Istra Open, Buzet - Day 3 Task 1

Egész hétre napos jó időre jöttünk le a Szlovén Horvát openre, ehhez képest az első két napot törölték. A szervezésről most nem írnék részletesen, de valami hihetetlen dilettantizmus jellemzi a brigádot, ebből voltak is feszkók a pilóták meg a szervezők között. Szerencsére ma már átvették a hatalmat a szlovének, így egész zökkenőmentesen mentek a dolgok.

Reggel szokásos 35 fokra ébredünk, egész nap kánikula van. Most nem volt orkán a starthelyen, egyből kiírtak egy nettó 53km körüli feladatot. Egy oda-vissza a gerincen, majd ki a dimbes-dombos rész fölé két fordulóponton át, majd vissza picit a hegy felé a célba. Sajnos az 1800as légtérhatár már a pylon előtt gondot okozott, nem nagyon kellett még start előtt 30mpel spiráloznom :) Ettől függetlenül nagyon jól kaptam el a rajtot, első hely kb és legmagasabban is voltam. Még a következő pontnál is első 3ban értem oda, ki is tekertünk egy 4 méterrel légtérhatárig, aztán indultunk tovább. Szisziék úgy fél perccel csúsztak le erről a liftről, így kaptak kb 10 perc hátrányt...

Sajnos a szél elkezdett beerősödni, volt olyan szakasz amikor már csak 20-25el mentem full gázon. Kb 3 ernyő volt tőlem 1km-re, meg még 4 velem együtt amikor másfél km-re megközelítettem az első kintin pontot. Láttam hogy curran le mindenki, a társaim meg mentek utánuk be a nagy árnyék alá. Ekkor úgy döntöttem inkább nullázok, majd visszasodródva bevártam a következő bolyt Milánnal és Sziszivel. Mire megint kitekertünk visszasodródtam 3,5km-et a brutál szélben.. Itt kicsit elcsesztem és Milán fölém került vagy 100 méterrel, ráadásul ők jobbos irányon mentek rá a pontra ami jobban is tartott. Sajna a jó döntés számomra újra a pont feladása, és még hátrébb a harmadik boly bevárása majd velük tekerés lett volna, de ehelyett megcsináltuk a pontot, majd  én is kikopppantam, nem sokkal később Milánék is.. Én a szlovén válogatott egy részével buszoztam szomorúan vissza, velük általában a célban szoktam találkozni :)

Elég ritka hogy a komplett élboly lecurran, sajnos pont amikor nagyon jól jött ki a lépés és tudtam velük menni akkor történt meg. Simonics, Béci és Laci viszont nagyon türelmesen mentek, be is értek a célba (összesen 13an), Képes se sokkal a cél előtt szívta be, ő még gyors is volt. Nekem ez a szereplés 390 pontot hozott egy 950es napon, ez sajnos hatalmas bukta. Ha még lesz 4 érvényes napunk lehet javítani, de azért ez óriási hátrány.

Tracklog ITT

Ratitovec Open - Day 4

(A tegnapi nap végül csak 330 pontot adott a győztesnek (Jurij Vidic) mivel sokan lecurrantunk az elején, ezért annyira nem álltunk rosszul overallban.)

 Ugyan reggel még be volt felhősödve, de mire felvittek minket szépen kitisztult az idő. Megjelentek a cumulusok is, végre jó napnak néztünk elébe. 67km lett a feladat, start után jobbra el 20 kilcsit a gerincen majdnem Tolminig (elvileg a Bohinj-i tó környékén fordultunk, de a nagy izgalomban nem is néztem :) ), majd 32km visszafelé ki a dombos vidékre, onnan pedig vissza a hegy lábához a célig.

A pylont viszonylag jól kaptam el, de a gerincen gyorsítózás során elkövettem egy apróbb hibát, így kb 10 ernyő (Szilárddal egyetemben) kicsit ellépett. Gyönyörű tájakon, hatalmas, néhol holdbéli sziklás hegyek felett repültünk, leginkább a gyorsítóról leugrálásra kellett figyelni, lerohadni nehéz lett volna (tegyük hozzá nem is nagyon lett volna hova leszállni..). A fordulóponthoz kicsit alacsonyan értem oda, így vesztettem ott is pár percet, de jó tempót tudtam tartani visszafelé is, így láttam kb két km-el előttem az élbolyt átsiklani a völgyön. Elég neccesnek tűnt és zavart hogy abszolút nem ismertem a helyet, nem tudtam mire számíthatok, de nekiindultunk két másik ernyővel Szilárdék után.  Mint kiderült a rosszabbik oldalra helyezkedtünk, de némi keresgélés után kitekerés, aztán mehettünk tovább. Már itt látszott hogy visszább kell venni, szétoszló felhő foszlányok alá csúsztunk be, és utolértük Szilárdot is amint éppen kikecmergett alacsonyról. 

Itt úszott be fölénk egy cirrus folt, ami megölt minden felhőt a kurzuson. Akármennyire is próbáltam halogatni, 1800 körül a termikünk végégre értünk és neki kellett indulni. Talán ez volt a legnagyobb hibám, lehet hogy várni kellett volna Milánékkal meg pár ernyővel hogy kitisztuljon, de úgy voltam vele hogy nem azért nyomtam eddig hogy boldog boldogtalan utolérjen. Megcsináltam a pontot, ekkor az egész élboly nagyon alacsonyan talált valamit, de látszott hogy túl messze vannak nekem. Egy enzo meg egy ip6 akikkel együtt indultunk el még a lankára visszacsúszva talált vmit (ide csatlakozott be később Milán is), nekem sajnos már nem volt elég magasságom hozzá. Sziszi, Peti majd Béci is szinte ugyanott szállt le, elég szomorúak voltunk mivel kb egy kitekerés hiányzott a célig. 

Végeredményt még nem tudok, sajnos a mai szerepléssel biztosan buktam a serial első, illetve dobogós helyet (mert hogy az új cájgok performance osztályként szerepelnek), de Milán a tegnapi fent maradással illetve a mai célba éréssel tuti előre kerül.

Következő héten irány Horvátország, aki kedvet érez egy isztriai versenyhez Buzeten csatlakozzon, lesz társaság bőven! A centit meg nagyon vágom, ha minden jól megy egy hónap és nem fogom tudni az ernyőre fogni a balfaszkodásaimat.. :-)


Update: Overall végeredmény: Milán 14, Én 15, Sziszi 16,Peti 26, Béci 38, Attila 44, Bali 46. Ezzel Milán a harmadik helyet szerezte meg szériában (gratula!), mi Sziszivel éppen lecsúsztunk róla. 

Ratitovec Open - Day 2,3

Tegnap hosszú várakozás után egy lesiklást kiadott mindenkinek, zárt felhőzet alatt csúsztunk ki a leszállóba, miközben egymást fotózgattuk.

Ma hasonló időre mentünk fel, csak még a szél is erős volt.. Miután többször majdnem elaludtam, illetve végigettük a starthelyen levő menedékház étlapját, kiírtak egy 37km-es feladatot. A szél begyengült, de ugyanúgy zárt felhőzet mellett startoltunk négy órakor. Háromnegyed óra lejtőzés után mikor lekattant az idő mindenki elindult az első fordulópont felé, nem láttunk benne több fantáziát egy siklásnál. A legtöbben egy oda vissza után megcsináltunk két pontot, majd egyenesen leszálltunk egy starthely alatti dombra, de páran akik 50m-el magasabbról indultak, illetve jobban ment a cuccuk egész jól felküzdötték magukat megint a gerincre. Az egész napos árnyék után eddigre kisütött a nap is, így a fent lévő kb 15-20 ernyő már tekerészve tudott továbbmenni. Végül talán ketten értek célba, de sajnos nekünk sok pont nem jár ezért a mutatványért.. Kicsit olyan volt mint az első nap, ahol aki túljutott a startpylonon az be is verte a célba, mert utána nekik már könnyebb dolguk volt, de most a rosszabbik végét fogtum meg.

Holnap kicsit ígéretesebb meteót várunk, megtesszük ami tőlünk telik. Jelenleg a sültmalac vacsi után meccsnézés a program :)

Ratitovec Open - Day 1

Újra verseny, ezúttal a szlovéniai Ratitovecben. Én még nem jártam itt, meg jó a szlovén mezőny illetve a négy napos versenyt elég könnyen el tudtam intézni szabadságilag, így jönni kellett!

Éjjel 1 körül értünk ide, sötétben sátor állítás (mint ma kiderült gyönyörű helyen, fák alatt patak partján), aztán rövid alvás után mentünk is regisztrálni meg briefingre. Mivel DNYias szél volt elvittek minket Krvavec starhelyre ahol kicsit késve (1 óra körül), viszonylag jó égkép mellett szállítottak minket fel.

