Nordic Open, Portugal 2011 – Day 2

Ma az eddigi kék ég helyett párás, cirruszos időre ébredtünk. A tegnapi starthelyre vittek minket  és a vastagodó felhőzet, illetve a tegnapinál is erősebb (20-25km) szél ellenére kiírtak egy 60as feladatot. A startpylon továbbra is ugyanabban a völgyben volt mint tegnap (3km enter, amit utána még 1re meg kellett közelíteni), de a széllel és a gyenge liftekkel nehezebb volt elérni. Száz, kétszáz métert nyerve át is siklottunk a következő gerincre, ahol nekem az volt a koncepcióm hogy amennyire lehet elmegyek jobbra, így nem teljesen szembeszélben kell majd megtennem a két km-et a pontig. Hogy hogy nem, sokan nem osztották az elképzelést, aminek némi lejtőzés után az lett a következménye, hogy megint elsőnek csináltam meg a pylont, bár most Misi is jött nem  sokkal mögöttem. Egy fokkal jobb volt a helyzet mint tegnap, mivel egy 1,5 méteres lifttel pont mellém értek be a hegy másik részéről rásikló emberek, így nem maradtam egyedül. 

Innen kb 10 km-et kellett volna megtenni 3/4ed szélben, de mivel sokat sodródtunk és én 1500 fölé egyszer sem kerültem, hamar megint szembeszélbe kerültünk. Mókás volt látni, ahogy a komplett élboly át akarta siklani a következő gerincet h levágjon, de talán kettő kivételével mind lecurrant, elég csúnyán lemosta őket a szél a lee oldalról. Mi megpróbáltuk páran kerülni a hegyet (mivel mást nem tudtunk tenni), de a fűrészeléssel egyre lejjebb kerülve végül 3km-re a ponttól összeértem az árnyékommal. 

Eredmény még nincs (a tegnapi se hivatalos még, az én tracklogomat is elszúrták), de a hírek alapján páran betolták és rengetegen lerohadtak a völgyben. Valószínűleg  a pont után már adta volna, mivel erős hátszélben kellett volna megtenni a maradék távot, de erről ma sokan nem fognak tudni mesélni. Kíváncsi vagyok széria ernyővel hányan értek be, nem volt egyszerű feladat.

A nap fénypontja a mező szélén talált cseresznye amilyet még életemben nem ettem, illetve a patakban fürdés az egész napos izzadás után :)

Update: Végül ketten értek csak be, a részletek majd később.

A live tracking mintha mindig más linken menne, a verseny honlapjáról elvileg elérhető: KLIKK

Nordic Open, Portugal 2011 – Day 1

Tegnap estére welcome partit szerveztek a falucskánkba, ami tonnaszámra grillezett heringből és cupákos husiból állt, amit jó magyarokhoz híven bőségesen locsolgattunk az ingyen sörrel, borral. Ennek eredményeként mindketten némi fejfájással ébredtünk, de a szép kék ég hamar feledtette a macskajajt. Erre a napra még jobb meteót ígértek a jósok, 2800 körüli alappal, délies széllel. Mivel vagy 120an össze is gyűltünk a nagyobb starthelyre mentünk, ami pár száz méterrel magasabb is, remélem maradunk ennél, sokkal szimpatikusabb.  Sajnos a mai post képek nélkül marad, a lájtos másnaposságnak tudom be hogy a fényképezőmet a házban felejtettem.

Ma a felszállítás már zökkenő mentesebb volt, ki is írtak egy 93km-es feladatot, kb  40 kilométernyi cikkcakkal a hegyek közt, majd 50 nagyjából hátszélben észak-kelet felé. Én rögtön amint lehetett elstartoltam, és bár egy óra volt ablaktól pylonig, éppen hogy elégnek bizonyult a starthoz vergődni. Sajnos az előrejelzéssel ellenétben elég bika szél fogadott minket, a nap folyamán voltak rétegek ahol 25km-el fújt, ami igencsak megrostálta a mezőnyt. 

Eddigi talán legjobb rajtomat hoztam össze, gyakorlatilag elsőként léptem be a pylonba, és dörzsöltem is a tenyerem h mekkora lámák ezek amiért még mindig az egy métert tekergetik mikor már menni lehet. Az 5km-es pylon után még 2re is meg kellett csinálni a pontot, jórészt szembeszélben, így csak mikor fordultam döbbentem rá, hogy a komplett mezőny talált vmi bikaságot és kitekertek a sztratoszférába, míg én egy stabil 5ös merüléssel épphogy a gerincre visszaértem.. Bármilyen meglepő, továbbra sem javaslom h valaki egyedül, széria ernyővel akarja megmutatni a tutit, ezzel gondolom nagy titkot osztottam meg. Innentől ezer és ezeröt között küszködve, sodródva próbáltam a következő pontot megcsinálni és néztem ahogy boldog boldogtalan elhúz a fejem felett. Sajnos a gyenge liftek miatt addig sodródtam, míg a ponthoz már szembeszélben kellett repülnöm és ezzel az egész szórakozással érzésem szerint vagy 10-15 percet legalább buktam, mire végre kiemelkedtem 2000 fölé. Innentől aránylag hamar megvolt a maradék két pont, majd egy 10km siklás (ismét szembeszélben) ki a síkság fölé. Amint erről lefordultam, tudtam h nem lesz gond, kb 20km-es hátszél fogadott a maradék 50 kilométerre. Mivel az élboly (Misivel együtt, aki nagyon elkapta a filmet) már fényévekre járt, én a beérésre koncentráltam. A bénázásom hozományaként gyakorlatilag végig egyedül repültem, ezért jó volt a vége fele összefutni 4 ernyővel. Itt már lenyugodtam és okos helyezkedéssel meg bevállalós elindulással ott is hagytam őket, majd 22km-re a céltól megkezdtem a végsiklást (kb 3200as alap volt). Mintha csak a szervezők tették volna oda, de az utolsó 35 kilométeren felhőút volt a célig, ezért Misi bíztatására (aki ekkor már a célban volt) nekiindultam mikor mínusz 100at mutatott a műszer. Innentől gyorsítózás a célig, majd 20 perc alatt letudva a távolságot, kb 150 méteren értem be.

Eredményeket még nem tudom, de kb 25be saccolom magam, Misi 8-9. Sajna végsiklásban előzték meg őt is sokan, a mantrák továbbra is büntetnek. A beéréssel összességében elégedett vagyok, végre nem rohadtam le a verseny első napján, de a „ha” mindig ott van. Vagy megtanulok bírni a véremmel, vagy tényleg kell egy R11et vennem :) 

Sajnos eléggé internet híján vagyunk, ezért is vagyok csúszásban a beszámolókkal, de holnap utánra használhatatlan erős szelet mondanak, így sajnos lesz lehetőségem pótolni a lemaradást.

A live tracking továbbra is ITT érhető el, ha valaki unatkozna a munkahelyén és inkább nekünk szurkolna.

Nordic Open, Portugal 2011 – Training Day

Pár nap lisszaboni városnézés és néhány óra vonatozás után megérkeztünk a Serra da Estrela hegységbe, ahol is a versenyt tartják. Mi Misivel egy Sameria nevű falucskában lakunk, hangulatos régi kőházban, míg a versen y HQja pár km-el odébb egy sí park parkolójában van. Elég érdekes választás, mivel még csak kocsma sincs a közelben, de azért feltaláljuk magunkat.

A training dayre kék eget, de szép napos, termikus időt jósoltak. Én nagyon örülök, hogy van lehetőség még az „éles” verseny előtt körberepkedni a helyet, amire a kiírt 70km-es feladat is alkalmasnak tűnt. A nulladik napra a mezőnynek több mint a fele eljött(kb 80 ember), de már így is akadozott az ernyő felszállítás, reméljük ez még javulni fog a jövőben, valamint a trackereket is csak az első hivatalos napon fogjuk megkapni.

Maga a feladat egy kis odavissza a hegyek között, majd ki a síkságon át egy következő gerincig, és onnan vissza pár km.  Én a nap feléig valahogy nagyon nem voltam jelen fejben, csak lézengtem és mentem egy bollyal akikkel az elején összeverődtünk, ezért hálás is voltam h nem tétre megy a játék. Aztán ahogy kezdett a síkság felett egyre nehezebb lenni a továbbjutás, úgy tudtam egyre jobban a feladatra koncentrálni. Rá kellett jönnöm, h a boly akikkel repülgettem gyakorlatilag az élboly, kb tizen voltunk, illetve egy r10 elhúzott még az elején pár kilóméterrel, amit a nap végéig meg is tartott. Gyakorlatilag az eddigi erős liftekkel és 2200 körüli alappal ellentétben nyálaztuk a fél métereket 1200on, de nem nagyon akarta adni. Én megláttam kb 1 km-re két ernyőt vmi hasonlót tekerni, ezért rájuk is mozdultam. Ezzel a lépéssel, illetve h végül beerősödött és sikerült újra két rugó fölé tekerni, sikerült beelőznöm a többieket. Megcsináltuk gyorsan a hegy feletti utolsó pontot, majd rendkívüli felkészültségemben meglepődtem, h 4km-es cilinderig kellet csak bemenni, így mikor fordultam a műszer +500m-ert jelzett… Innentől veszett gyorsítózás következett (megalázó ahogy az r11ek mennek..), majd jött a várva várt csipogás és vége is volt a tasknak. Nem sokkal utánam, a következő bollyal érkezett Misi is, kb 25en-30an lehettünk végül a célban.

Ahogy számolom kb 5iknek vertem be, ha ez nem is tartható a verseny során, remélem azért a lendület megmarad. 

Mindig ezt szeretném látni a célba érve :)

UI: A live ttracking IDE kattintva érhető el, ha valaki élőben szeretné követni a versenyt.

British Open Video

Végre elkészült a videó is a versenyről, némi trükközés után remélem most már nem cenzúrázza  a youtube szerzői jogi hülyeségek miatt. A szerkesztő progit tanulgatom, de még mindig sok apróságot vettem észre a produktumban amit lehetne szebben csinálni, csak már nem volt kedvem ötödször is nekiállni. 

Remélem eléri célját és "átjön" a repülés szépsége, illetve minél többen kedvet kaptok a versenyzéshez, én nagyon élveztem!

British Open Kobarid, Slovenia vége

Tegnap erős szél miatt már reggel törölték a napot, ezért falmászás és canyoning volt a program. Ezért (is) szeretjük ezt a helyet, van bőven mit csinálni rossz idő esetén is, de azért mégis repülni jöttünk.

Sajnos ma reggel annyira rossznak ítélték az esélyeinket, hogy egyből a holnapi napot is lefújták, így három érvényes nappal zárul a verseny. Ilyenkor még jobban sajnálom hogy a negyediket elszúrták, de ez van, javítani majd a következő versenyen lehet.

A végeredmény overallban: 17 Forgó Szilárd 37 Nagy Máté 38 Kovács Béla 48 Máté Zoltán 54 Lipóth István 67 Szabó György 71 Zink Antal 96 Percze Attila. Szerintem ebben a mezőnyben nem szerepeltünk rosszul (Lipóth Pisti második lett sport kategóriában, jól tolta!), én végül is a ~80 széria ernyőből 6. lettem, kicsit bosszantó hogy a negyediknek is kb ugyanennyi pontja van. Sajnos megint úgy jártam mint afrikában, ha időjárás miatt kevés érvényes nappal zárul egy verseny már nem nagyon van lehetőség egy akkora bakit kijavítani mint amit első napon elkövettem.

Tanulni ismét lehetett (van is még mit bőven), jól éreztük magunkat, és bár az időjárás nem volt kegyes azért jó versenyt zárunk. 

Ja, még valami: már közben is akartam írni, hogy ha bárki érdeklődne versenyzés iránt, vagy csak kíváncsi a néha kívülállónak magyarázatra szoruló dolgokra, verseny szabályokra, bármire, akkor akár itt egy kommentben kérdezzetek, amennyi eddig rámragadt azt szívesen megosztom!

Legközelebb Júni végén jelentkezem, köszi mindenkinek aki követte a versenyt és szorított értünk!

British Open Kobarid, Slovenia - Day 4 Task 4

Én már előző este lefekvéskor arra számítottam, hogy kopogó esőre ébredünk, mégis egész bíztató égkép fogadott minket. Az optimistább meteo szerint csak délutánra ér ide a front, ezért gyors felszállítás után kiírtak egy rövid, 52km-es feladatot. A start is jóval előbb, fél 1kor indult. Már az egész mezőny a levegőben volt, olyan 1800as alapnál kerülgettük egymást félig felhőben, amikor pár perccel a start előtt jött az info rádión, hogy lefújták a napot túlfejlődés veszélye miatt.. 

Szerintem a feladatkiírás jól sikerült, bő egy óra alatt megrepülhető lett volna, az időjárás is ideálisnak tűnt. Úgy gondolom kicsit elkapkodták és túlóvatoskodták a dolgot, de végül is szervezőként valahol érthető hogy nem akartak kockázatot vállalni. Legalább sokat videóztam ma, remélem előbb utóbb összejön egy jó kis filmecske belőle.

Sajnos a további napok nem tűnnek túl rózsásnak , nekem még nagyon kellene legalább egy érvényes nap hogy javíthassak, vagy legalább rontsak annyit hogy ne kelljen számolgatni :)

A korábbi repülések tracklogjai megtekinthetőek az alábbi linken.

British Open Kobarid, Slovenia - Day 3 Task 3

A szerdára várható front előtt mára nézett ki még jónak a meteo, az eddigi keleties szél DNYira fordult, ami elvileg kedvezőbb erre a környékre. Mivel beerősödő szelet vártak, mára korábbi startot és rövidebb feladatot találtak ki. 52km lett, szokásos start után el Tolminon túlra, Most Na Soci felé, egy-két plusz ponttal a völgyben. Ezután Polovnyik, majd némi cifrázás után cél Kobrid.

Miután felszálltam tettem egy kört a starhely előtt, és csak a sikítozásra néztem hátra. Nem esett jól a lelkemnek ahogy láttam lepörögni egy boomerang7el a srácot, elég nagyot szólt, de szerencsére felkelt utána. Biztos ami biztos bevitték Ljlubjanába, de remélhetőleg semmi baja nem lett. 

Magát a startot egész jól kaptam el, majd észben tartva a korábbi tanulságokat inkább rátekertem a gerincen az átsiklás előtt. Végre jó ütemben kaptam el a termikeket, ugyan itt az élbolytól már lemaradva, de több magyar társaságában jól haladtunk Tolmin felé. Szilárd ment előttem és ő is úgy ítélte meg hogy adni fogja, kb 1600ról elindultam ki a síkságra Most Na Soci felé. Sajnos mire odaértünk, már a fennmaradásért kellett küzdeni. Én 500 méteren értem el egy közeli dombot, majd azon némi magasságot nyerve a Kobala lábához siklottam, ahol kemény rázatásban sikerült újra versenybe kerülni. Sajnos ez  volt az a pont, ahol nagyon sokan elmentek mellettünk, pedig előtte  kb első 15ben voltunk.. 

 

Közvetlen ez után volt egy nagy siklásom Ruudal, a holland széria királlyal. Egyre inkább úgy látom hogy elkeserítő a teljesítmény különbség az új ernyők és az én 3+ éves tervezésű cuccom között. Kb 10km siklás után ő rámvert egy kilométert, úgy hogy közben még a magasságkülönbség is nőtt köztünk, az ő javára.. Milán, jó döntés volt az M4!

 

Ekkor már folyamatos volt a rádiózás a safetyn, amint visszaértem a gerincre láttam is hogy miért. Gyakorlatilag D-nap kutya f*sza volt ehhez képest, mentőernyők pettyezték a hegyet :) Mi kicsit óvatosabban közelítettük meg a 6 méteres liftet, de végül egész gyorsan emelkedtünk annyit hogy tovább indulhassunk. Egy rizikós siklás után nekiindultunk Dreznicanak, ahonnan még vissza kellett jönni az ugrató hegyre, majd Kobarid. Úgy gondoltuk adni fogja egy siklásból, Sziszinek össze is jött, de Tónival sajnos a fordulópont alá értünk be. Következett némi idegőrlő lejtőzés, majd végre beadta a 400m cilinder ahonnan padló gázzal toltuk a célig. 

Most úgy nézem 43ikként végeztem a mai napon, sajnos sok széria is bekerült elém. Összetettben mégis javult a dolog, úgy látszik mindenki hibázik előbb utóbb, így most a széria overall nagyon szoros, ötödikként alig 50 pontra vagyok a másodiktól. Holnap ugyan rossz időt mondanak, de talán még egy két jól elkapott alibi feladattal lehet előrébb kerülni.

Ja, a napot Béci nyerte, ma nagyon klappolt neki minden, szép volt!

British Open Kobarid, Slovenia - Day 2 Task 2

Reggel alig cirrusos, kék égre ébredtünk. Már tegnap bikaságot ígért a meteo, úgyhogy minden adottnak tűnt egy jó feladathoz. Gyors felszállítás, majd némi várakozás után megszületett a 98km-es task. Elég ambíciózusnak tűnt, tekintve hogy mára is keleties szelet mondtak, de a szervezők bíztak benne hogy ez gyengülni fog a délután folyamán (szerintem tévedtek.. :) )

 

Fél kettő előtt startoltam, az pylon 2kor nyitott és az eleje ugyanúgy indult mint tegnap. 2km exit cylinder a völgyben, majd egy pont kint Kobarid felett. Ez ment is simán, bár szegény Atti nagyon megsüllyedt és nem is kapaszkodott ki az ugrató hegytől. Sajnos ez végig benne volt a napban.

A trükkös rész ez után kezdődött (ahol tegnap is leszálltunk), szembeszéllel kellett eltolni Tolminig. Ma megfogadtam hogy még konzervatívabban repülök, így amennyire lehetett óvatoskodva, de túléltem a tegnapi helyet, sajnos magyarok közül többen nem voltak ilyen szerencsések.

Ezt követően megint Kobarid felé vettük az irányt, ami a hátszélben nem volt nagy kunszt. A gond itt kezdődött, ugyanis rászorultunk páran az ugrató hegyre, de nagyon nem akarta adni. Kb 10 percet eltöltöttem itt, majd meguntam és alacsonyról kiszúrtam a ponthoz a város fölé. Szerencsére megláttam egy ernyőt lassan emelkedni a Stol lefutó gerincén, így nem az ugratóhegyre, hanem ide indultam el. Ugyan ez a következő ponttól még távolabb vitt, de úgy ítéltem meg nagyobb eséllyel fogok tudni innen kiemelkedni. Itt is eltöltöttem némi időt, de mivel az előbbi helyen még mindig nem tekert ki senki, inkább hátra, a Polovnyik gerincre indultam. Bár nagyon alacsonyan (kb 700 méteren) értem el a gerincet, volt egy ernyő akire helyezkedtem és egy 7-8 méterrel ki is katapultáltam az űrbe. (ez az útvonal volt a nap döntése)

 

Megindultam hátra a Krn felé, még soha nem jártam erre de lélegzet elállító volt a 2000+ méteres sziklafal mellett siklani. Sajnos ekkor már régen egyedül repültem, Szilárd mindig egy termikkel előttem pár ernyő társaságában, a többiek meg elkoptak mellőlem. Az északkeleten lévő 40es pont kisebb küzdések árán megvolt, majd a napsütötte gerinc felett újra kétezer fölé emelkedve megkezdtük a nagy siklást Most Na Soci felé, ami kint van a völgyben Tolminon túl. Csodával határos módon megcsináltam két másik ernyő társaságában, és még a hegyre is visszaértünk. Némi keserves emelkedés árán elértem hogy a műszer „csak” -90métert mutasson a célra így más opció híján nekiindultunk. Hosszú feszült percek után (némi lee oldali rázatást túlélve) végre becsipogott a műszer, megvolt a 400 méteres cilinder! A leszállót már nem értem el, a parkoló mögötti réten tettem le magam, ennyire kiszámolt beérésem se volt még :)

Most pár fröccstől tudatmódosult állapotban mosolyogva gondolom végig ezt a napot. Versenyen még ekkora feladatot nem repültem, ráadásul ha az előzetes adatok nem csalnak 30. hely körül végeztem, szériában talán második :)

Szilárd ott volt a szeren, magyarok közül elsőként verte be a célba, csak így tovább!

British Open Kobarid, Slovenia – Day 1 Task 1

Elég népes társaság gyűlt össze Kobaridban, kb 140-150en vagyunk. A hangulat a tavalyi versenyt idézi, egyelőre az időjárás is biztató. Reggel enyhe cirrusos égbolt, de hideg fogadott minket. Rövid eligazítás a leszállóban, majd karszalagos rendszer alapján indult is a felszállítás. Egyik nap piros, másik nap sárga szalagosok mennek fel első körben a hegyre, elég szervezetten zajlott a dolog. Itt jegyzem meg, hogy ezen a versenyen is van live tracking, tehát akit érdekel élőben követheti Google Earthön a versenyt minden nap. Ez egyrészről praktikus nekünk visszaszállítás miatt, márészt pedig érdekes lehet az otthoniaknak. Egyelőre nem találom a linket hol lehetne nézni, amint van róla info jelzem.

