British Open Ager, Task 5

Egy jó nagy oda-vissza a fő gerincen, majd el északnak egy tó partjára, kb 50km. Eleinte 90es volt a feladat, de aztán az idő nem úgy alakult amire számítottak és ez lett belőle. Persze megint mentünk elöl mert vérszemet kaptunk a hegyen repüléstől, és sikerült beragadni viszonylag az elején ahogy kell. 

A hegyről tudni kell hogy két "szintje" van, az alsó is olyan magas hogy itthon bárki elfogadná és versenyeket rendeznénk róla, de kicsit beljebb van még egy lépcső több száz méterrel feljebb. Mint kiderült az alsó nem adta, rázkódtunk a szembe szélben, míg fent kicsit lemaradva tőlünk kb 40 ernyő húzott el látva a szenvedésünket. Mire végre kitekertem kezdődött a kergetés ismét, szerencsémre sokan visszafelé is megpróbáltak lent menni,  pedig fent vígan félgázom lehetett haladni. A cél előtt 19km-el sikerült 2400ra felesni, innen gyakorlatilag végsiklás volt, amit megálltunk tekerni a gyengében az felesleges volt, simán adta a célig. Az élboly sajnos megint sokat adott időben, de kb tizedikként bevergődtem, így hogy nincs már tétje ez elfogadható. Utánam még Vértes, Karcsi és Kepes érkezett, rengetegen beértek ma. A cél egy strand volt, bárral a fák alatt, fürdéssel, soha rosszabbat :)

British Open Ager, Task 4

Viszonylag erős nyugati szél, ezért nem bonyolították túl a feladatot, egy pont a cél keletre kb 90km-re. A harmadáig jól mentünk az elejével, aztán kicsit belassultunk és nullázgattunk mivel féltünk a leszálló nélküli terepre való besiklástól. Végül nagy nehezen elértük a következő hegyet, de ide elég hülye módon beragasztottuk magunkat, rengetegen elmentek felettünk amíg Vértessel és Sziszivel lejtőzgettünk. Végül annyira nem adta hogy pár száz méteren kicsúsztunk egy kis síkság fölé, ahol szittoval alacsonyról mentettünk, Balinak sajna már nem adta. Közben kiderült hogy Tóni és Kepes besiklott a necces rész fölé, és nem adta, kisebb befázás lett a vége, Tóni videóját majd belinkelem, döbbenet :)

Ezután jócskán lemaradva ugráltam az előttem tekerésző körkupolák seregén, próbáltam mindenkit otthagyni de egy hátszeles feladat nem nagyon hozza ki az ernyők közti különbségeket. Azért akit csak beértem ott tudtam hagyni, a végén még volt egy jó húzásom, mivel láttam hogy az élboly kerüli az utolsó hegyeket, én rámentem egyenesen és bejött, picit tekerve de át tudtam ütni így 20-ikként beestem a célba. Karcsi ügyesen az élbollyal előttem ért be, a napot meg Xevi Bonet nyerte vagy 10 perccel mindenki más előtt. Hiába, ezen a terepen a helyismeret rengeteget számít, meg ő sem ma kezdte. Sziszi utánam érkezett, összesen vagy 70en voltunk a célban.

British Open Ager, Task 3

Törölték a napot erős szél miatt, eddig nekünk háromból semmi a beígért jó idő ellenére..

British Open Ager, Task 2

Jó időnek nézett ki, bár mint kiderült nem annyira mint az első nap. Persze bennünk volt hogy tegnap nyerő helyzetből koppantunk, így toltuk neki az elején most is. Én nem gondolom hogy túl bevállalósan mentünk, de tény hogy lehetett volna ismeretlen terepen konzervatívaban repülni. Lényeg a lényeg, egymást behülyítve Sziszivel, Vértessel meg Tónival leszálltunk 12km után.. Karcsi meg Kepes nem volt ilyen őrült, de a célba senki nem ért be közülünk, nehéz terep volt.
Innentől örömrepülés, egy ilyen nullás nappal már nem érhetünk el olyan helyezést ami pontot érne.

British Open Ager, Task 1

A hely teljesen új számunkra, szép nagy gerinc jó nagy szintkülönbséggel, a távolban pedig a Pireneusok magas csúcsaival. Gyönyörű a táj, de ezzel együtt nagyon összetett is, sok helyen minimál leszállókkal.

Első feladatnak egy cikkcakkot írtak ki a gerincen meg a völgyben, amihez nem kellett sok ész. Ez eléggé feküdt is nekünk :) így az első fordulópont után én voltam elől, mögöttem Sziszi, Vértes, Kepes kb. Mivel valaki mentőernyőt dobott a gerincen, az érkező helikopter miatt stoppolták a taskot, a srácnak nem lett komoly baja szerencsére, mi meg buktunk egy jól induló napot.

Polish Open vége

Csütörtökön átvittek minket Lijakra, de mire felértünk már egy szép nagy felhő ült a hegy felett. A későbbiekben mindenhol elkezdtek növögetni a zivatarfelhők, így lefújták a napot. Sokan a dörgés alatt rohanva elkezdtek startolni, hogy ne kelljen felgyalogolni és buszra várni, én a 2008as tapasztalatokból oklulva inkább visszasétáltam. Egy lecsúszás nem ér annyit hogy kifutószélben kelljen esetleg betolatni valami rotoros helyre.

 

A pénteket már reggel törölték (pedig egy rövid feladat valószínűleg belefért volna), így 4 érvényes nappal zárult a verseny. Mindenkinek jól jött volna még 1-2 task, én kb 90 ponttal csúsztam le a dobogóról, de Milán és Bali is rengeteget jöhetett volna előre. A körülményekhez képest elégedett vagyok, ilyen jól tán még sohasem ment a repülés. Úgy érzem a két hét alatt egyetlen nagy(!) repülésbeli, taktikai, stratégiai hibát nem vétettem, a sors most úgy hozta hogy a British dobogót egy cilinder elírással, a Polisht egy légterezéssel buktam, de maga a tény hogy a közelében voltam sokat elmond mennyit javított egy jó ernyő a teljesítményemen. Idén amellett hogy szinte mindig jól kaptam el a rajtot, elég stabilan be is értem a célba, ráadásul egyre bátrabban is repülök, sokszor szállok már ki elsőnek a tekerésből és hagyom ott a bolyt ha úgy adódik. Furcsa nézni hogy a pár éve még messziről csodált pilótákkal most együtt toljuk be a célba, rengeteget fejlődtünk, de azért ez még mindig csak az útnak az eleje. Következő nagy állomás a PWC sorozat kell hogy legyen majd a jövőben. Amikor azt hisszük hogy nagyon megy akkor ott rá lehet jönni mennyi mindent nem tudunk még :) 

 

Csapatban végül másodikak lettünk, én nagyon örülök hogy ennyire húzzuk egymást, ha összeáll egy FAI2es versenyen a válogatott most már nagyon jó esélyeink vannak a dobogóra, megkockáztatom a tetejére is sokszor.

 

Nekem most pár hónapra szünetel a versenyrepülés, azért a szezon végén még talán jelentkezem egy-két írással ha az időjárás is úgy akarja :)

 

Polish Open, Tolmin 4. Nap 4. Task

Végül hosszas huzavona meg óvások után megszülettek a tegnapi eredmények. Milán egy másodperccel előttem ért be a célba, ő lett volna az első. Azért jól nézett volna ki a feladat végén két magyar név a sor elején :) Nekem viszonylag nagy mázlim volt, hogy 30% mínusszal megúsztam, mivel szinte az egész eleje nullázott így összetettben negyedik lettem. Az első két ember persze behozhatatlan, a harmadik szlovák srác 100 ponttal van előttem, de legalább mögöttem is nagy a szóródás.

Hasonló feladatot kaptunk mint eddig,  kb 85km, volt benne dreznica, antenna, kobarid, livek, hátsó hegy stb. Először hátra akartak minket vinni a triglavig, de mivel volt minimális esély a zivatarosodásra ezt az ötletet elvetették. Kb a feléig viszonylag együtt mentünk hárman, de aztán Milán egy 2 métert okosan otthagyott a müzlin és egy erősebb lifttel meglépett kicsit előlem. A Krn oldalában talált 4-5 méterrel megint visszakerültem majdnem teljesen az elejébe, tanulságos hogy mennyire nem szabad még akár 2-3ban sem megállni ha erősebb a nap.

Itt meg kell jegyezzem, hogy az elmúlt tíz nap alapján úgy látom Milánék hozták a jobb döntést ernyő ügyben. Nem jelentős a különbség, de Milán majdnem ugyanannyi súllyal terheli a nagyobb méretű ernyőjét, mint én a 105-ös tetejűt. Ő visz magával némi vizet és így is picivel alatta van, én meg teljesen a tetején, talán még fölötte is 1-2 kilóval. Egy paraszthajszálnyival gyorsabb is vagyok, ellenben szinte minden sikláson egy picit jobban érnek oda Balázzsal a nagyobb méret miatt, ráadásul tekerésnél is számít talán. Sajnos ennél még zavaróbb, hogy az enzo2-k most már egyértelműen jobbnak tűnnek. Trimmen és fél gázig nincs különbség, de ugye versenyen ennek sok hasznát nem vesszük. Parkettán már jelentősen jobban siklanak, ráadásul gyorsabbak is.

A müzlire visszaérve a boly keresgélt, Balázs talált mellette egy jót, Milánnal rá is mozdultunk. Egy picit alacsonyabban is értem oda, de Milán amúgy is jól szokta ezeket elkapni, lett közöttünk pár száz méter. Itt szerintem taktikai hibát vétettem, mennem kellett volna rá a krnre és egyedül direkt a hátsó pontra, de mivel mindenki került én is mentem utánuk (ugye pont tegnap írtam hogy nem szabad ilyenkor lemaradva ugyanazt a játékot játszani). Sajnos ezzel az egész élboly el is ment, egy nagyon hosszú kisiklás után éppen hogy beértem a célba 12ikként. Rács 5, Milán 7. Sajnos a szlovák gyerek is közvetlenül mögöttem van, jobban kellett volna igyekeznem, de nagyot nem buktam így sem. Holnap 90 pontot kellene hoznom rajta a dobogóért, meg is fogok tenni mindent, de ahhoz minden szerencsémre is szükség lesz.

Eredmények

A FB oldalon sok fotót is találtok: Polish Open

Légterezés

Tegnap egy hosszas veszekedés után otthagytam a szervezőket. Én a -30%al még a jobban jártak között voltam, sokakat nulláztak. Elhiszem hogy most már ez a fai szabály, de egyrészt senki nem így értette a 20 méteres "toleranciát" (miért visszafele mérik a táblára is kiírt 2800 métertől?), másrészt teljesen aránytalannak és ésszerűtlennek tartom ezt a büntetést. Egy apróság, hogy Susa aki vezeti a versenyt velem koppra együtt volt, de az ő műszere azt mutatta éppen légtér alatt van, én meg már benne. Nem feltételezem hogy csalt, egyszerűen van ennyi pontatlansága a műszereknek is. Teljesen felfoghatatlan, hogy a kereskedelmi repülések során egy utasszállítótól kisebb magasságtartási pontosságot várnak el mint itt tőlünk, ráadásul nem is ellenőrzött légtérben voltunk, mert az csak 2900tól kezdődik. Ebben a légtérsértésben semmi szándékosság nem volt, úgy gondolom nem 10-20 méter kellene hogy eldöntsön (tönkre tegyen) egy versenyt. Végtelenül csalódottak vagyunk Milánnal, a pontokat kiszámolva tizedek döntöttek volna arról hogy ki nyert, mindkettőnknek első task win lett volna :( Ráadásul én még jobban jártam ugye, de ettől még megint csak elment 300 pontom ami nem repülés közben elkövetett taktikai/stratégiai hiba, hanem egy peches felhőszívás. Innentől Milánnak csak a task winre kell koncentrálnia, az is jó gyakorlás, én még megpróbálok valamit kihozni pontok terén a versenyből mivel nem biztos hogy idén tudok már máshova menni. Sajnos valószínűleg a csapat helyezésünk is ugrott ezzel, ekkora hátránnyal nem fogunk visszakerülni a dobogóra..

Polish Open, Tolmin 3. Nap 3. Task

Hasonló időre mentünk fel mint tegnap, a reggeli párásság után szép tiszta időnk volt. 86 kilométert kiírtak ismét, most egy olyan hátsó fordulóponttal amerre eddig még soha nem repültem.  Talán az utóbbi egy-két év távlatában már mondhatom hogy szokás szerint jól kaptam el a rajtot, persze ebben mostanság a műszer is sokat segít. Ugyanúgy indultunk mint eddig, kozlovrob, polovnyik csúcs,utána hátra a hegyekbe, el DK-re a kobalától, majd egy völgyben lévő pont érintésével stol és polovnyik közötti völgyben egy falu, aztán megint ki a völgybe és végsiklás tolminba.

Milánnal és Balival sokáig együtt toltuk, előzgettük egymást, de aztán a hátsó fp után beestünk egy felhő alá, ami teljes körön hattal emelt minket (vagy huszan voltunk az élboly), és a legtöbben meg is feledkeztek a légtérhatárról. Nekem még 150el előtte szólt a műszerem, de ekkora lavór termikben egymást kerülgetve kétségbeesve próbáltunk menekülni, mindhiába. Bíztunk benne hogy jók vagyunk, de azért ott motoszkált utána a fejünkben hogy ezt lehet benéztük. Ezt követő hosszabb siklás nekem nem adta olyan jól, picivel a többiek alatt értem a hegyre és már nem találtam ott semmit ahol ők kitekertek. Jól lemaradva alulról vettem üldözőbe megint az elejét, és már a starthelyen kigondolt ötlet alapján nem mentem hátra polovnyikra, hanem a stol gerincről csúsztam hátra pár ernyővel a pontra. Mire a polovnyik végére értünk megint az elejében voltam :) Elég neccesnek tűnt a szembeszélben, sokan balra tartottak meg hezitáltak, én úgy voltam vele adnia kell, ha más nem még a hegy aljába visszaérek mielőtt tolmin felé venném az irányt. Persze húztam a többbieket magammal, de sajnos gyáva voltam és tekertem két kört a semmiben, eldobva biztos elsőm helyemet, így a végsikláson Milánnal és egy enzo2-vel kb másodpercre egyszerre értünk a célba. Leírhatatlanul boldogok voltunk, ilyen jól soha nem repült még egyikőnk se, veregettük egymás vállát fél órán keresztül.

A hideg zuhany ezután jött, letöltésnél kiderült mindenki benne volt a légtérben. A briefingen azt mondták 2780és 2800 között méterenként az aznapi pont 2%át vonják le, a felett nullázzák. Én még a legalacsonyabbak között voltam, így is négy műszer letöltése után 2795ön voltam, ami -300 pont kb, nyilván a napot nem én nyerem. Milán még szerencsétlenebbül járt, ő 2900 felett volt :(  Bali is éppen hogy beért röviddel utánunk, de jó eséllyel neki is nulla a mai nap. Mindenki nagyon csalódott, azért icipicit még bízom benne hogy megkegyelmeznek nekünk a szervezők. A lengyelek top pilótái is mind bukják a versenyt..

Már ez a nap is hihetetlen volt, ritka az ilyen, de holnapra 4000es alapot jósolnak. God save us all..

Polish Open, Tolmin 2. Nap 2. Task

Így a második hét sátrazásnál egyre fáradtabban ébredek, valahogy nem tudom magam rendesen kialudni. Ráadásul 9 napja minden nap repülünk, mondjuk emiatt nem panaszkodom, végre szerencsénk van az időjárással. A szél ma keleties volt, de hasonló magas alappal, igazi jó idő csak kicsit rázósabb. A feladat megint valami nyolcvanpár km, kozlovrob-stol-a kempingnél a völgy túloldala-polovnyik- kobala mögött kicsivel aztán ki a völgybe és cél tolmin. 

A pylonra két helyen várt a mezőny, én ott ahol tegnap is a starthely feletti csúcson, de sokan előrébb tekerésztek hasonló magasságon. Végig azt vártam hogy mikor esik szét a felhőjük, de ez a számításom nem jött be :) Végül annak ellenére hogy közelebb voltak a ponthoz egy jó elindulással és vonalválasztással teljesen az elejéről sikerült indulni és nem is süllyedtem be. A stol gerincig Milánnal Balival teljesen az elejében voltunk, aztán itt kicsit pechesen mögöttünk találtak egy erőset és ezzel nyertek annyi előnyt hogy előbb ki tudtak siklani a pontra. Ha valaki elől szeretne végezni tényleg nagyon nem mindegy hol, és főleg mennyiszer áll meg tekerni, nagyon könnyen le lehet maradni.

Visszafelé polovnyik gerinc, Krn, majd innen kicsúsztunk a kemping feletti hegyre. Sajnos itt egy elég nagy hibát elkövettem, én jobbról próbáltam a hegy elé kerülni, de a szél és az erősödő rotor miatt nagyon megsüllyedtem. A velem egy szintről indult enzo rátartott a hegyre, és őt végig tartotta a konvergencia. A különbség kb 500m lett, persze mögöttem mindenki arra ment utána. Innentől egyedül, a többi szanaszét kolbászoló ernyőkön ugrálva próbáltam valahol behozni a hátrányomat, rengetegen megelőztek sajnos. Ilyenkor azt kell számításba venni, hogy ha az ember repüli amit előtte a többiek, ugyanott teker, ugyanarra siklik akkor mivel a boly gyorsabban halad soha nem lehet utolérni őket. Egy lehetőség van, hogy nem ugyanazt a játékot kell játszani. A polovnyik csúcs után relatíve jó magasságon értem vissza a völgybe, felettem viszont a csillagos égben volt az eleje. Én nekiálltam nyomogatni a gázt, és reménykedtem hogy alacsonyan is el tudok kúszni a fák alatt az uccsó pontig. Szerencsére ez bejött, így a végére utolértem Milánék csapatát és utánuk nem sokkal estem be a célba. Egyik lengyel arc még bevállalósabb volt, ő is úgy gondolkodott mint én, csak hátul ment a hegyeken, így adott az egész mezőnynek legalább 5 percet, szép húzás volt!

Milán 4, Rácz 9, Én 10, Budai Peti 34. lett. Összetettben én 5, Milán 8, Bali 10, a csapatversenyben pedig egy erős második helyünk van.