A feladat kb 64km oda vissza a gerincen, néha kicsúszva a laposabb rész felé. Én nagyon jól kaptam el az elejét: picit a starthely nívóra tekerve Szilárdal átcsúsztunk egy heggyel jobbra, majd ott felestünk felhőalapig ahol gyakorlatilag pylon nyitásig tekeregtünk úgy hogy éppen csak kilógott a lábunk a felhőkből :) Csak délután tudtuk meg, hogy Balázs, Béci és Attila nem volt ilyen szerencsés, ők kifele indultak el de semmit nem találtak, föld lett belőle.

A feladat kiírás úgy sikerült, hogy innentől a célig talán ha 10 kört tettem termikben.. A szél elég erős volt, így egyik irányban 60al, visszafelé 20al haladtunk, de ettől eltekintve rá kellett jöjjünk,teljesen mindegy hogy a gerincen megyünk vagy kint, gyakorlatilag minden tartott. Az egyetlen trükkös rész az utolsó száron egy völgy átsiklás volt az erős szélben, de olyan mázlink volt hogy hiába csak 20al haldtunk full parkettán, itt is tartott végig így visszaértünk simán. Szilárdal az uccsó pontig együtt repültünk, de ott egy picit előbb indultam vissza és valahogy olyan szerencsésen adta végig hogy 5-10 percet kapott a végén. Ennyit még soha nem nyomtam a gyorsítót egyhuzamban, szinte ész nélkül kellett tolni, nem az nyert ma aki okosabb volt, hanem akinek nagyobbak voltak a tökei :) Az ernyő különbségek persze kijöttek, én úgy érzem semmi komolyat nem hibáztam, elég bátran is mentem, az a kb 5 perc amit az első csapat enzo/icepeaktől kaptam teljesen vállalható. Eredmények még nincsenek, kb 10iknek értem be, Szilárd ugye nem sokkal később. Milán és Dubai Peti is beverte, bár legalább fél órával később(az elején beragadtak), mi már akkor a cidert/sört ittuk a műintézményben :)

Holnap elvileg zivataros időt mondanak de délután van rá némi esély hogy érvényes napot tartsunk.

British Open Meduno - Összegzés és némi elemezgetés

Tegnap is, ma is teljesen zárt felhőzet, esőre álló idő fogadott minket. A szervezők persze nem adják fel, nyilván ha 10% esély van taskot tartani akkor kivárjuk, de reálisan nézve lehet csomagolni (ahogy azt páran megtették már tegnap).

Így végül három érvényes nappal zárul a verseny, amiből könnyen négy lehetett volna ha nem stoppolják idő előtt a másodikat, de ahhoz képest hogy milyen meteóra jöttünk ki nem panaszkodhatunk.  Összesített eredményeink: én az utolsó feladaton lőtt kapufával visszacsúsztam a 20. helyre, Béci 34, Sziszi 40, Tóni 92-ik helyen végzett (sajnos a fél év nem repülés után ismeretlen helyen kezdés neki sem volt jó recept, mire belerázódott volna vége lett a versenynek..). 

Sajnos a felhős, gyenge idő sem kedvezett nekem és az ernyőnek, és a huszadik hely végül is vállalható ebben a mezőnyben,  de azért bíztam benne hogy első 15öt beadhatja (pláne h egy feladattal előtte 6ik voltam..). Hibák mindig vannak (szerencsére úgy érzem egyre kevesebb), és tanulni itt is sokat lehetett. Tanulság, hogy gyengébb ernyővel gyakrabban kell bevállalósan, alacsonyabbról nekiindulni a siklásoknak hogy az ember tudja tartani a lépést, ezzel bekockáztatva a lerohadást is. Illetve ha a mezőnyhöz képest jól siklik a cucc, több hibát enged meg. Persze ettől még (ha csak nem óriási a különbség) régebbi ernyővel is jó eséllyel megelőz egy jobb pilóta, de biztos hogy könnyebb az elejébe kerülni ha nem hátrányból indul az ember.