Mire kikaseroltunk gyakorlatilag lett is feladat, 62,5km végig a gerinc mentén oda vissza Tolminig, egy-két kiszúrással a völgybe. Nem nagyon akartak hátra küldeni minket mivel erős szelet vártak oda abban a magasságban ezért is lett ez a viszonylag egyszerű(nek tűnő) feladat.

Ablak után negyed órával nagyjából minden magyar a levegőben volt, nagyon jó érzés végre újra ilyen környezetben, 150 versenyzővel kavarogni a gerinc felett, igyekezve a legjobb helyet megcsípni a starthoz. 

Persze szokásos módon start előtt szétesett a liftünk, így viszonylag alacsonyról kezdtük meg a futamot, de mivel végig a gerincre tapadva kellett menni ennek sok jelentősége nem volt. A kobaridi fordulópontot jól vettük, majd irány vissza  a hegyre, amit a versenyernyőkkel ellentétben sokan már csak középtájon értünk el. Ennek az lett a következménye, hogy míg a legtöbben megálltak tekerni, én gondoltam megmutatom az okosat és megállás nélkül siklottam az olasz határ felé a következő pontra. Mondanom sem kell mire a közelébe értem majdnem beégtem, nem jött be a számításom, így kínkeserves girheléssel küzdöttem vissza magam a versenybe, nagyjából mindenki beért akiket otthagytam, volt aki elém is került. Ezután fél óra gyorsítózás a gerinc mentén, majd kiszúrtunk egy pontra Kobarid felett, hogy onnan menjünk tovább Tolmin irányába. Ez lett volna az utolsó pont, de sajnos a meteoval ellentétben beerősödött a keleti szél. Attilával nagyjából hasonló helyzetből indultunk el  amikor szétesett az emelésünk és végül Gyurival hármasban koppantunk ki, amint a beerősödő szél lemosott minket a hegyről.. Még láttam Bécit és Máté Zolit elsiklani felettünk, ők még átértek a nyergen és utána hősiesen küzdve megcsinálták az utolsó fordulópontot, majd utána a célt is. Előttük ért be Sziszi, majd egy órára rá Lipóth Pisti is, nagy gratula mindenkinek aki nem taktikázta el!

 

Foghatnám én is az egyre kevésbé versenyképes ernyőre, de az az igazság hogy megint nem éreztem azt a pontot, ahol le kell szállni a gyorsítóról és inkább fél órát elmolyolni amíg nem alakul ki jobb helyzet, egyszerűen eltaktikáztuk.. Most megint a szokásosan alakul a dolog, rögtön első nap utána kergethetem a pontokat, hogy javítsak valamit a helyzetemen, pedig erről papoltam mindenkinek ez az amit nagyon el szerettem volna kerülni.

Ettől függetlenül remek repülés volt, bízom benne hogy az eredmények is tükrözni fogják további erőfeszítéseimet. A tanulság az hogy mindig van mit tanulni :)

Új fényképező

Régóta nem jelentkeztem, gondoltam megérdemel egy postot a nemrég beszerzett fényképezőgépem. Egy ideje már kacérkodtam a filmezés gondolatával, idén végre találtam egy olyan gépet ami meg is felelt elvárásaimnak. Mivel nem csak repülés közbeni filmezésre szántam nem gopro lett, hanem egy kompakt gép (Sony HX9V), de eddig nagyon meg vagyok vele elégedve. Remélem gyakorlással javítható a kézremegés illetve videó vágás is, mindenesetre legutóbbi két repülésemről csináltam egy kis próbavideót. Ötleteket, kritikát szívesen fogadok:

Még a végére annyit, hogy most vasárnaptól újra lesz miről írnom, ugyanis kezdődik a British Open Szlovéniában. Tavaly ilyenkor ez volt az első versenyem amin részt vettem (és ahol repültünk is), nehéz lesz felülmúlni hangulatban és időjárásban, de nagyon bízom benne hogy sikerülni fog! 

Ahogy most állnak a dolgok heten megyünk magyarok, meglátjuk mire megyünk a 150 fős igen erős mezőnnyel, de szerintem a többiek nevében is ígérhetem hogy eredménytől függetlenül jól fogjuk érezni magunkat, én pedig igyekszem mindezekről beszámolni az otthon maradottaknak.