British Open, Gemona – 2. nap, Task 2

Miután két verseny is elmaradt a ratyi időjárás miatt, már nagyon vártam ezt a két hetet. Milánnal meg Rácz Balival jöttünk együtt, és a British után megyünk tovább Szlovéniába a lengyel openre. Helyileg nagyon közel van a kettő egyébként, Gemona gyakorlatilag a Stol gerinc végén van, egy huszassal nyugatabbra pedig a már ismert Meduno és környéke. A hely nekem nagyon tetszik, szerintem jobb mint Meduno. Van síkvidék is, nagy hegyek körbe, lehet variálni a feladatokat rendesen.

Mi vasárnap értünk ki, gyors sátorállítás után még felmentünk lecsúszni egyet, amiből egy bő egy órás repülés lett, este 6kor még 3as lifteket tekertünk felhőalapig. A hétfői nap is jónak nézett ki, de sajnos a meteoval ellentétben nagyon hamar összeállt és még a fél mezőny a levegőben se volt mikor először eső, aztán jég kezdett hullani a starthelyen, így stoppolták a napot. Persze délutánra kitisztult, de ez rajtunk már nem segített, úgyhogy futottunk egy jót levezetésképp.

Kedden is hamar összeállós időt jósoltak, így a 9es briefing után egyből mentek fel a buszok. A starthely egy jó 45 perces út, keskeny hegyi szerpentinen, de a szervezők eléggé toppon voltak, szereztek 22 kisbuszt így egy körrel felvisznek mindenkit.  Gyors start után 12kor már indult is a feladat, kb nettó 45km, szinte végig kint a síkságon. A rajtot is jól kaptuk el, a feléig Rács, Milán, Szitto meg én az élboly tetején vitorlázgattunk. Itt sajnos született egy rossznak bizonyuló döntés (ami akkor logikusnak tűnt még a korábbi helyismeretből fakadóan is), és ahelyett hogy fordultunk volna megint kifelé a következő pontra, az egész élboly ráment a hegyre azzal a szándékkal hogy ott egy erőssel kitekerünk. Mikor a mögöttünk jövők látták hogy annyira nem adja ők a direkt útvonalat választották, jól be is előzve ezzel minket. A rövid feladat sok javításra nem adott lehetőséget, de azért szerintem mindent megtettünk a felzárkózásért, a végsiklást is jól vállaltam be, nem maradt a végére sok magasságom de parkettán tudtam menni vagy 10 km-t.

Szerintem senki nem panaszkodhat, első napom 5 magyar az első 20ban, Sziszi 5, Rács 6, én 12 majd Milán, Vértes, Képes is kevéssel utánunk tolta be, alig vannak pontban különbségek. Aki szeretne követni minket napközben az megteheti a livetracking segítségével.

Eredmények, livetracking, videók: ITT

Winter Cup, Lijak - Day 5, Task 3

Kicsit párásabb, inverziósnak tűnő idő nézett ki az utolsó napon. Óraátállítós éjszaka és utazáshoz pakolás után mentünk fel a starthelyre, még ma is rengeteg időnk maradt szerelgetni (a fékemet pl). Végül kirúgta magát az idő és 68km-es feladat szültetett. Most nem a szokásos helyen a starthellyel szemben kint volt a pylon hanem jobbra a második hegyen vártunk. Igazság szerint várni nem nagyon kellett, hiába startoltam időben éppen hogy jókor értünk oda. 

A pylont nagyon jó helyen csináltam meg, de eléggé tolni kellett neki az erős DNY-ias szél miatt. Innentől kezdve gyakorlatilag csak kint a síkság felett repültünk, volt némi cikkcakk megint „helyben”, majd újra el DK felé majdnem mint tegnap. Balázs pár ernyővel az egyik odavisszánál a gerincre helyezkedett, de jobb döntés volt kint egyenes vonalban repülni. Sziszivel meg Tónival egy darabig együtt mentünk, de profik elég agresszívan tolták neki, én meg nem akartam lemaradni úgyhogy sokat padlógázon állva kicsit megléptünk tőlük. Baromira élveztem végig hogy egyben van a kupola a fejem felett és tudom tartani a lépést, innentől az uccsó 30km-en az olasz nagykártyával, Aaron Durogatival mentünk aki egy boomerang9-en ül. 

