Polish Open, Tolmin 1. Nap 1. Task

Tegnapi repülés után este tízre voltunk kb Tolminban, még regisztráció sátorállítás vacsi sör, aztán dőltünk el. Azért az olasz kemping mellett futó sínpár nem fog hiányozni..

A szervezés már az elején látszik hogy nem egy angol verseny, de végül mindenki időben a helyén volt és a pontjaink is megvoltak a műszerekbe. Az első briefinget a starthelyen sikerült maratonira elhúzni, így 3 óra előtt nem sokkal startoltunk egy cca 85km-es feladatra, ami rögtön első nap hátra vitt minket a hegyek közé. Jó néhányszor repültem már itt, de ritka ez a jó idő ami ma volt. 2400 körüli alap, szép tiszta idő, kerülgettük a havas csúcsokat egész nap. A feladat egyébként Tolmin-Kozlovrob-Dreznica-Most na Soci-Stol-Kuk-Livek-Tolmin, megnéztünk mindent amit itt szoktunk :)

Én elég jól kaptam el az elejét, egy jó meglépéssel Susával és még két ernyővel az élen találtuk magunkat. Jó darabig együtt is repültünk, de aztán szereztek 100m magasságfölényt, innentől próbáltam behozni őket. Mi mindig a biztosnak tűnő úton a Krn karéjban mentünk, de két alkalommal is jobbnak bizonyult a rövidebb egyenes út, ahol behoztak minket, csak egyedül csirke voltam bevállalni. Az egyik ilyen pont az utolsó pontra kisiklásnál történt, kár volt kerülni, de egy necces lee oldalon végsiklással azért így is előtte maradtam a nagy részének. Éppen hogy beértem a célba, de ez egy kényelmes negyedik helyet eredményezett. Szerencsére akkora lemaradásokkal jöttek be az emberek, hogy az időkülönbségek miatt megszóródtak mögöttem a pontok, arról nem is beszélve hányan szívták be az utolsó pontot teljesen. Szerencsére Milán Rácz és Budai Peti is betolta, így a magyar csapat a második helyen nyitott.

Eredmények, Live tracking: ITT vagy a verseny FB oldalán.

British Open, Gemona – 6. nap, Task 6

74km, lassan indulóés teljesen kék felhő nélküli idővel. Szinte az egész feladat a hátsó hegyeken ment, 90%ban semmit nem csináltunk csak nyomtuk amennyire mertük keresztbe kasul. A neccesebb részek persze a völgy keresztezések voltak, de egészen az utolsó 10-15kmig szépen mentünk az élbolyban Sziszivel Milánnal Vértessel Rácssal. Egy szerencsétlen dűzni kerülésnél buktam 50 métert, és pont úgy jött ki hogy mindenkit megemelt, én meg már csak vergődtem. Mire Vértessel kiküzdöttük magunkat a hátsó hegyen az élboly elindult előre a starthely mögötti gerincre. Én hamarabb kiszálltam és követtem őket, Bali is nem sokkal később nekivágott. Annyira nyomogattam a gázt hogy mire a starthely mögé értünk utolértem őket, csak kb 200 méterrel alattuk voltam. Innentől már csak ki kellett előre a síkságra csúszni, majd fordulás és hátszélben be a célba. 

Mivel a műszer sima beérést írt, ráadásul még tudtam h a starthely is meg fog emelni elindultam tekerés nélkül a felettem lévőkkel. Az elsőkkel egy vonalban nyomtam a parkettát, vagy 2-3 jó termiken mentem át full gázon. Mikor közeledtünk a cilinderhez néztem is ahogy az első enzo2 lefordul róla. Majd jött a sokk, mivel a maradék boly rezzenéstelenül továbbrepült.. Vadul elkezdtem rádiózni, és azt az érzést nem tudom leírni amit akkor éreztem. 500 méteren voltam erős szembeszélben mikor kiderült, hogy nem írtam be a módosított cilindert a végére, és még két kilométert kellett volna repülnöm, majd ugyanannyit vissza ugye.  Itt tudtam hogy a dobogós helyezés az ugrott nekem, de megpróbáltam menteni a menthetőt. Már a fákat rugdostam, mikor valami gyenge becsippant. Még 60 méter kellett volna a pontig, és én hülye nem csináltam meg mert féltem h nem találom utána meg az emelést. Nagy nehezen kitekertem 600 méter fölé, de két km-et el is sodródtam a cél felé. Innen begyorsítóztam a pontig, de még egy lift már nem volt, le is currantam nem sokkal később. Amiket akkor kiabáltam inkább nem írom le :)

