Italian Open, Feltre - Task 6.

Nem is emlékszem mikor volt utoljára hogy minden nap érvényes legyen, de most végre ránk mosolygott a szerencse. Utolsó napra egy picit trükkösebb, de mégsem túl bonyolult 60+os feladatot kaptunk. Szokásos tolongás megvolt a startnál, aztán rohantunk végig a gerincen keleti irányba. A visszaúton sikerült idióta módon beragadni, kaptam pár km hátrányt meg sokszáz méter magasságot az elejétől. Le is írtam a napot, de nem idegeskedtem, szép türelmesen kivártam míg feltekerek a hegy mellett hogy jó magasságból tudjam a gerincen a visszautat folytatni. Olyan jó ütemben indulgattam el, hogy a következő fordulópont után egy rángatós 4essel bekatapultáltam magam ismét az elejébe. 

Volt egy hosszú kisiklásunk a völgybe ahol teljesen stabilnak tűnt az idő, már kezdtem aggódni hogy nem érünk vissza a hegyekre, de aztán gyengéket tekerészve csak sikerült. A mögöttünk érkezők viszont nagyon beragadtak itt.

Végül egy jó húzással Palikával úgy döntöttünk menni fog egyenesen is az utolsó előtti pont, így ketten indultunk neki a végének a tetejéről. Ő balra a starthelyre rátartva ment, én egyenesen mert a kis púp felett láttam ernyőket tekerészni. Persze csak gyengét találtunk ott, így amikor láttam hogy ő a hegyen továbbindul, kiszálltam én is, húzva magam után a maradék 3 ernyőt aki velem volt. Végig nagyon neccesnek tűnt a siklás, kb 7.8 kellett a célig de volt szembeszeles rész is ezért nem mertem parkettán tolni. A vége az lett hogy Palika 6 másodperccel megelőzött, másodikként toltam be a célba. Kettős magyar győzelem lett volna, de végül a mögöttem beérő francia Maxime a leading pontokkal megelőzött. A vigyort mindenesetre nem tudtam letörölni az arcomról, az meg végképp hihetetlen hogy elviszünk egy napot az összes olasz és francia elől, illetve hogy egy ilyen pwc szintű mezőnyben 6 repült nap után összetettben Palika 5ik, én 7, Bali pedig 13ik legyen. Pákó egyébként nagyon jól tolta, végig konzekvensen, nagyobb hibák nélkül repült, gratula neki! És persze az egész magyar csapatnak, ugyanis sikerült a csapatversenyt megnyernünk :) 

Akit érdekel kiszakértheti az egész repülést, ugyanis visszanézhető minden feladat, és az eredmények is ide vannak kirakva: https://airtribune.com/monteavena2015/results

A hét végére sikerült az ernyővel is összeszokni. Az látszik hogy amekkora előrelépés volt nekem anno a Core2ről az Icepeak7Pro, a Boomerang10 most legalább akkora. Ugyan több figyelmet igényel, de teljesítményben most vagyok először egy szinten a top ernyőkkel, lényegesen több opciója van az embernek. Az Enzo 2 gyorsítón egy hajszálnyival jobban siklik, viszont nekem észrevehetően nagyobb a végsebességem. Végre először van egy olyan cuccom amivel összejöhet egy task win, ezt szeretném is idén készpénzre váltani :)

Italian Open, Feltre - Task 5.

Végre semmi dzsuva nincs a levegőben, kicsit párás ugyan de szép kék égre ébredtünk. Kb 60km a feladat, nagy truváj nincsen benne, a gerincen kellett elmenni 25km-et kb meg vissza, aztán kis flikflakk a völgyben. Harmadiknak startoltam, így másfél órát várakoztunk felhők alatt, mellett, benne, elég idegőrlő volt :)

Elejétől tudtam menni az élbollyal, nagy variálás nem is volt. Ha vigyázott az ember hogy ne kerüljön a többiek alá a gerincen akkor szépen lehetett haladni. A végén olyan jól helyezkedtem hogy harmadikak hagytam el a hegyet, de gyáva voltam kintről egyedül ráfordulni az utolsó előtti pontra, pedig kis pamacsok voltak a kurzuson. A mögöttünk érkezők bepróbálták, sikerült is beelőzni minket, így 5ik lettem. Mögöttem Pákó és Bali érkezett, de jöttek a többiek is szépen. Egyedül szegény Dóránt Szilárd szívta meg, mert nem érte el a célvonalat.

