British Open Kobarid, Slovenia - Day 2 Task 2

Reggel alig cirrusos, kék égre ébredtünk. Már tegnap bikaságot ígért a meteo, úgyhogy minden adottnak tűnt egy jó feladathoz. Gyors felszállítás, majd némi várakozás után megszületett a 98km-es task. Elég ambíciózusnak tűnt, tekintve hogy mára is keleties szelet mondtak, de a szervezők bíztak benne hogy ez gyengülni fog a délután folyamán (szerintem tévedtek.. :) )

 

Fél kettő előtt startoltam, az pylon 2kor nyitott és az eleje ugyanúgy indult mint tegnap. 2km exit cylinder a völgyben, majd egy pont kint Kobarid felett. Ez ment is simán, bár szegény Atti nagyon megsüllyedt és nem is kapaszkodott ki az ugrató hegytől. Sajnos ez végig benne volt a napban.

A trükkös rész ez után kezdődött (ahol tegnap is leszálltunk), szembeszéllel kellett eltolni Tolminig. Ma megfogadtam hogy még konzervatívabban repülök, így amennyire lehetett óvatoskodva, de túléltem a tegnapi helyet, sajnos magyarok közül többen nem voltak ilyen szerencsések.

Ezt követően megint Kobarid felé vettük az irányt, ami a hátszélben nem volt nagy kunszt. A gond itt kezdődött, ugyanis rászorultunk páran az ugrató hegyre, de nagyon nem akarta adni. Kb 10 percet eltöltöttem itt, majd meguntam és alacsonyról kiszúrtam a ponthoz a város fölé. Szerencsére megláttam egy ernyőt lassan emelkedni a Stol lefutó gerincén, így nem az ugratóhegyre, hanem ide indultam el. Ugyan ez a következő ponttól még távolabb vitt, de úgy ítéltem meg nagyobb eséllyel fogok tudni innen kiemelkedni. Itt is eltöltöttem némi időt, de mivel az előbbi helyen még mindig nem tekert ki senki, inkább hátra, a Polovnyik gerincre indultam. Bár nagyon alacsonyan (kb 700 méteren) értem el a gerincet, volt egy ernyő akire helyezkedtem és egy 7-8 méterrel ki is katapultáltam az űrbe. (ez az útvonal volt a nap döntése)

 

Megindultam hátra a Krn felé, még soha nem jártam erre de lélegzet elállító volt a 2000+ méteres sziklafal mellett siklani. Sajnos ekkor már régen egyedül repültem, Szilárd mindig egy termikkel előttem pár ernyő társaságában, a többiek meg elkoptak mellőlem. Az északkeleten lévő 40es pont kisebb küzdések árán megvolt, majd a napsütötte gerinc felett újra kétezer fölé emelkedve megkezdtük a nagy siklást Most Na Soci felé, ami kint van a völgyben Tolminon túl. Csodával határos módon megcsináltam két másik ernyő társaságában, és még a hegyre is visszaértünk. Némi keserves emelkedés árán elértem hogy a műszer „csak” -90métert mutasson a célra így más opció híján nekiindultunk. Hosszú feszült percek után (némi lee oldali rázatást túlélve) végre becsipogott a műszer, megvolt a 400 méteres cilinder! A leszállót már nem értem el, a parkoló mögötti réten tettem le magam, ennyire kiszámolt beérésem se volt még :)

Most pár fröccstől tudatmódosult állapotban mosolyogva gondolom végig ezt a napot. Versenyen még ekkora feladatot nem repültem, ráadásul ha az előzetes adatok nem csalnak 30. hely körül végeztem, szériában talán második :)

Szilárd ott volt a szeren, magyarok közül elsőként verte be a célba, csak így tovább!

British Open Kobarid, Slovenia – Day 1 Task 1

Elég népes társaság gyűlt össze Kobaridban, kb 140-150en vagyunk. A hangulat a tavalyi versenyt idézi, egyelőre az időjárás is biztató. Reggel enyhe cirrusos égbolt, de hideg fogadott minket. Rövid eligazítás a leszállóban, majd karszalagos rendszer alapján indult is a felszállítás. Egyik nap piros, másik nap sárga szalagosok mennek fel első körben a hegyre, elég szervezetten zajlott a dolog. Itt jegyzem meg, hogy ezen a versenyen is van live tracking, tehát akit érdekel élőben követheti Google Earthön a versenyt minden nap. Ez egyrészről praktikus nekünk visszaszállítás miatt, márészt pedig érdekes lehet az otthoniaknak. Egyelőre nem találom a linket hol lehetne nézni, amint van róla info jelzem.

Mire kikaseroltunk gyakorlatilag lett is feladat, 62,5km végig a gerinc mentén oda vissza Tolminig, egy-két kiszúrással a völgybe. Nem nagyon akartak hátra küldeni minket mivel erős szelet vártak oda abban a magasságban ezért is lett ez a viszonylag egyszerű(nek tűnő) feladat.

Ablak után negyed órával nagyjából minden magyar a levegőben volt, nagyon jó érzés végre újra ilyen környezetben, 150 versenyzővel kavarogni a gerinc felett, igyekezve a legjobb helyet megcsípni a starthoz. 

Persze szokásos módon start előtt szétesett a liftünk, így viszonylag alacsonyról kezdtük meg a futamot, de mivel végig a gerincre tapadva kellett menni ennek sok jelentősége nem volt. A kobaridi fordulópontot jól vettük, majd irány vissza  a hegyre, amit a versenyernyőkkel ellentétben sokan már csak középtájon értünk el. Ennek az lett a következménye, hogy míg a legtöbben megálltak tekerni, én gondoltam megmutatom az okosat és megállás nélkül siklottam az olasz határ felé a következő pontra. Mondanom sem kell mire a közelébe értem majdnem beégtem, nem jött be a számításom, így kínkeserves girheléssel küzdöttem vissza magam a versenybe, nagyjából mindenki beért akiket otthagytam, volt aki elém is került. Ezután fél óra gyorsítózás a gerinc mentén, majd kiszúrtunk egy pontra Kobarid felett, hogy onnan menjünk tovább Tolmin irányába. Ez lett volna az utolsó pont, de sajnos a meteoval ellentétben beerősödött a keleti szél. Attilával nagyjából hasonló helyzetből indultunk el  amikor szétesett az emelésünk és végül Gyurival hármasban koppantunk ki, amint a beerősödő szél lemosott minket a hegyről.. Még láttam Bécit és Máté Zolit elsiklani felettünk, ők még átértek a nyergen és utána hősiesen küzdve megcsinálták az utolsó fordulópontot, majd utána a célt is. Előttük ért be Sziszi, majd egy órára rá Lipóth Pisti is, nagy gratula mindenkinek aki nem taktikázta el!

 

Foghatnám én is az egyre kevésbé versenyképes ernyőre, de az az igazság hogy megint nem éreztem azt a pontot, ahol le kell szállni a gyorsítóról és inkább fél órát elmolyolni amíg nem alakul ki jobb helyzet, egyszerűen eltaktikáztuk.. Most megint a szokásosan alakul a dolog, rögtön első nap utána kergethetem a pontokat, hogy javítsak valamit a helyzetemen, pedig erről papoltam mindenkinek ez az amit nagyon el szerettem volna kerülni.

Ettől függetlenül remek repülés volt, bízom benne hogy az eredmények is tükrözni fogják további erőfeszítéseimet. A tanulság az hogy mindig van mit tanulni :)

Új fényképező

Régóta nem jelentkeztem, gondoltam megérdemel egy postot a nemrég beszerzett fényképezőgépem. Egy ideje már kacérkodtam a filmezés gondolatával, idén végre találtam egy olyan gépet ami meg is felelt elvárásaimnak. Mivel nem csak repülés közbeni filmezésre szántam nem gopro lett, hanem egy kompakt gép (Sony HX9V), de eddig nagyon meg vagyok vele elégedve. Remélem gyakorlással javítható a kézremegés illetve videó vágás is, mindenesetre legutóbbi két repülésemről csináltam egy kis próbavideót. Ötleteket, kritikát szívesen fogadok:

Még a végére annyit, hogy most vasárnaptól újra lesz miről írnom, ugyanis kezdődik a British Open Szlovéniában. Tavaly ilyenkor ez volt az első versenyem amin részt vettem (és ahol repültünk is), nehéz lesz felülmúlni hangulatban és időjárásban, de nagyon bízom benne hogy sikerülni fog! 

Ahogy most állnak a dolgok heten megyünk magyarok, meglátjuk mire megyünk a 150 fős igen erős mezőnnyel, de szerintem a többiek nevében is ígérhetem hogy eredménytől függetlenül jól fogjuk érezni magunkat, én pedig igyekszem mindezekről beszámolni az otthon maradottaknak.

Paragliding Winter Cup – Buzet 4. nap

A mai nap pont ugyanúgy indult mint a tegnapi, a fű még deres volt mikor felkeltünk. Mivel el kellett hagyni a szobákat már összepakolva indultunk fel a starthelyre. Ha lehet az inverzió még reménytelenebbnek nézett ki mint eddig, a füst teljesen megállt a völgyben. Végül kiírtak egy 55km-es feladatot, ami elég optimistának tűnt tekintve az eddigi eredményeket. Egészen addig míg az első ernyő  el nem startolt nem is hittünk benne igazán, de hamar fölestek pár száz métert, ami már jobb volt mint az előző két nap.  A feladat hasonló az eddigiekhez, jobbra a startpont, majd balra a gerincen a tegnapi fordulópont, utána vissza megint az elsőhöz, majd újra balra tizenpár km-re, ahonnan vissza kellett jönni megint a gerinc végéig, hogy egy Buzet fölé kisiklással beérjünk a célba. Kb negyed órával race start előtt startoltunk, fölösleges lett volna sietni mert csak 1,5 kilométert kellett repülni a pylonig. Egész jól kaptuk el a startot, tekerés nélkül harmad gyorsítóval siklottam végig a gerinc mentén a tegnapi kritikus fordulópontig. Itt a versenyernyők egyből rászúrtak, én meg úgy éreztem most adnia kell és rávállaltam szintén nívóból. Jól kalkuláltam, mert ahova visszaértem még tartott, így megint csak tekerés nélkül lehetett visszamenni az első pontra. Ott Sziszivel az első 15 között fordultunk, sokan leragadtak az előző helyen, Atti is küzdött sokat a fentmaradásért. Mire megint a vízválasztó helyre értem, az élboly már egy kilométert rám vert kb, de ahogy alacsonyan bevállalták megint, most nem volt szerencséjük. Én még előtte megálltam tekerni, tudtam h anélkül esélyem sincs a széria ernyővel, így viszonylag magasból néztem végig, ahogy a komplett első csapat majdnem lecurran (sajnos Szilárd is ment velük, de neki egyáltalán nem adta, ő kikoppant ugyanott mint tegnap). Persze nem véletlen hogy a világranglista első helyezettjei megúszták, de a nap fénypontja volt, mikor azon kaptam magam, hogy 25km megtétele után egy röpke pillanatra harmadik voltam a versenyen :) 

Itt sikerült olyan 1200-ra kitekerni, majd az élbollyal rásiklottunk a legtávolabbi pontra. Sajnos itt elkövettem egy hibát és lemaradtam egy gyenge liftről, így 10 percembe került hogy kicsit kiemelkedjek és utánuk induljak. Még volt egy két izgulós átsiklás, de amint a kritikus szikla elé visszaértem, már sejtettem hogy meg lesz a cél. Sokan leálltak egyet-egyet beletekerni a pöffökbe, de mivel látszott hogy tart végig a lejtő én nyomtam a kis gázt és mentem ahogy tudtam. Uccsó előtti pont a gerinc végén simán megvolt, már csak Buzet központ volt hátra, de mivel nem tudtam mennyit kell onnan a célig siklani nem mertem bevállalni, tekertem hármat, mikor észrevettem hogy vagy 4-5 versenyernyő elindul alacsonyabbról. Még bizonytalankodva, de rámentem én is. Csak mikor becsipogott a műszer jöttem rá, hogy nem 400m hanem 1km a cilinder, így mehettem volna parkettán is odáig, de már mindegy volt, felengedett fékekkel és elégedett vigyorral a képemen csúsztam be a célba :)

Mint kiderült két széria ernyő előzött meg, sajnos pont azok akik amúgy is előttem voltak összetettben. Magyarok közül Babik Szilárd tolta be előttem 1-2 perccel, de leading pontok miatt én 16, ő 17-ik lett, illetve Atti széria negyedikként szállt le 600m-re a céltól, nem sok hiányzott h kiadja neki.

Így végül az egész versenyen egy széria negyedik helyet sikerült összehoznom, összetettben pedig (közel 80 nevezőből) első magyarként 19ként végeztem, egy hellyel megelőzve Szilárdot :) Persze követtem el hibákat bőven, de az utolsó napon nagyon klappolt minden, szóval elégedetten és lebarnultan zárom ezt a versenyt. Így a szezon előtt bemelegítésnek és szocializálódásnak hibátlan volt!

Paragliding Winter Cup – Buzet 3. nap

Ma a tegnapihoz hasonló időre ébredtünk, a völgyben hideg, fent melegebb levegővel. A feladat 41km lett, olyasmi mint az előzőek, nagyon ebben az időben nem is lehet variálni. Most is elmentünk jobbra 3,5km-et, majd balra a gyár előtt kellett volna forduljunk, ugyanúgy mint tegnap. Kiemelkedni alig lehetett, nagy tumultus volt végig nívóban, sok anyázással meg kerülgetéssel. 

Gyakorlatilag szintben végigsiklottunk addig a szikláig, ami tegnap is sorsdöntő volt. Itt a legtöbben egyből rávállaltak, de mivel láttam h hullanak is le a fennsíkra, én úgy döntöttem girhelem a sziklát amíg nem nyerek elég magasságot. Kb fél órát töltöttem ott, érkeztek rengetegen alám, majd továbbmenve le is szálltak, mígnem egy jobb buborékkal a velem tekerő három ernyő kiemelkedett, én meg mire észbe kaptam lemaradtam róla... jellemző. Ők (az egyikük Horák Gyuszi volt) simán tovább tudtak menni abból a magasságból, én végül eluntam és egy Mentor kettessel nekivágtunk. A hírek "sajnos" igazak, ez az 1/2es ernyő jobban ment mint az enyém, kb 10 méterrel magasabban ért a túloldalra, ami pont elég volt neki hogy fent maradjon, én meg mosódtam le folyamatosan a hegyről. A fordulópontot még így is megcsináltam, visszafordulva meg elrepültem a fél mezőny fölött akik mind a fennsíkon szálltak le, de sajnos kitekerni már nem tudtam. 

Budai Peti vitt az amúgy unalmas feladatba némi színt, sikerült beszállnia az erdőbe a pont előtt, de mire én odaértem fölé már nagyban szedegette le a cuccot, nem lett semmi baja :)

A nap hőse Horák Gyuszi lett, 100méter híján első lett szériában, az utolsó pontot már nem tudta megcsinálni, de így is nagyon szép teljesítmény. Összesen 11 ernyő a célban, mind verseny cuccok, de el kell ismerni jól csinálták. A magyar sorrend 3 feladat után overallban: 23. Szegedi Miki, 25 Horak Gyula, 31 Én, 34 Forgó Szilárd, 38 Percze Atti, 47 Szalai Józsi, 48 Babik Szilárd, 57 Budai Peti, 69 Tasnádi Kinga. A pontkülönbségek gyakorlatilag minimálisak, egy rendes ezerpontos nap eldöntené az egészet, majd meglátjuk..

Holnapra egy fokkal hidegebbet mond a meteo, bízunk benne hogy lesz még egy jó nap amikor tudunk pár száz métert nyerni és javíthatunk vmit a gyászos szereplésen  :)

Azért a mai vacsi feltette a pontot az i-re, a környék mint megtudtam híres a szarvasgombáról, úgyhogy egy zseniális mézes-szarvasgombás panna cottával zártuk a remek vacsorát.

Paragliding Winter Cup – Buzet 2. nap

Reggel megint hideg fogadott minket, de sajnos hamar kiderült hogy feljebb, a starthelyen jóval melegebb a levegő. A nap szépen sütött, de a hőmérséklet különbség miatt nem vártunk túl sokat a mai naptól. Hasonló, 37km-es feladatot kaptunk mint tegnap, de az idő valóban sokkal gyengébb lett. Talán ha száz métert tudtunk nyerni, sokan már rögtön start után, még a pylon előtt lerohadtak. Miután megcsináltuk az első pontot (ami ugyanaz volt mint tegnap), még siklottunk vagy 5 kilométert, majd nagyjából mindenki egy helyen szállt le a völgyben (kivéve aki addig karcolta a hegyet a semmiben amíg be nem fázott :) ). Mint kiderült, egy ember repült kb 26km-et, így összesen 66 pontos lett a nap, gyakorlatilag nem vagyunk előrébb. Ettől függetlenül  lepirultam a napsütésben, jókat kajáltunk, hangulat a szokásos :-)

Paragliding Winter Cup – Buzet 1. nap

Ugyan végig fenntartásokkal kezeltem hogy Európában február elején távokat fogunk repülni, de egy kis elő-tavaszolásra jó ötletnek tűnt ez a horvát verseny. Mint kiderült, a napsütéses idő ígérete sok embert lecsábított, vagy 60an gyűltünk össze. Megérkezéskor még -1 fokot mutatott a hőmérő, de amint kisütött a nap bőven 10 fok fölé kúszott. Kicsit kótyagosan az éjszakai utazástól végig álltuk a döcögős regisztrációt, majd délre fent voltunk a starthelyen. Hosszas tanakodás után derült ki, hogy elszúrták a feltöltött pontokat, így kissé kaotikus koordináta beirogatás következett, kb ablaknyitásra sikerült a feladatot bepötyögni. Fél kettőkor start, majd kettőkor kezdődött a verseny. 

A kellemes tavaszias időben az inverzió miatt csak valamivel ezer méter fölé lehetett menni, de legalább nem fáztunk. A gerinc mentén kellett megtenni pár kilométert, majd a másik irányba vagy 11et. Ezután vissza a starthelyhez, ki a völgybe vhova a város fölé, és cél a leszálló (~38km). Míg mi kényelmesen tekerésztünk ahol lehetett (nem mertünk alacsonyan átsiklani a lapos helyeken), addig a helyi nagykártyák végigtolták nívóban az egészet, így sikerült egy csoportjukkal összefutni, mikor mi még 4 km-re voltunk a távoli fordulóponttól, ők meg már visszafelé jöttek.. Persze helyismeret is számított, de senki nem akart közülünk rögtön első nap beégni. Ezzel nem is lett volna baj, egész jól mentünk vhol a mezőny közepével (ezt a részt Attilával repültem együtt), de az utolsó pár kilométeren a fp előtt szétestek az emelések, úgyhogy sok versenyernyő után mi is nekiindultunk a lapálynak. A legtöbben a pontig sem jutottak el, pár száz méterre leszálltak, nekem még sikerült éppen megcsinálnom, így visszafelé helyezkedtem ugyanarra a mezőre mint a többiek. 

Talán ha másfél órát töltöttünk a levegőben és annak ellenére hogy nagyjából mindenki ugyanott rohadt le, jól éreztük magunkat a kellemes időben, elég népes magyar társaság is összeverődött a versenyre.  A nap nyertese közülünk (mint később kiderült) Szegedi Miki volt, aki szép türelmesen elegerészett ott ahol mi nekiindultunk, és ő vagy fél órával később fent az űrben megcsinálta a pontot és 4km-re volt a céltól amikor leszállt. Jól tolta, gratula neki!

Ja, és Perec kedvéért ide kell írjam hogy a Ligně na žaru még mindig hibátlan ezen a környéken :)