Nagy trükk nem volt a végén, sokat kellett a távolabbi gerincen állni a gyorsítóban, elrontani innen már nem lehetett. két három ernyő sajnos meglépett egy jó emeléssel, de üldöztük őket végig, még a 3-4 méterekben sem mindenhol léptünk le a gázról. A végsiklás 6km volt amit szembeszélben kellett megtenni, erre ráparázva (meg mivel az olasz gyerek is így tett) megálltam tekerni egy jó 4 méterben. Innen a szemét kitoltuk az ernyőnek, és bár a gyorsítómon még mindig hiányzik két centi, a súlyom miatt gyorsabb voltam nála és előbb értem be a célba negyedikként (persze rohadt magasan). Magyarok közül Sziszi ésTóni jött utánam, majd Balázs. Utána még rengeteg magyar beverte, szép volt!

Mivel Rács és a tegnapi összes beérő legalább 200 ponttal többet kapott így behozni már nem tudtam őket, de az overall tizedik hely végül is elfogadható, legalább úgy vágok neki a szezonnak hogy tudom jó ernyőn ülök. Emő negyedik lett a nők között, Zé pedig második a saját kategóriájában, gratula nekik is!

Eredmények ITT

Következő verseny egy hónap múla szintén Szlovénia, Soca Valley, gyertek minél többen!

Winter Cup, Lijak - Day 4, Task 2

Ma már végképp leállt a szél, gyönyörű kék égboltra ébredtünk. Mint kiderült a szervezők is komolyan vették hogy végre repülhetünk, nettó 100Km-et találtak ki. Ez talán a legnagyobb task itt Lijakon amit láttunk, sok cikkcakk a gerinc előtt, majd be hátra vagy 10 km-t, a végén pedig kint a síkság felett DK irányban volt a cél. Szerintem ennyi bukott nap után kicsit ambiciózus, célszerűbb lett volna egy olyan feladat amit várhatóan sokan be tudnak fejezni, de ne szaladjunk ennyire előre.

Egy órakor volt start, most viszonylag eseménymentesen ment, szépen ki is tekertünk. A pylont átlagos pozícióból kaptam el, voltak nálam magasabban de alacsonyabban is, azért nem idegeskedtem mert egy 100as feladaton van idő javítani. Az első kisiklásig jól is mentünk, de túl alacsonyan indultunk ki (D. Szilárd, Rácz meg én), emiatt a gerincre baromi alacsonyan értünk vissza, elég necces is volt h fent maradunk-e és itt megelőztek páran. Ezután jó tempóban már Szittóval 4esben toltuk szinte végig, a bonyolultnak tűnő hátramenetelnél kellemes meglepetésre elkaptunk egy konvergenciát és végig tartott, hamar visszaértünk a starhely fölé. A gerincen kicsit odébb egy nem túl erősben kitekertünk, de nem erőltettük légtér plafonig, mindenki azt hitte kint a síkvidék felett a kis dombokon is találunk majd valamit. Sziszi előrement egy picit, én 1850 körül szálltam ki a liftből, jöttek utánam a többiek is. Miután a pontot megcsináltuk már hozzá se értünk a gyorsítóhoz, húztuk össze magunkat mert Szisziék nagyon curranóban voltak. Rácznak az utolsó km picit jobban tartott, ő még nagyon alacsonyan bele tudott fordulni valami gyengébe, a boly nagy része a szőlősök közt szétszóródva leszállt. Persze 20 perccel később még jöttek páran, akkor jobban adta és tovább tudtak menni. 

Mivel hátszélben jöttünk a végén már csak bukdácsoltam a lefutó dombokon a szőlőtőkéket centizve, gondoltam hátha még a főútig ki tudok csúszni. Mikor megmerültem egyértelmű lett hogy itt a vége, nagyon alacsonyan ráfordultam a kinézett fűves placcra. Azaz fordultam volna, mivel a jobb fékfogantyú ebben a pillanatban a kezemben maradt.. Itt szeretném megköszönni a Niviuk minőségbiztosításnak hogy ennyire figyelnek a gyártásnál, nekem pár másodpercem maradt az ernyőt a B sornál fogva jobbra rángatni (mivel csak arra fordulhattam), de a mezőt már nem értem el, az utolsó karó tetején beülővel pattanva befúródtam mint a nyelesgránát. Szerencsére semmi bajom nem lett, a beülő szakadt meg picit, illetve a zsír új műszer kapott, az ernyő sértetlennek tűnik. Murphy is benne volt hogy a legrosszabbkor oldódott ki a csomó, de azért ez az adrenalin löket nem hiányzott a végére.

Rácz ötödikként betolta a célba, ügyes volt, többen nem is értek be. Így 11ikként, de sajnos csak 730 ponttal zártam a napot. Kár a végéért, szép repülés volt és nagyon élveztem is. Az ernyő is jól vizsgázott, kisebb fülcsukáson kívül semmi váratlant nem produkált pedig tologattuk neki, ég és föld az előzőhöz képest.
 

Winter Cup, Lijak - Day 3, Task 1

Ez a nap már sokkal jobban indult, nem zörgette a szél a fákat reggel. Kumók is szépen pattogtak ki, úgy tűnt minden adva van egy jó kis feladathoz. Valami ötven körülit kiírtak, de a felhőkön látszott hogy fent azért még fújdogál az ÉK, így kb háromig vártunk a starttal. 

Elég "érdekes" volt hogy starhelyi szóbeszéd útján tudtam meg hogy öt perce nyitva az ablak és lehetne menni, persze mire beálltam a sorba az összes szerencsétlen ott tülekedett, 25 perccel a verseny kezdete előtt sikerült levegőbe emelkednem. Mire ideáig jutottunk a felhőzet már összezáródott teljesen, aki a legelején eltolta ki tudott tekerni, mi 800m-ig jutottunk kb. Innentől egy siklás volt ki az első pontra, én még a másodikat is megcsináltam majd visszafelé a leszállóba szálltunk. Akik magasabbról indultak még mentek valamennyit, de végül senki közelébe se volt a célnak, 50 pontot kapott az első. Így nem is baj, nem dőlt el semmi, az utolsó két nap fogja a sorrendet meghatározni.

Annyi azért kiderült, hogy az ernyőm végre ott van a toppon, a legjobbakkal siklottam együtt és egy métert nem kaptam tőlük. Jó lesz ez!

Repülés után még volt egy kis csapat megbeszélés a célban, jó látni hogy a tavalyi nemzeti után ennyien összejöttünk, remélem minél több ilyen lesz még az év során!

Winter Cup, Lijak - Első és második nap

Végre ez is eljött, a hosszú tél után újra összegyűlik a társaság az év első versenyén. Nagy főpróba lesz ez, a válogatott fele ernyőt cserélt, Petinek hála Niviuk színekben pompázunk idén. Jónéhányunknak a műszer is új meg a beülő, lehet barátkozni a cuccokkal. Én szerencsére megszabadultam az előző ernyőmtől (ha még egy szezont lenyomok vele megutálom a repülést), és nagyon kíváncsi vagyok mit fog az Icepek 7 Pro nyújtani. Kissé optimistán álltam hozzá és a 23as méretet rendeltem, persze kövér disznó vagyok és fogynom kell hogy beleférjek.. :) Na mindegy, legalább gyors leszek, engem ugyan nem előznek le idén végsiklásnál! 

A meteo lehetett volna jobb is, az első két nap dudál a bora, az erős ÉK-i szélben nincs repülés, viszont nyomjuk a futást Tónival. A délutáni program Agricola és Munchkin, ahol jó érzéssel teszünk alá egymásnak a társasjáték mellett, csak hogy a csapatépítés is meglegyen.

Holnap (pénteken) már nagy eséllyel versenynap, KEZDŐDIK!!

Infók a versen FB oldalán: ITT

Serial Cup, Magyar Nemzeti - Tolmin, Ötödik nap

Az eddigi legrosszabb meteóra mentünk fel a hegyre, sűrű zárt felhőzet mindenfelé. Mire startra került a sor valamennyire kitisztult, el is kezdtek nőni a kumók. A feladat kozlovrob, volarje híd, kuk antenna a starthely alatt, majd innen polovnyik és vissza a célba. 

A pylonra várakozás alatt már össze is állt megint, a felhőben kerülgettük egymást. Alacsonyabbra kerülve start után pedig nagyon lerohadós gyanús volt, de a polovnyik felé tartva újra javulni kezdett. A "sísánc"ig élbollyal mentem többé kevésbé, itt azonban alacsonyabban értem oda, nem adta az a termik amivel Balázsék is elmentek. Lengyel barátommal elindultunk némi szenvedés után a polovnyik gerincre, de annyira süllyedtünk hogy csirke lettem és visszafordultam, féltem hogy túl alacsonyan érünk oda. Persze alacsonyan is adta nekik, én meg a nagy teszetoszaságban majdnem megint lerohadtam Dreznicánál, ez a hely a mumusom..

Miután kitekertem simán végiglejtőztem a gerincet, utána találtam végre egy erős liftet felhőig, majd egy tizenpár kilométeres siklás a célig. Vértes ma a rá nehezedő nyomás ellenére nagyon bikán taskot nyert, én vagy negyed órával később értem be. Összetettben ő lett a második, nekem a 10ik hely jutott második magyarként.

Az ernyőtől mint hátráltató tényezőtől eltekintve se adta nekem ez a verseny, gyakorlatilag egy nap volt elfogadható, a többin mind hülye hibákat vétettem, nagyon nem klappolt semmi. Nyilván nincs két egyforma verseny, nem sikerülhet mindegyik jól, most ezt adta. Hozzáteszem hogy bár Rácz mögöttem végzett a dobott napja miatt, de szerintem most sokkal összeszedettebb volt, jobban repült mint én. Én szerintem sokat fejlődtem idén is, elég stabilan beérek azért szinte minden nap, de meg kell még tanulni jobban rávállalni hogy ott lehessek az elsők közt.

 Azért örülök hogy 5 érvényes nappal zártuk a Magyar Nemzetit, szerintem mindenki jól érezte magát. A lányok is kitettek magukért, a verseny második és harmadik  helyezettje nőiben is magyar (Emő és Icukat), valamint a fun és sport classban is mindenhol ott voltunk a dobogón, szép volt! Ráadásul a végén jól behúztunk Baliékkal egy csapat első helyet is, ezzel a magyar ernyőzésben először lenyomtuk a szlovén nagykártyákat, nem panaszkodhatunk :)

A teljes végeredményt nem sorolom fel a sok résztvevő miatt, ITT megtaláljátok, gratula mindenkinek!

A repüléseim tracklogjait pedig ITT lehet megnézni.

Serial Cup, Magyar Nemzeti - Tolmin, Negyedik nap

Összeállós, zárt felhőzetet vártunk, ezért Lijak lett a mai célpont. Én a változatosság miatt nem bántam, jókat lehet ott is repülni. Mikor odaértünk még teljes felhőárnyék volt, de mire startra  került a sor szépen kitisztult és gyönyörű felhők nőttek. A feladat egy pár oda vissza volt a gerincen néhány kiszúrással előtte, majd vagy 30 km egyenesen délkeletre és onnan vissza 5km a cél a völgy közepén. 

A mostanában egész jól eltalált startoktól eltérően ma későn, kb 10 perccel pylon előtt realizáltam hogy rossz helyen várakozik a bolyom, de már nem volt idő váltani. Sajnos a felhőnk is épp szétesett, így több száz méter hátrányból indultam az első pontra. Az első hibát utána ott követtem el, hogy nem álltam meg tekerni ahol szinte mindenki, hanem mentem tovább, így következőre megint több idő volt mire két másik marhával kibogarásztunk valami értelmeset. Az első felét a tasknak még többedmagammal repültem, de mielőtt a távoli pontra indultam volna teljesen egyedül maradtam. Eddigre a hegy feletti kumók teljesen összezáródtak, sok alpesi pilóta mégis azt az útvonalat erőltette. Én egy bátor húzással (egy darabig azt hittem inkább kamikaze) kisiklottam nívóból az autópálya fölé, és végül alacsonyan kint a síkság felett ott volt a jutalom öt méter. Innentől hazai távrepülésbe ment át a dolog, felhők alatt gyorsan letudtam a maradék kilométereket, még így is túlóvatoskodtam és a csillagok közt értem be.

Ezen a feladaton relatíve keveset mentünk közvetlenül a hegy oldalában: vagy felette vagy kint a völgyben tolta mindenki, így most a végsebességbeli hátrányom jobban kijött, soha nem tudtam utolérni az élbolyt. A két Balázs megint nagyon ügyes volt, Rácz 2ik, Vértes 3ikként ért be, nekem a 15ik hely jutott. Ez a síkságos feladat látszott h fekszik a magyaroknak, rengetegen voltunk a célban, jó kis nap volt. Overallban már így is 10 között vagyok, de jó lenne még pár helyet javítani az utolsó napon. A csapatverseny is nagyon szoros, második helyen vagyunk, de a dobogó bármelyik foka kinézhet még. 

Serial Cup, Magyar Nemzeti - Tolmin, Harmadik nap

Ma második transzporttal mentem fel a hegyre, de még utána is összezáródó felhőzet alatt ültünk egy darabig. Mivel az volt a jóslás hogy kitisztul, egy ambiciózus 60 közeli feladatot kaptunk: kozlovrob, polovnyik, stol, kuk, most na soci, majd még egy pont a müzli gerinc végén és cél.

A startot egész jól kaptam el, de a gerincre visszaérve Rácz Bali volt a legügyesebb, páran 20 méterrel felettünk elkapták  a tutit amivel felestek alapra, mi meg az egy métert bogarásztuk. A „sísánc”-ra érve megint csak ez lett a felállás, így mire ott kitekertünk valamennyire, ők már a polovnyikot megcsinálva csúsztak a stolra. Azért másik Balival a maradék mezőnyt kezdtük szépen mögöttünk hagyni, a rázósban gyorsítózás után a stolról már nagyon jó helyen értünk vissza az ugratóra. Én ekkor még nem tudtam, hogy akik elől mentek nagyon rávállaltak és egy siklásból akarták a völgyben kint lévő kuk pontot megcsinálni és túl alacsonyan értek vissza a hegyre, már nem tudtak kitekerni (sajnos Rácz is így járt..). A sísáncon Balival ültünk a boly tetején, az árnyékos, szembeszeles részeket magunk mögött tudva. Ekkor nem tudom honnan jöhetett az az isteni szikra, de elindult egy enzo tolmin felé (akinek már megvolt a kinti pont), én meg mivel tegnap is jobban adta ott, mentem azonnal vele. Kb egy km után, pont mikor Bali is beszólt a rádión hogy én melyik filmet nézem, jöttem rá hogy a kuk pont ugye még nincsen meg.. Innentől a termikbe visszamenni már értelmetlen lett volna, így megcsináltam a pontot és baromi alacsonyan értem a müzlire. Sajnos innentől nekem lefőtt a kávé, a gerinc végére se emelkedtem egy centit sem, 640 méteren küzdöttem egy negyed órán át hogy a lerohadást megússzam és újra kitekerjek. Végül ost na Soci könnyen meglett, majd alacsonyan rávállaltam az utolsó pontra és így is kényelmesen beértem 17ikként. Vértes 4ik lett, közvetlenül utánam pedig Percze Atti és Simonics jöttek.

Ebben a napban nem is az bosszant hogy hibáztam, mert az embernek sokszor van hogy nem jön be az elképzelése, hanem a teljesen céltalan, dekoncentráltságból fakadó szerencsétlenkedés, amivel dobtam egy elsők között beérést. Lehet fogni a kevés alvásra, hogy nagyon lekötött rádión szegény Béci esete a mentőernyővel (nem lett semmi baja, csak folyamatosan ment a rádiózás), de ilyen kezdő hibát ennyi év után nem szabad csinálni. Ez a minimum 100 pont nagyon fog hiányozni a verseny végén van egy érzésem.

Eredmények ITT

Serial Cup, Magyar Nemzeti - Tolmin, Második nap

Az idő sokkal jobban nézett ki mint előző nap, kevesebb szél, hamarabb induló idővel és magasabb felhő alappal. Ennek ellenére mivel első nap akaratukon kívül megszórták a mezőnyt a stolnál, ma egy nagyon egyszerű 54km-es feladatot írtak ki hogy minél többen célban legyenek. Kuk antennánál start, onnan stol gerinc elejénél egy nagy cilinder, vissza antenna, majd Dreznica előtt megint egy nagy cilinder és cél. 