Nekem a tanulság az, hogy szokni kell hogy versenyképes az ernyőm, ott is tudok lenni az elejében. Kicsit bátrabb vagyok tegnap akár taskot is lehetett volna nyerni. Összetettben előrébb jöttem, de sajnos a két nagyon elszúrt napom miatt csodákra nem lehet számítani. Azért még van egy nap hogy megmutassuk, csapatban a második helyünk mindenképp figyelemre méltó :)

Italian Open, Feltre - Task 4.

A szervezők szerint mára volt a legjobb meteo, ehhez képest sokáig zárt felhőzet alatt ültünk. A start a keleti oldalon úgy nézett ki hogy mindenki futott 500 métert az egy fokos lejtésű legelőn az oldalas semmiben, aztán vagy elemelt vagy nem, ekkor lehetett kezdeni elölről. Hosszú feladat leírásra tőlem ne számítsatok, start után már nem tekertünk ki eléggé, így a tegnapi hegy ahova át tudtunk csúszni ma nem adta. Szép fokozatosan lemosódtunk, majd másfél órát tekerve 700-800m között végül meguntam és leszálltam. Aki az elején magasról indult azért végigvergődött a feladaton többnyire, de nagyon meg kellett nekik is küzdeniük. Palika és Balázs ért be közülünk, Sziszi is egész közel jutott. Elnézve a neveket akik mögöttem vannak mondhatnám azt hogy van ilyen, de azért bánt a dolog, úgy érzem nem szabadna ilyen hibákat vétenem már.

Italian Open, Feltre - Task 3.

Ma végre nem pártás szmötyiben úszott a hegy, még a Dolomitok hátsó vonulatai is gyönyörűen látszottak. Egyrészt jó volt hogy végre nem a felhőben kellett egymást kerülgetni egy órán át a pylonra várva, másrészről nagyon nehézkesen indulgatott a nap. Nagyon lassan mentek a startok, és a sorbanállás miatt sikerült iszonyatosan későn levegőbe jutnom. A gyenge liftek ellenére csodával határos módon mire elkezdődött a verseny már az élbollyal egy helyen voltam, csak pár száz méterrel alacsonyabban. Mivel kb 90km volt a feladat nem aggódtam túlságosan. Sokkal óvatosabbra is vettem mint tegnap, nem siettem előre alacsonyan. 

A legtávolabbi fp elég necces volt, az élboly türelmetlenebbik fele ki is koppant, mi nagy nehezen kievickéltünk onnan és elindultunk visszafelé. Innentől egy kb tíz fős csapattal toltuk az elejében Rácz Balival. A vége felé nagyon jól sikerült elindulgatnunk, az uccsó termikből Balázzsal együtt szálltunk ki. Gyáva voltam elsőnek elindulni a végsiklásra, így egy olasz és egy francia megelőzött, de mivel az ernyőm gyorsabb parkettán mint az enzo2-k így a maradékot megvertem. Harmadiknak értem be, ami a leading pontok miatt negyedikre módosult. Azért ezen a versenyen ezt bármikor aláírom előre :) Rácz Bali 9. lett, Milán jött be harmadiknak, utána Palika. 20 beérőből négy magyar, és Sziszinek se kellett volna sok.

Eredmények ITT

Live tracking aki élőben szeretne minket követni valahol ITT

Italian Open, Feltre - Task 2.

Az első napból kiindulva nyomtam a gázt rendesen, de gyenge is volt az idő, illetve soha nem volt türelmem a gerincen elég magasra kerülni ahol már jobban adta volna. Többször majdnem összeértem az árnyékommal, de aztán a táv felénél a síkságon egész jól adogatta és megközelítettem az elejét. 

Nem gondolom hogy nagyot hibáztam volna, egy lapos kis hegy felett volt a fordulópont, felette hatalmas felhő és tekerésző ernyők. Röviden annyi történt hogy kétszeri nekifutásra sem adta, semmit nem emelt és lemosódtunk róla a beerősödő szélben. Kb 40-50 ember currant le itt, és csak a kb 20 fős élbolynak volt még esélye beérni a célba. Ügyesek voltak, meg nyilván van helyismeretük is ami jól jött volna nekünk is. Közülünk Karcsi jutott legközelebb, kevésen múlott a célbaérése.

