Utolsó nap a beérkező front miatt az eddigi leggyengébb a meteo, de ez a szervezőket nem zavarja. Ahogy az sem hogy ilyenkor nem szokás nagy feladatot csinálni a külföldiek miatt akik haza szeretnének érni, így csináltak egy 80+os taskot. Három fordulópont, nyugatra egy, kint a síkságon egy kis dombon, majd vissza a starthelyre nagyjából, és ez a kör háromszor..
Mire lekattant az óra és elindultunk kezdett beúszni a cirrusz, majd hamarosan lyukak nélküli, vastag réteggé fejlődött. A második pontra már baromi alacsonyan ért oda szinte mindenki, kb fél óra alatt emelkedtünk 100 métert így visszasodródva a hegyre. Eddigre a mezőny nagy része a földön volt, még annyira se vettem komolyan ezt a repülést mint előtte, már mentem volna haza inkább a másnap hajnali munkába menés miatt. Milánnal meg az idősebb Doninival együtt kezdtünk kitekerni a hegyen, de valamit én nagyon benézhettem, akárhogy forogtam, keresgéltem, nem jutottam 1100 fölé, ők meg még vagy 10 ernyővel 1400ról elindultak a következő körre. Bosszankodtam kicsit hogy erről a buborékról hogyan maradhattam így le, mivel a következő lift már csak 1200ig vitt. Ez a tizes csapat is megindult kifelé, de nekem jobb ötletem támadt.. Jobbra hátra sütögetett a nap, gondoltam ott még kicsit rá tudunk tekerni. Persze semmit nem adott, viszont akkor már jött velem egy másik enzo és elindultunk a hátul lévő nagyobb sziklás hegyekre (ahova még sosem küldtek be bennünket), hogy majd ott biztos jó lesz és megelőzünk mindenkit. Nyilván semmit nem találtunk, én picit alacsonyabban értem oda a siklás végén, az egész erdős részen egy 20x20as füves mezőt találtam ahova betettem magam, de az enzok (jött még egy közben) még egy bő óra múlva is ott próbáltak a kisikláshoz elegendő magasságot gyűjteni.
Milán nagyon ügyes volt a nullázásban, 5ik lett végül 45 kilométerrel. Én sajnos ezzel a mutatvánnyal 29ik lettem csak, így összetettben visszacsúsztam egy helyet. A végeredmény: Én 15, Rácz 19, Szilárd 21, Milán 26, Budai Peti 49, Tóni 56, Béci 62, Évi pedig 96. Összességében szerintem nagyon jól ment a magyar csapat, én részemről az utolsó napig nagy hibát nem is vétettem, ilyen erős mezőnyben nagyon meg vagyok elégedve a végével. Beszélgettünk róla hogy mennyivel kiegyensúlyozottabban repülünk mint akár 1-2 éve, és tényleg. Most már néha érdemes lenne bevállalósabban tolni a végén, mert mindig az első 5-10 percben megy el a sok pont, érzem hogy van még hova fejlődni. A versenyt egyébként Nicola Donini nyerte (apuka harmadik lett), mondhatni benne van a vérében a 17 év körüli srácnak, volt honnan tanulni :)
Részletes eredmények ITT
PS: Menet közben találtam egy videót a svájci versenyről, a tájak miatt érdemes belekukkantani: http://vimeo.com/71714335#
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése