Béci 123 Ez is jól mutatja, hogy hagyományos 3 zsinóros ernyőkkel itt elég nehéz labdába rúgni. Részletes eredmények ITT.

Eddig nem nagyon feszegettem ezt az ernyő témát sem, most pár mondatban a vegyes érzelmeimről:

Termikelésben abszolút versenyképes a Core2, a nagyobb oldalviszony miatt még talán jobb is az Icepeak6-nál. Siklásánál azonban már nem ilyen rózsás a helyzet, én sajnos azt vettem észre egy-egy hosszabb völgy keresztezésnél, hogy a többiek rendre magasabban érnek át. Ezt sajnos még tetézte az a probléma, hogy ha félgáznál jobban toltam neki, alig lehetett egyben tartani a cuccot, folyamatosan kisebb frontokat illetve féloldalakat kaptam. Beszélgettem pár arccal akik ezzel repültek, majd kiderült hogy itt van a versenyen az ernyő tervezője, így egyik délután átnézegettük. Legnagyobb megdöbbenésemre a merevítő rudak nagy része el volt törve, össze voltak csúszva, volt ahol hiányzott is.. Mivel nem volt nála ennyi pót pálcika, a középen lévőket megragasztgattuk, a széle meg üresen maradt. Az utolsó két napot már így repültem és lényegesen stabilabb lett a cucc, frontokat alig kaptam, a hiányzó rudak miatt még féloldalak akadtak, de végre tudtam tolni a parkettát, így nem maradtam le annyira végsiklásnál. Hogy miért voltak eltörve az érdekes kérdés, ők nem műanyagot hanem karbonszálat használnak, ami ha nagyon meghajlítják törik, viszont egyáltalán nem deformálódik. Mindenesetre ígéretet kaptam hogy azonnal postáznak is egy adagot hogy otthon kicserélhessem, de a jövőre nézve még a szokásosnál is jobban kell  vigyázzak az ernyő pakolásánál, szállításánál.

Ez a verseny szezon nekem most itt Franciaországban ér véget, köszönöm a rengeteg biztatást, sms-t, a támogatásokat mindannyiunk nevében, remélem jövő év elején valami izgalmas helyről jelentkezem! :)