Szerencsére pwc szabályok vannak, így van napdobás is. A rendszer elég bonyolult, nagyon leegyszerűsítve 4 naponként leíródik az ember legrosszabb napja, így van még esély egy jó eredményre.

Italian Open, Feltre - Task 1.

Ezer éve nem frissült a blog, már a tavaly szeptemberi  Soca Open is kimaradt, gondoltam most írok pár sort az aktuális Olasz Openről. A mezőny nagyon bika, az amúgy is erős olasz csapat mellett tele vagyunk franciákkal, plusz innen onnan nagykártyák, már-már pwc szerű.

A héten kb minden napra írtak záporokat, többnyire csak a hegyek között, de első nap a sikságra is kicsúszott egy. Jó kis feladat lett volna (pláne hogy végig teljesen az élbolyban mentem), de aztán 45km környékén stoppolták a napot mert nagyon esett a kurzuson. Így hiába lettem hatodik, szinte ugyanannyi pontot kapott mindenki, nem sikerült előnyre szert tenni.

British Open Ager, Task 5

Egy jó nagy oda-vissza a fő gerincen, majd el északnak egy tó partjára, kb 50km. Eleinte 90es volt a feladat, de aztán az idő nem úgy alakult amire számítottak és ez lett belőle. Persze megint mentünk elöl mert vérszemet kaptunk a hegyen repüléstől, és sikerült beragadni viszonylag az elején ahogy kell. 

A hegyről tudni kell hogy két "szintje" van, az alsó is olyan magas hogy itthon bárki elfogadná és versenyeket rendeznénk róla, de kicsit beljebb van még egy lépcső több száz méterrel feljebb. Mint kiderült az alsó nem adta, rázkódtunk a szembe szélben, míg fent kicsit lemaradva tőlünk kb 40 ernyő húzott el látva a szenvedésünket. Mire végre kitekertem kezdődött a kergetés ismét, szerencsémre sokan visszafelé is megpróbáltak lent menni,  pedig fent vígan félgázom lehetett haladni. A cél előtt 19km-el sikerült 2400ra felesni, innen gyakorlatilag végsiklás volt, amit megálltunk tekerni a gyengében az felesleges volt, simán adta a célig. Az élboly sajnos megint sokat adott időben, de kb tizedikként bevergődtem, így hogy nincs már tétje ez elfogadható. Utánam még Vértes, Karcsi és Kepes érkezett, rengetegen beértek ma. A cél egy strand volt, bárral a fák alatt, fürdéssel, soha rosszabbat :)

British Open Ager, Task 4

Viszonylag erős nyugati szél, ezért nem bonyolították túl a feladatot, egy pont a cél keletre kb 90km-re. A harmadáig jól mentünk az elejével, aztán kicsit belassultunk és nullázgattunk mivel féltünk a leszálló nélküli terepre való besiklástól. Végül nagy nehezen elértük a következő hegyet, de ide elég hülye módon beragasztottuk magunkat, rengetegen elmentek felettünk amíg Vértessel és Sziszivel lejtőzgettünk. Végül annyira nem adta hogy pár száz méteren kicsúsztunk egy kis síkság fölé, ahol szittoval alacsonyról mentettünk, Balinak sajna már nem adta. Közben kiderült hogy Tóni és Kepes besiklott a necces rész fölé, és nem adta, kisebb befázás lett a vége, Tóni videóját majd belinkelem, döbbenet :)

Ezután jócskán lemaradva ugráltam az előttem tekerésző körkupolák seregén, próbáltam mindenkit otthagyni de egy hátszeles feladat nem nagyon hozza ki az ernyők közti különbségeket. Azért akit csak beértem ott tudtam hagyni, a végén még volt egy jó húzásom, mivel láttam hogy az élboly kerüli az utolsó hegyeket, én rámentem egyenesen és bejött, picit tekerve de át tudtam ütni így 20-ikként beestem a célba. Karcsi ügyesen az élbollyal előttem ért be, a napot meg Xevi Bonet nyerte vagy 10 perccel mindenki más előtt. Hiába, ezen a terepen a helyismeret rengeteget számít, meg ő sem ma kezdte. Sziszi utánam érkezett, összesen vagy 70en voltunk a célban.

British Open Ager, Task 3

Törölték a napot erős szél miatt, eddig nekünk háromból semmi a beígért jó idő ellenére..

