Paragliding Winter Cup – Buzet 4. nap


A mai nap pont ugyanúgy indult mint a tegnapi, a fű még deres volt mikor felkeltünk. Mivel el kellett hagyni a szobákat már összepakolva indultunk fel a starthelyre. Ha lehet az inverzió még reménytelenebbnek nézett ki mint eddig, a füst teljesen megállt a völgyben. Végül kiírtak egy 55km-es feladatot, ami elég optimistának tűnt tekintve az eddigi eredményeket. Egészen addig míg az első ernyő  el nem startolt nem is hittünk benne igazán, de hamar fölestek pár száz métert, ami már jobb volt mint az előző két nap.  A feladat hasonló az eddigiekhez, jobbra a startpont, majd balra a gerincen a tegnapi fordulópont, utána vissza megint az elsőhöz, majd újra balra tizenpár km-re, ahonnan vissza kellett jönni megint a gerinc végéig, hogy egy Buzet fölé kisiklással beérjünk a célba. Kb negyed órával race start előtt startoltunk, fölösleges lett volna sietni mert csak 1,5 kilométert kellett repülni a pylonig. Egész jól kaptuk el a startot, tekerés nélkül harmad gyorsítóval siklottam végig a gerinc mentén a tegnapi kritikus fordulópontig. Itt a versenyernyők egyből rászúrtak, én meg úgy éreztem most adnia kell és rávállaltam szintén nívóból. Jól kalkuláltam, mert ahova visszaértem még tartott, így megint csak tekerés nélkül lehetett visszamenni az első pontra. Ott Sziszivel az első 15 között fordultunk, sokan leragadtak az előző helyen, Atti is küzdött sokat a fentmaradásért. Mire megint a vízválasztó helyre értem, az élboly már egy kilométert rám vert kb, de ahogy alacsonyan bevállalták megint, most nem volt szerencséjük. Én még előtte megálltam tekerni, tudtam h anélkül esélyem sincs a széria ernyővel, így viszonylag magasból néztem végig, ahogy a komplett első csapat majdnem lecurran (sajnos Szilárd is ment velük, de neki egyáltalán nem adta, ő kikoppant ugyanott mint tegnap). Persze nem véletlen hogy a világranglista első helyezettjei megúszták, de a nap fénypontja volt, mikor azon kaptam magam, hogy 25km megtétele után egy röpke pillanatra harmadik voltam a versenyen :) 



Itt sikerült olyan 1200-ra kitekerni, majd az élbollyal rásiklottunk a legtávolabbi pontra. Sajnos itt elkövettem egy hibát és lemaradtam egy gyenge liftről, így 10 percembe került hogy kicsit kiemelkedjek és utánuk induljak. Még volt egy két izgulós átsiklás, de amint a kritikus szikla elé visszaértem, már sejtettem hogy meg lesz a cél. Sokan leálltak egyet-egyet beletekerni a pöffökbe, de mivel látszott hogy tart végig a lejtő én nyomtam a kis gázt és mentem ahogy tudtam. Uccsó előtti pont a gerinc végén simán megvolt, már csak Buzet központ volt hátra, de mivel nem tudtam mennyit kell onnan a célig siklani nem mertem bevállalni, tekertem hármat, mikor észrevettem hogy vagy 4-5 versenyernyő elindul alacsonyabbról. Még bizonytalankodva, de rámentem én is. Csak mikor becsipogott a műszer jöttem rá, hogy nem 400m hanem 1km a cilinder, így mehettem volna parkettán is odáig, de már mindegy volt, felengedett fékekkel és elégedett vigyorral a képemen csúsztam be a célba :)




Mint kiderült két széria ernyő előzött meg, sajnos pont azok akik amúgy is előttem voltak összetettben. Magyarok közül Babik Szilárd tolta be előttem 1-2 perccel, de leading pontok miatt én 16, ő 17-ik lett, illetve Atti széria negyedikként szállt le 600m-re a céltól, nem sok hiányzott h kiadja neki.

Így végül az egész versenyen egy széria negyedik helyet sikerült összehoznom, összetettben pedig (közel 80 nevezőből) első magyarként 19ként végeztem, egy hellyel megelőzve Szilárdot :) Persze követtem el hibákat bőven, de az utolsó napon nagyon klappolt minden, szóval elégedetten és lebarnultan zárom ezt a versenyt. Így a szezon előtt bemelegítésnek és szocializálódásnak hibátlan volt!

2 megjegyzés:

béci írta...

gratulálok haver, nagyon bika vagy, jó kis szezon lesz ez, nyomjuk ezerrel!

nm írta...

Köszi, csak már kezdődjön! :)