A startnál az egész mezőny egyenletesen megsüllyedt, de relatíve jól kaptam el. A müzlin kitekerés után élbollyal csúsztunk át a stolra, majd pont után egyből vissza az ugrató hegyre. Sajnos itt kaptam 100-200 métert a sikláson, ami a továbbindulásnál kritikus volt. Az első öt ernyő szépen megállt tekerni a "sísánc" felett, mi Vértessel meg az egyik Valic-al csak bogarásztuk a gyengét, aztán végül nagyon alacsonyról nekiindultunk vissza Tolmin felé. Szerencsére a szlovén srác most is tudta mit csinál, a müzlire visszaérve simán kitekertünk. Itt Balázs egy jobb vonalat választott és magasabbra került, az antennától visszafelé nekünk még meg kellett állni tekerni, ők siklottak vissza simán. A müzlin aztán a stabil 4 méter kilőtt felhőalapra 2000 közelébe, innen még több mint 10km volt hátra de már csak nyomni kellett. Sajnos a queen-ek stabilitása nagyon jól jött Valicnak ebben a szituban. Egy kört nem tettünk a célig, de én ugye termikeken keresztül nem nagyon tudok fél gáznál többet nyomni (egyébként se sajnos..), ő végig parkettán nem csak nekem adott legalább két percet, de még Balázsékat is megelőzte hátulról. Így a vége Rácz 7, Vértes 8, Én 9. Többi magyar is jól tolta, sokan értek be még utánunk.

Ez vállalhatóbb eredmény, törekszem rá hogy nagyobb hiba már ne csússzon be. Sajnos a sebesség különbség minden végsiklásnál ellenem dolgozik, de azért próbálok tapadni amennyire lehet.

Eredmények ITT

Serial Cup, Magyar Nemzeti - Tolmin, Első nap

Nekem az első serial cup-om, évekkel ez előtt indult a sorozat, aminek a célja az volt hogy az akkoriban még engedélyezett open classos versenyernyőket kizárják innen, így itt csak un széria ernyőkkel lehetett repülni, ezzel is bátorítva a versenyzéssel ismerkedőket. Most már hogy egyébként sem lehet nem vizsgáztatott ernyővel repülni ez tulajdonképpen értelmét vesztette, de ettől függetlenül megmaradt a verseny "oktató" jellege, több az alsó kategóriás ernyő, előadások vannak esténként, illetve három "nagykártyát" is leszerveztek hogy a saját kétzsinórosuk helyett hobbi ernyővel repüljenek.

Ennek fényében végre öt év után megegyeztek a harcban álló felek és Magyar Nemzetiként is harangozták ezt be. Önmagában nagy élmény hogy több mint 50 magyar összegyűlt, a mezőny felét majdnem mi tesszük ki.

Első nap nettó 66km a feladat, szokásos völgyben oda vissza, beszúrással Dreznica Ravne felé, majd Most na Soci, Stol gerinc aztán cél a kemping. Egész jól mentem az elejében a két Balázzsal, de Dreznica pontot rontottam el a cseh openen is, most nem mertem alacsonyról elindulni így beragadtam amíg vmi gyengével nyertem néhány száz métert. Persze utána is agyon óvatoskodtam, mindenki visszaindult a pontról egyből Tolmin felé, én láttam h az élboly a Polovnyikon teker ki, így mentem arra én is. Ezzel megint sok időt elvesztegettem, rengetegen megelőztek, de azért sokan be is ragadtak itt alacsonyan.

Innen egész jól adogatta végig, toltam neki ahol lehetett. Még a Stol gerinc volt a trükkös az erős nyugati szélben, a mezőny fele itt mosódott le. A végsiklásra úgy indultam el hogy necces 12es siklószámmal de aztán kiderült h a csillagok között értem be 18iknak. Rácz 5, Vértes 10, nagyon ügyesek voltak, utánam pedig Percze Atti, nők közül elsőként Emő jött be Bécivel karöltve :)

Lehetett volna jobb is, de ha van még 4 nap lehet javítani, folyt köv.