Az alvás nem volt tökéletes az este, az izgalmakon kívül a késői taco is betett :) Még a felszállításhoz is úgy mentem, hogy nem tudtam lesz-e ernyőm. A szervezők mára nem tudtak szerezni, így kinézett egy földről szurkolás. Szegény Dóránt Szilárd tegnap óta még mindig beteg, de annyira nagyvonalú volt, hogy egy fél doboz széntablettáért odaadta a cuccát mára. Így gyors feladat kiírás (hatvan pár km) után kiterítettem az Icepeak6-ot, és nekivághattam a napnak egy élvonalbeli ernyővel, amit már amúgy is régen ki akartam próbálni.
Direkt nagyon korán startoltam, hogy szokjam kicsit az ernyőt, de a különbségek ellenére fél óra után észre se vettem hogy nem sajáttal repülök. A rajtot (szerencsére ahogy mostanában már szoktam) nagyon jó helyről kaptam el. Egyből rá is siklottunk a három királyokra, ott újabb kitekerés, majd ki a DIE felé. Ezt még vagy 20an 30an csináltuk meg, és folyamatosan a tetején sikerült maradni a bolynak. Innen az északkeletre lévőhöz kevés tekeréssel jutottunk, szinte végig tartogatott hátszélben. Visszafordulva sikerült egy kevés lemaradást összeszedni, mivel a gyorsítóm nem volt ehhez az ernyőhöz állítva, így vagy 4 centi hiányzott hogy teljesen ki tudjam nyomni. Mire a hegyes részre visszaértünk volt némi keresgélés, ekkor utolért Sziszi is minket.
A beerősödő termik után üldözőbe vettük az első pár embert, és olyan jól sikerült az útvonalat megválasztani, hogy tekerés nélkül az utolsó előtti pontot szinte együtt csináltuk meg felhőalapon, végig tartott minket. Innen a B53 volt még hátra a tavat keresztezve, majd a város felett vissza cél Valle leszálló. Az 5-6 fős csapatom mind jobbra tartva indult el, én meg egy darabig követtem őket, aztán nagyot vállalva elindultam egy másik sráccal nyílegyenesen Valle felé. Ők a biztos felhőutat választották, én meg emlékeztem hogy tegnap mennyire adta a visszafelé vezető úton a kis dombok lee oldala, és ma sem kellett csalódnom. 4-5m/s-os katapult, majd amikor 300at írt a műszer az uccsó pontra nekiindultam. Közben balról is láttam Marko-t és még két ernyőt érkezni, ezért nyomtam neki a parkettát, de sajnos az a 4 centi a gyorsítóról most is hiányzott, illetve nem is ültem az ernyő tetején, így a végére mind megelőztek.
Egy kis plusz sebesség jól jött volna, de idegen ernyővel hatodiknak betolni azért így sincs okom panaszra :) Sziszi 8ik lett, és Jácint is átment a tűzkeresztségen, szépen beért a célba.
A Core2 talán picit jobb termikelésben a nagyobb oldalviszony miatt, siklásban nagyon hasonlóak, talán az IP6 jobb picit, viszont összességében lényegesen kevesebb inputot igényel, sokkal több ideje marad az embernek a feladattal foglalkozni, nem pedig az ernyőt vezetgetni. Ez a nap gyógyír volt a lelkemnek, végig kellemes volt a repülés, élveztem és jól is ment. Ehhez biztos hozzájárult az ernyő nyugodtsága is, illetve hogy nem nagyon volt veszítenivalóm.
Nagy hibákkal, illetve egy mentőernyő dobással a 21ik overall helyen állok, de igazán a Sziszi tolta jól, aki az XC3al 15ik jelenleg. Holnap úgy néz ki egy Rook-ot kapok kölcsön, ezzel azlért csodát nem várok, de legalább nem a starthelyről nézem végig a taskot.
Tracklog ITT
Eredmények ITT
2 megjegyzés:
Remélem lesz beszámoló az utolsó napról is. Megnéztem a végeredményt, zsírok vagytok! 17. úgy, hogy közben volt egy mentőernyő is, nagyon pöpec! Jácintnak is gratula! Gondolom utolsó nap nem a beígért Rook-kal nyomtad, de ha igen, akkor még magasabbra emelem a kalapom ;)
Örülök, hogy nem lett semmi bajod a mentőernyőzésnél. Megvan videón?
Majky
Köszi szépen, a körülményekhez képest nem panaszkodhatok. És nem, nem a rook-al, bár azok is nagyon jól mennek.
Maga a behullás nincsen meg sajnos, de a fáról csináltam 1-2 jót, majd megvágom picit valamikor :)
Máté
Megjegyzés küldése