Nagyon  sajnálom még mindig hogy életem eddigi legjobban végigrepült versenyét így elszúrtam, simán dobogó lehetett volna belőle, 5 napot szinte hiba nélkül végigrepültem, így 13ik lettem. És mindezt azért, mert a műszeremet nem akartam többször ki be kapcsolni mert gyorsan merül :( (vannak még vele más gondok is, úgy néz ki vissza kell küldeni a gyártóhoz majd, hát nem ezt vártam egy méregdrága top műszertől..)

Viszont a jó teljesítmény a magyar csapatra is igaz, ennyire összhangban szerintem még nem repültünk. Milán 5ik lett, Sziszi Vértes 8-9 azt hiszem. Ha így folytatjuk lesznek még idén meglepetések!

A polish open ma kezdődik, úgyhogy új verseny új esélyek, én nagyon bízom benne hogy itt is ott leszünk az elejében. Nekem ráadásul utolsó verseny, max a szezon végén tudok talán elmenni még valahová, még egy ilyen malőr nem fér bele.

British Open, Gemona – 5. nap, Task 5

Eddigi legbikább meteóra mentünk fel. Persze nem pont olyan lett mint ígérték, de azért a párásság ellenére netto 100km lett a feladat. Végig kiélezett volt nagyon, sokat mentünk hegyeken, átsiklottuk a síkságot párszor a rázós szembeszélben, majd hogy a vége izgalmas legyen a széteső felhő nélküli időben még ki kellett menni a laposra a cél előtt. 

Magyarok többnyire nagyon jól mentünk az elejében, a vége felé süllyedtem meg kicsit a többiekhez képest, de itt már nem lépkedtünk a gyorsítóra, tekertük a 0,5öt is. Egy jó vonalválasztásnak köszönhetően végül Sziszivel egy körön tekerésztünk, Milán és az egyik angol nagykártya vagy 200 méterrel felettünk. Milán itt elindult egyedül a hegyre, mi azt hittük nagyon taskot akar nyerni, de mint kiderült kihagyott egy fordulópontot.. Én elindultam egy nagyon necces siklásra mert bíztam benne hogy tartani fog még kifelé szembeszélben, jöttek is velem a többiek de Sziszi nem nagyon merte neki nyomni, tényleg elég bevállalós volt az elindulásunk. Végül a magasabban lévő enzo2-k megelőztek, én negyediknek beestem elég neccesen, Sziszi is nem sokkal utánam. Milán szerencsére még a rádiózástól észbe kapott és ki tudott tekerni újra, negyed óra késéssel beverte utánunk.

100km hibátlan repülés, végig nagyon élveztem de el is fáradtam rendesen. Utolsó napot overall negyedik helyről vártam :)

British Open, Gemona – 4. nap, Task 4

Egész éjjel verte az eső a sátrakat, még reggel is csepergett. Tudtuk hogy ma nem nagyon lesz nap, egyedül Sziszi bizakodott hogy délutánra jó lehet még. A 9 órás briefingen is esőt jósoltak későbbre is, de azért nem fújták le egyből a napot, úgy döntöttek délig kivárnak. Addig meghallgattunk egy előadást a versenyműszerekről, illetve ellestünk egy két beállítást azoktól akik már régebb óta használják.