Ráérő időnkben elég sokat filóztunk ezen az egész versenyzésen, és most fél év szünet után újra rá kellett jöjjek mennyire más élményt és kihívást jelent verseny környezetben repülni. Én ráérő időmben nagyon szeretek otthon is menni az ismerős környezet, a táj, a barátok miatt, itt mégis minden más. Az egész egy nagy stratégiai játék és minden agyban dől el. Jó esetben (egy saját tudáshoz jól megválasztott cuccal) az ernyő kezelése, magunk felett tartása nem igényel akkora koncentrációt, viszont menet közben folyamatosan elemezni az időjárást és változását, figyelni a látótávolságban lévő 100+ ernyőt, madarakat, lehetséges termik forrásokat, eközben navigálni, műszerek és a látottak alapján döntéseket hozni, tervezni, ezeket folyamatosan felülvizsgálva módosítani, ez mind mind hozzátartozik a versenyzéshez és a lista korántsem teljes. Engem nagyon megfogott Mads Syndergaard versenyrepülésről szóló könyvében az a gondolat, hogy ennyi információt tudatosan az ember nem tud feldolgozni, illetve a töredékét amit aggyal felfog azt is sokkal lassabban mint ahogy a tudatalatti teszi ezt. A tapasztalat és ezek a nem tudatosan hozott döntések állnak az összes kimagasló eredmény mögött, ezért is fordulhat elő az a helyzet, hogy egy világklasszis képtelen megmagyarázni miért döntött így vagy úgy egy bizonyos helyzetben, és számomra ez adja meg a savát borsát az egész repülésnek. Érdekes, hogy a nagyok többnyire nyugodt, kiegyensúlyozott emberek és nekem is akkor születnek jobb eredményeim amikor stressz nélkül, csak az előttem álló feladatra koncentrálva repülök, úgymond „benne vagyok a flow-ban”.

Azt hiszem elég is volt ennyi az agymenésből, köszönöm mindenkinek akik követtek minket és szurkoltak, legkésőbb júliusban újra jelentkezem :)

British Open Meduno - Task 5 Day 5

Később délutánra megint erős zivatarosodást vártunk (éjjel is csattogtak a villámok), ezért egy szokásos rövid feladatot csináltak mára. Korai, 11:15ös ablak nyitás, 20 perc tömegben, nulla emelésben tolongás, majd a szemerkélő eső és a beúszó felhőzet után stoppolás.. 

A mostani meteo szerint holnapra még van némi esély, de kevesebb mint ma volt, szombat még gatyább.

Tegnapi és összesített eredmények ITT.

British Open Meduno - Task 4 Day 4

Kristály tiszta égbolt fogadott minket, ilyen jól még nem indult itt nap. A szervezők is nagyon bizakodóak voltak, ennek ellenére nem fogtak túl nagyot. Kiírtak egy feladatot, amit másfél óra múlva még módosítottak és tovább csökkentettek, így lett nettó 39km körüli. Mivel inverziósnak nézett ki az idő az egész távot a starthely közelébe rakták, a gerincen kellett száguldozni oda vissza kisebb kiszúrásokkal a síkság fölé.

Mire ablak nyitás lett sajnos beúszott fölénk némi zavaró felhőzet, alig alig sütött ki a nap. Kiemelkedni most se nagyon lehetett, start után kerülgettük és túrtuk ki egymást a harmat gyenge termikekből. Rajt után megindult a gyorsító nyomkodás, de az egyre zártabb felhőzet alatt nehéz volt bármit is találni, inkább a hegyre tapadva haladtunk. Ennek ellenére egész jó ütemben mentünk, nagyjából együtt a magyar csapat. Én végig 700-900 méter között a gerincet karcolva, Béci inkább kitekergetve tolta, de mindig ugyanoda jutottunk, csak ő kevésbé őszült meg eközben :) 

Az egyik fordulópontra kisiklás előtt megsütötte a hegyoldalt a nap, egyből szakadtunk felfele 4+al, 1500ról azt hittem innentől már kolbászból lesz a kerítés. A hosszabb siklás után (amikor már az uccsó előtti pontra mentünk), megint teljesen bezárt a felhőzet, küzdöttünk mint disznó a jégen. Az élbolyt még láttam a napsütésben meglépni, nekünk a túlélés maradt. Amikor én talaj plusz 100 méter körül elkaptam valamit, muszáj volt azt tekergetve vissza sodródnom a hegyre. Csatlakozott hozzánk Sziszi is azzal a különbséggel, hogy míg nekem 400 méter hiányzott a pontig, addig ő a nullázgatásban magasabbra került és a kigirhelés előtt még éppen meg tudta csinálni. Jó néhány kilométert sodródva, a full zárt felhőzet alatt kitekertünk Bécivel 1100 körülre, majd újra rácsúsztunk a pontra. (Tóni bár szintén megcsinálta ezt a kritikus pontot, sajnos kitúrták utána alacsonyan, neki nem adta tovább). Innen láttuk hogy még meg kell állni tekerni, de a helyenként kisütögető napon úgy gondoltuk nem lesz gáz kimenni a síkságra az utolsó pont felé. A szembeszél és a türelmetlenség megbosszulta önmagát, a pontot éppen elérve (2,5kmre a céltól) összeért a lábunk az árnyékunkkal. Kicsit türelmesebben (ekkor már nagyjából mindegy lett volna mikor érünk be, kaptunk volna vagy 20 percet így is az elejétől) ha visszamegyünk a hegyre újra kitekerni simán adta volna, de így döntöttünk és nem jött be. Eléggé lelombozó az elmúlt napok fényében, de még meg kell tanulni úgy végigrepülni egy versenyt, hogy nagy hibát nem vét az ember. Ezzel az összetett helyem nagyon elúszott, részleteket még nem tudok de minimum 400 pontot bukunk ezen.

Sziszinek gratula, ő 29-nek ért be kb!

Itt most lehet ugye fejtegetni hogy miért csesztük el (mert hogy a lecurranás a mi rossz döntésünk volt), de ha egy kicsit jobban megy az ernyő akkor alapból nem kerülünk ilyen helyzetbe, és egy siklással Szilárdal együtt verjük be a célba. HA... 

Eredmények majd valahol ITT

 Ja, most nézem hogy ez egy jubileumi post a blogon, kár hogy az 50-ikben erről kellett beszámoljak :)

British Open Meduno - Task 3 Day 3

Zárt felhőzet alatt szallítottak fel minket, de bizakodóak voltunk. Sajnos csütörtöktől egyre több esőt ír, ezért hogy meg legyen a legalább 3érvényes nap fontos volt a mai. 

A délutánra ígért zivatarosodás miatt egy 50kmes cikkcakkot írtak ki a starthely előtt, ami a kinyíló égbolt alatt egyszerűnek tűnt. Némi idegőrlő várakozás után (a földrengés miatt gondolom menteni mentek a katonák Avianoból, ezért a légterünket felfüggesztették) végre start, és megindult a tolongás. Mert hogy kitekerni nem lehetett nagyon, elég erős inverziónk volt. Persze mindig akkor ront el valamit az ember amikor nagyon ráér, én a hosszú várakozás után kifordult hevederrel startoltam el, de úgy döntöttem nem szállok vissza, tudtam nyomni a gyorsítót így is :)

Sziszivel a feléig szinte együtt mentünk, Béci se volt sokkal mögöttünk. Én eléggé parrantottam 800 méterekről mindig tovább siklani, de nagyon nehéz volt rendesen kitekerni, illetve sodródtunk is kifelé menet az erős szembe szélben. Egy majdnem lerohadás után (megint megfogadtam hogy nem indulok el alacsonyról siklani az enzokkal..) Nyűglődve elsodródtam a köv pontig, majd vissza a hegyre. Itt picit meglépett Szilárd, de amikor újra a síkság felé vettük az irányt be is értem. Sajnos az ő termikük szétesett, Sziszi még a leszállóig vissza csúszott, de tovább már nem adta neki. Én jó ütemben hagytam ott egy bolyt viszonylag magasan (1100 körül..), ezzel utolértem egy újabb kis csapatot. 1200ig megint fel, majd mikor a köv pontra siklottunk rá, leesett hogy a 3 enzo meg egy icepeak6 nem fog már tekerni, nekem viszont meg kellene állnom.. Még két fp volt hátra, a műszer pedig -100pár métert írt, ami általában (részben szembe szélben) édeskevés. A hegyre visszamenni túl sok idő lett volna, gondoltam úgy is találunk még vmit a síkság felett. Az utolsó másfél kilcsin láttam hogy nem lesz meg, a zabszem bennem volt, de szerencsémre egy alacsonyan elszakadó termik még emelt rajtam, így meglepetésemre cél lett belőle :) Ez már önmagában öröm bódottá, de hogy alig voltak előttem (kb vhol első tízben vagyok) az elég bikaság. Béci úgy 20 perc múlva érkezett, Tóni meg elkallódott még viszonylag az elején sajnos. 

Köszi mindenkinek a bíztatást, igyekszünk holnap is! 