Délben még mindig összefüggő felhőzet alatt úgy döntöttek felmegyünk. Hideg is volt, hátszél is a starthelyen, de a síkság felett kezdett élni az idő. Viszonylag rövid feladatot írtak ide ki, az elsők között startolva még a fentmaradásért is kellett küzdeni, de aztán kisütött a nap és nagyon bebikkant a hegy. Gyönyörű felhőkép mellett indultunk el, Sziszivel gyakorlatilag az első helyen voltunk 10km után. Sajnos nála nem volt rádió, így mikor én jobbos kurzust akkartam választani ő a boly többi tagjával balra indult, én meg birka voltam és utánuk fordultam. Pechünkre semmit nem találtunk, akik mögöttünk jöttek elmentek jobbra (Ráccsal az élen) azok kitekertek simán, mi meg alájuk csúszhattunk be. 

Innen derekasan küzdöttünk, szerintem én mindent megtettem a felzárkózásért, kétszer is megléptem a bolyomtól és parkkettán beértem az elsőket, de egyik alkalommal sem volt szerencsém és a szép nagy felhők alatt már semmi sem volt mire odaértem, így megint a nyakamban lihegtek a többiek. Ilyen rövid feladaton nagy csodát már nem lehetett várni, de legalább az utolsó húzásom bejött. Még azt írta a műszer hogy 10es siklószám kell a célig, én bevállaltam az előző napokból kiindulva és mindenkit otthagytam, még Milánt is behoztam, szinte együtt értünk be. Rácz harmadik lett, Vértes is nem sokkal mögötte, jól kapták el nagyon. Én végül 11ik lettem, ami egy ekkora fekete péter után nem rossz.

Sajnos a napot beárnyékolta a leszállásom, már 50 méterről kiabáltam egy szerencsétlen litván gyereknek, de akkora fasz volt hogy a két focipályányi leszállóból kiszorított, majd amikor egy méterre voltam a földtől belém jött hátulról. Nekünk semmi bajunk nem lett, de gyakorlatilag szanaszét szaggatta a zsír új ernyőmet :( El se akarta ismerni először, inkább elsétáltam onnan nehogy pofánverjem, de szerencsére 20 pilóta látta, meglátjuk hogy tudunk-e valamit intézni a biztosítójától, de ettől még új nem lesz az ernyőm.. Az angolok viszont végtelenül korrektek voltak, én leültem kajálni de 5 perc múlva mire visszanéztem már 4en dolgoztak rajta, a legnagyobb nevek, egy ernyőtervező arc vezényletével két óra alatt repülhető állapotba hozták a cuccot.

Összetettben még ilyen jól soha nem állt a magyar csapat, 4en vagyunk talán első 15ben, én most a 7ik helyről indítom az utolsó előtti napot :)

Infók a versenyről ITT

British Open, Gemona – 3. nap, Task 3

Mára is mondott némi összeállást a meteo, de azt jósolták többet tudunk legalább egy órával repülni mint tegnap. A szél hasonló délies, kb 65km lett a feladat. Gyakorlatilag a starthely felett várakozás után a hátsó gerincre tettek egy pontot, majd ki a sík részre a heggyel szemben. Innentől végig DK irányban huszonpár km majd  vissza.

Mivel délben, viszonylag korán indult  a feladat a síkság még nem nagyon élt. A pylonra várva alig győztünk nem befelhőzni, kint meg az egy méterben is volt hogy megálltunk. Sajnos a startot kicsit benéztem és rögtön összeszedtem némi lemaradást, de a magyarok többnyire jól ott voltak az elejében. A távoli pont felé aztán hirtelen a komplett élbollyal alacsonyra kerültünk, szétszóródva tekertük 400 méteren a semmit, próbáltunk kikecmeregni. Innentől le is szakadtam a többiekről, leginkább saját ötletek alapján elvergődtem a pontig, végre befordulhattam hátszélbe. Persze akik előttem voltak bemákoltak egy felettük kifejldődő felhőt és katapultáltak, de azért visszafelé még nekem is maradt alatta egy 3-4 méter. Rács sajnos még a pont előtt leszállt, de sokan a nagy nevek közül is elhullottak a szembeszelezésben. Sziszi meg Milán voltak előttem 2-3kilométerrel, de még most se tudom mi történhetett, nekem nagyon jól adta a visszaút, alig kellett megállnom, ők meg belassultak nagyon. Az elsőket sajnos nem értem utol, pár percet kaptam tőlük de 12ikként bent voltam a célban. Utánam Sziszi Milán Vértes Képes a sorrend, a magyar csapat ma is jól tolta szerintem.