Most pedig ingyen vacsi következik kulturált alkohol fogyasztással.. :)

Update: Itt vannak a mai eredmények, én 8, Béci 24. Összetettben feljöttem a 6ik helyre :)

British Open Meduno - Task 2 Day 2

Második nap, hasonló meteo. Eddig az előrejelzésre rácáfoltak a napok, az ígért eső elmaradt, kisebb zavaró felhőrétegek beúsztak fölénk de nem vészes.

Ma még koraibb, déli race startal kiírtak nekünk ötvenpár km-et, cikkcakk a starthely előtt, majd most el balra a folyóvölgyön túlra, ahol a leszállóban állítólag etalon fagyizó vár minket. 11.15kor teljesen zárt altocumulus felhőzet alatt startoltunk. Sajnos se az ernyőmnek, se a stílusomnak nem kedvez a szitáló esőben 0.4et tekerés, mégis viszonylag jól bírtam a tömeggel amint kint küzdöttünk minden méterért. Az első és a második pont fele tartva picit szemerkélt az eső, de nagyon gyéren. Végre látszott, hogy kezd kisütni a nap (egyből 4 métert centíroztunk). Szilárddal meg is csináltuk a következő pontot,estünk megint felfele, a hosszú egy irányú kurzus is nagyon szépen fejlődött. Ekkor azonban az egyik paradicsomszemű angol azt rádiózta hogy erősen esik az eső, ezért ezt a taskot is stoppolták mire beindult volna. Sajna annyira az elején, hogy ezért pontot se kapunk, érvénytelen a nap. Mindez kb 3/4ed 1kor volt, utána úgy kitisztult az idő hogy még most 6kor is lehetne repülni a napsütésben...

Még a holnap holnaputánban bízunk, utána sok csapadék az előrejelzés. Talán szombaton megint lesz még valami, azért bizakodunk.

Szurkolni kommentekben itt is lehet, aki pedig dolgozik a helyett követheti élőben a versenyt ITT. (a british paragliding opennél lehet elérni)

British Open Meduno - Task 1 Day 1

Szóval fél év szünet után újra versenyen nyomom a gyorsítót, ezúttal az olaszországi Medunoban, elég gyatra meteo előrejelzéssel. A hely gyönyörű, szép nagy füves starthely, a hegyek előtt pedig síkság. Tudni kell róla hogy ez az első verseny amit itt rendeznek, de a hely tökéletesnek tűnik. Nem mentegetőzés képp, de sajnos a sok tökölés miatt még mindig a régi ernyővel tolom, ez már idén nagyon kevés az Enzok és Icepeak6ok közt az elejében lenni.

Első tasknak vasárnapra kiírtak egy 58 körüli feladatot, kezdőponttal kint a síkság felett, majd némi cikkcakk után el jobbra a gerincen vagy 20 kilcsit, majd vissza a célig, ami a hivatalos leszálló (kocsmával a szélén :) ).

Tőlem szokatlan módon nagyon jó rajt után (gyk felhőalapról vágtam neki) kezdtem leszakadni a siklógépektől, de nagyrészt egyedül bevállalva a síkságot (szemben a kerülővel a hegyek felé amerre a legtöbben mentek) megint fel tudtam zárkózni hozzájuk. Sajna az utolsó cca 10km-et erős szembeszélben, a gerincen rázódva kellett megtenni. Ez a része eléggé igénybe vette az ember idegeit, a dűznik lee oldalában estem keltem, nem bántam volna ha vannak felhők itt is  és maradhatunk kint a lapos fölött. Mivel egyedül voltam itt nagyon belassultam, akik mögöttem jöttek kimentek a hegy elé majd ott felestek az űrbe, amivel Béci is nagyon jó ütemben zárkózott fel. 

E közben a safetyn végig ment a rádiózás, egy angol pilóta valószínűleg leszállás közben lezúzta magát. Mivel helikoptert hívtak hozzá, leállították a versenyt hogy ne akadályozzuk a mentést. Azóta mint mondják kiderült komolyabb sérülés nélkül megúszta, de így lett egy érvényes nap, ami nem volt teljes értékű mert senki nem volt a célban. Én a legtávolabbi fordulópontot éppen megcsináltam, innentől hátszélben már jól adta volna a célig, de így a stoppolással is 13ik lettem a 100 pluszos mezőnyből. Nem sokkal mögöttem Sziszi és Béci, Tóni pedig egy tizessel hátrébb.

Ja, az első kb 730 pontot kapott, én 490 körül.