Eredményekhez link az előző postban, szerintem mindig ugyanoda töltik majd fel.

British Open, Gemona – 2. nap, Task 2

Miután két verseny is elmaradt a ratyi időjárás miatt, már nagyon vártam ezt a két hetet. Milánnal meg Rácz Balival jöttünk együtt, és a British után megyünk tovább Szlovéniába a lengyel openre. Helyileg nagyon közel van a kettő egyébként, Gemona gyakorlatilag a Stol gerinc végén van, egy huszassal nyugatabbra pedig a már ismert Meduno és környéke. A hely nekem nagyon tetszik, szerintem jobb mint Meduno. Van síkvidék is, nagy hegyek körbe, lehet variálni a feladatokat rendesen.

Mi vasárnap értünk ki, gyors sátorállítás után még felmentünk lecsúszni egyet, amiből egy bő egy órás repülés lett, este 6kor még 3as lifteket tekertünk felhőalapig. A hétfői nap is jónak nézett ki, de sajnos a meteoval ellentétben nagyon hamar összeállt és még a fél mezőny a levegőben se volt mikor először eső, aztán jég kezdett hullani a starthelyen, így stoppolták a napot. Persze délutánra kitisztult, de ez rajtunk már nem segített, úgyhogy futottunk egy jót levezetésképp.

Kedden is hamar összeállós időt jósoltak, így a 9es briefing után egyből mentek fel a buszok. A starthely egy jó 45 perces út, keskeny hegyi szerpentinen, de a szervezők eléggé toppon voltak, szereztek 22 kisbuszt így egy körrel felvisznek mindenkit.  Gyors start után 12kor már indult is a feladat, kb nettó 45km, szinte végig kint a síkságon. A rajtot is jól kaptuk el, a feléig Rács, Milán, Szitto meg én az élboly tetején vitorlázgattunk. Itt sajnos született egy rossznak bizonyuló döntés (ami akkor logikusnak tűnt még a korábbi helyismeretből fakadóan is), és ahelyett hogy fordultunk volna megint kifelé a következő pontra, az egész élboly ráment a hegyre azzal a szándékkal hogy ott egy erőssel kitekerünk. Mikor a mögöttünk jövők látták hogy annyira nem adja ők a direkt útvonalat választották, jól be is előzve ezzel minket. A rövid feladat sok javításra nem adott lehetőséget, de azért szerintem mindent megtettünk a felzárkózásért, a végsiklást is jól vállaltam be, nem maradt a végére sok magasságom de parkettán tudtam menni vagy 10 km-t.

Szerintem senki nem panaszkodhat, első napom 5 magyar az első 20ban, Sziszi 5, Rács 6, én 12 majd Milán, Vértes, Képes is kevéssel utánunk tolta be, alig vannak pontban különbségek. Aki szeretne követni minket napközben az megteheti a livetracking segítségével.

Eredmények, livetracking, videók: ITT

Winter Cup, Lijak - Day 5, Task 3

Kicsit párásabb, inverziósnak tűnő idő nézett ki az utolsó napon. Óraátállítós éjszaka és utazáshoz pakolás után mentünk fel a starthelyre, még ma is rengeteg időnk maradt szerelgetni (a fékemet pl). Végül kirúgta magát az idő és 68km-es feladat szültetett. Most nem a szokásos helyen a starthellyel szemben kint volt a pylon hanem jobbra a második hegyen vártunk. Igazság szerint várni nem nagyon kellett, hiába startoltam időben éppen hogy jókor értünk oda. 

A pylont nagyon jó helyen csináltam meg, de eléggé tolni kellett neki az erős DNY-ias szél miatt. Innentől kezdve gyakorlatilag csak kint a síkság felett repültünk, volt némi cikkcakk megint „helyben”, majd újra el DK felé majdnem mint tegnap. Balázs pár ernyővel az egyik odavisszánál a gerincre helyezkedett, de jobb döntés volt kint egyenes vonalban repülni. Sziszivel meg Tónival egy darabig együtt mentünk, de profik elég agresszívan tolták neki, én meg nem akartam lemaradni úgyhogy sokat padlógázon állva kicsit megléptünk tőlük. Baromira élveztem végig hogy egyben van a kupola a fejem felett és tudom tartani a lépést, innentől az uccsó 30km-en az olasz nagykártyával, Aaron Durogatival mentünk aki egy boomerang9-en ül. 

Nagy trükk nem volt a végén, sokat kellett a távolabbi gerincen állni a gyorsítóban, elrontani innen már nem lehetett. két három ernyő sajnos meglépett egy jó emeléssel, de üldöztük őket végig, még a 3-4 méterekben sem mindenhol léptünk le a gázról. A végsiklás 6km volt amit szembeszélben kellett megtenni, erre ráparázva (meg mivel az olasz gyerek is így tett) megálltam tekerni egy jó 4 méterben. Innen a szemét kitoltuk az ernyőnek, és bár a gyorsítómon még mindig hiányzik két centi, a súlyom miatt gyorsabb voltam nála és előbb értem be a célba negyedikként (persze rohadt magasan). Magyarok közül Sziszi ésTóni jött utánam, majd Balázs. Utána még rengeteg magyar beverte, szép volt!

Mivel Rács és a tegnapi összes beérő legalább 200 ponttal többet kapott így behozni már nem tudtam őket, de az overall tizedik hely végül is elfogadható, legalább úgy vágok neki a szezonnak hogy tudom jó ernyőn ülök. Emő negyedik lett a nők között, Zé pedig második a saját kategóriájában, gratula nekik is!

Eredmények ITT

Következő verseny egy hónap múla szintén Szlovénia, Soca Valley, gyertek minél többen!

Winter Cup, Lijak - Day 4, Task 2

Ma már végképp leállt a szél, gyönyörű kék égboltra ébredtünk. Mint kiderült a szervezők is komolyan vették hogy végre repülhetünk, nettó 100Km-et találtak ki. Ez talán a legnagyobb task itt Lijakon amit láttunk, sok cikkcakk a gerinc előtt, majd be hátra vagy 10 km-t, a végén pedig kint a síkság felett DK irányban volt a cél. Szerintem ennyi bukott nap után kicsit ambiciózus, célszerűbb lett volna egy olyan feladat amit várhatóan sokan be tudnak fejezni, de ne szaladjunk ennyire előre.

Egy órakor volt start, most viszonylag eseménymentesen ment, szépen ki is tekertünk. A pylont átlagos pozícióból kaptam el, voltak nálam magasabban de alacsonyabban is, azért nem idegeskedtem mert egy 100as feladaton van idő javítani. Az első kisiklásig jól is mentünk, de túl alacsonyan indultunk ki (D. Szilárd, Rácz meg én), emiatt a gerincre baromi alacsonyan értünk vissza, elég necces is volt h fent maradunk-e és itt megelőztek páran. Ezután jó tempóban már Szittóval 4esben toltuk szinte végig, a bonyolultnak tűnő hátramenetelnél kellemes meglepetésre elkaptunk egy konvergenciát és végig tartott, hamar visszaértünk a starhely fölé. A gerincen kicsit odébb egy nem túl erősben kitekertünk, de nem erőltettük légtér plafonig, mindenki azt hitte kint a síkvidék felett a kis dombokon is találunk majd valamit. Sziszi előrement egy picit, én 1850 körül szálltam ki a liftből, jöttek utánam a többiek is. Miután a pontot megcsináltuk már hozzá se értünk a gyorsítóhoz, húztuk össze magunkat mert Szisziék nagyon curranóban voltak. Rácznak az utolsó km picit jobban tartott, ő még nagyon alacsonyan bele tudott fordulni valami gyengébe, a boly nagy része a szőlősök közt szétszóródva leszállt. Persze 20 perccel később még jöttek páran, akkor jobban adta és tovább tudtak menni. 

Mivel hátszélben jöttünk a végén már csak bukdácsoltam a lefutó dombokon a szőlőtőkéket centizve, gondoltam hátha még a főútig ki tudok csúszni. Mikor megmerültem egyértelmű lett hogy itt a vége, nagyon alacsonyan ráfordultam a kinézett fűves placcra. Azaz fordultam volna, mivel a jobb fékfogantyú ebben a pillanatban a kezemben maradt.. Itt szeretném megköszönni a Niviuk minőségbiztosításnak hogy ennyire figyelnek a gyártásnál, nekem pár másodpercem maradt az ernyőt a B sornál fogva jobbra rángatni (mivel csak arra fordulhattam), de a mezőt már nem értem el, az utolsó karó tetején beülővel pattanva befúródtam mint a nyelesgránát. Szerencsére semmi bajom nem lett, a beülő szakadt meg picit, illetve a zsír új műszer kapott, az ernyő sértetlennek tűnik. Murphy is benne volt hogy a legrosszabbkor oldódott ki a csomó, de azért ez az adrenalin löket nem hiányzott a végére.

Rácz ötödikként betolta a célba, ügyes volt, többen nem is értek be. Így 11ikként, de sajnos csak 730 ponttal zártam a napot. Kár a végéért, szép repülés volt és nagyon élveztem is. Az ernyő is jól vizsgázott, kisebb fülcsukáson kívül semmi váratlant nem produkált pedig tologattuk neki, ég és föld az előzőhöz képest.
 

Winter Cup, Lijak - Day 3, Task 1

Ez a nap már sokkal jobban indult, nem zörgette a szél a fákat reggel. Kumók is szépen pattogtak ki, úgy tűnt minden adva van egy jó kis feladathoz. Valami ötven körülit kiírtak, de a felhőkön látszott hogy fent azért még fújdogál az ÉK, így kb háromig vártunk a starttal. 

Elég "érdekes" volt hogy starhelyi szóbeszéd útján tudtam meg hogy öt perce nyitva az ablak és lehetne menni, persze mire beálltam a sorba az összes szerencsétlen ott tülekedett, 25 perccel a verseny kezdete előtt sikerült levegőbe emelkednem. Mire ideáig jutottunk a felhőzet már összezáródott teljesen, aki a legelején eltolta ki tudott tekerni, mi 800m-ig jutottunk kb. Innentől egy siklás volt ki az első pontra, én még a másodikat is megcsináltam majd visszafelé a leszállóba szálltunk. Akik magasabbról indultak még mentek valamennyit, de végül senki közelébe se volt a célnak, 50 pontot kapott az első. Így nem is baj, nem dőlt el semmi, az utolsó két nap fogja a sorrendet meghatározni.

Annyi azért kiderült, hogy az ernyőm végre ott van a toppon, a legjobbakkal siklottam együtt és egy métert nem kaptam tőlük. Jó lesz ez!

Repülés után még volt egy kis csapat megbeszélés a célban, jó látni hogy a tavalyi nemzeti után ennyien összejöttünk, remélem minél több ilyen lesz még az év során!

Winter Cup, Lijak - Első és második nap

Végre ez is eljött, a hosszú tél után újra összegyűlik a társaság az év első versenyén. Nagy főpróba lesz ez, a válogatott fele ernyőt cserélt, Petinek hála Niviuk színekben pompázunk idén. Jónéhányunknak a műszer is új meg a beülő, lehet barátkozni a cuccokkal. Én szerencsére megszabadultam az előző ernyőmtől (ha még egy szezont lenyomok vele megutálom a repülést), és nagyon kíváncsi vagyok mit fog az Icepek 7 Pro nyújtani. Kissé optimistán álltam hozzá és a 23as méretet rendeltem, persze kövér disznó vagyok és fogynom kell hogy beleférjek.. :) Na mindegy, legalább gyors leszek, engem ugyan nem előznek le idén végsiklásnál! 

A meteo lehetett volna jobb is, az első két nap dudál a bora, az erős ÉK-i szélben nincs repülés, viszont nyomjuk a futást Tónival. A délutáni program Agricola és Munchkin, ahol jó érzéssel teszünk alá egymásnak a társasjáték mellett, csak hogy a csapatépítés is meglegyen.

Holnap (pénteken) már nagy eséllyel versenynap, KEZDŐDIK!!

Infók a versen FB oldalán: ITT