British Open Ager, Task 2

Jó időnek nézett ki, bár mint kiderült nem annyira mint az első nap. Persze bennünk volt hogy tegnap nyerő helyzetből koppantunk, így toltuk neki az elején most is. Én nem gondolom hogy túl bevállalósan mentünk, de tény hogy lehetett volna ismeretlen terepen konzervatívaban repülni. Lényeg a lényeg, egymást behülyítve Sziszivel, Vértessel meg Tónival leszálltunk 12km után.. Karcsi meg Kepes nem volt ilyen őrült, de a célba senki nem ért be közülünk, nehéz terep volt.
Innentől örömrepülés, egy ilyen nullás nappal már nem érhetünk el olyan helyezést ami pontot érne.

British Open Ager, Task 1

A hely teljesen új számunkra, szép nagy gerinc jó nagy szintkülönbséggel, a távolban pedig a Pireneusok magas csúcsaival. Gyönyörű a táj, de ezzel együtt nagyon összetett is, sok helyen minimál leszállókkal.

Első feladatnak egy cikkcakkot írtak ki a gerincen meg a völgyben, amihez nem kellett sok ész. Ez eléggé feküdt is nekünk :) így az első fordulópont után én voltam elől, mögöttem Sziszi, Vértes, Kepes kb. Mivel valaki mentőernyőt dobott a gerincen, az érkező helikopter miatt stoppolták a taskot, a srácnak nem lett komoly baja szerencsére, mi meg buktunk egy jól induló napot.

Polish Open vége

Csütörtökön átvittek minket Lijakra, de mire felértünk már egy szép nagy felhő ült a hegy felett. A későbbiekben mindenhol elkezdtek növögetni a zivatarfelhők, így lefújták a napot. Sokan a dörgés alatt rohanva elkezdtek startolni, hogy ne kelljen felgyalogolni és buszra várni, én a 2008as tapasztalatokból oklulva inkább visszasétáltam. Egy lecsúszás nem ér annyit hogy kifutószélben kelljen esetleg betolatni valami rotoros helyre.

 

A pénteket már reggel törölték (pedig egy rövid feladat valószínűleg belefért volna), így 4 érvényes nappal zárult a verseny. Mindenkinek jól jött volna még 1-2 task, én kb 90 ponttal csúsztam le a dobogóról, de Milán és Bali is rengeteget jöhetett volna előre. A körülményekhez képest elégedett vagyok, ilyen jól tán még sohasem ment a repülés. Úgy érzem a két hét alatt egyetlen nagy(!) repülésbeli, taktikai, stratégiai hibát nem vétettem, a sors most úgy hozta hogy a British dobogót egy cilinder elírással, a Polisht egy légterezéssel buktam, de maga a tény hogy a közelében voltam sokat elmond mennyit javított egy jó ernyő a teljesítményemen. Idén amellett hogy szinte mindig jól kaptam el a rajtot, elég stabilan be is értem a célba, ráadásul egyre bátrabban is repülök, sokszor szállok már ki elsőnek a tekerésből és hagyom ott a bolyt ha úgy adódik. Furcsa nézni hogy a pár éve még messziről csodált pilótákkal most együtt toljuk be a célba, rengeteget fejlődtünk, de azért ez még mindig csak az útnak az eleje. Következő nagy állomás a PWC sorozat kell hogy legyen majd a jövőben. Amikor azt hisszük hogy nagyon megy akkor ott rá lehet jönni mennyi mindent nem tudunk még :) 

 

Csapatban végül másodikak lettünk, én nagyon örülök hogy ennyire húzzuk egymást, ha összeáll egy FAI2es versenyen a válogatott most már nagyon jó esélyeink vannak a dobogóra, megkockáztatom a tetejére is sokszor.

 

Nekem most pár hónapra szünetel a versenyrepülés, azért a szezon végén még talán jelentkezem egy-két írással ha az időjárás is úgy akarja :)

 

Polish Open, Tolmin 4. Nap 4. Task

Végül hosszas huzavona meg óvások után megszülettek a tegnapi eredmények. Milán egy másodperccel előttem ért be a célba, ő lett volna az első. Azért jól nézett volna ki a feladat végén két magyar név a sor elején :) Nekem viszonylag nagy mázlim volt, hogy 30% mínusszal megúsztam, mivel szinte az egész eleje nullázott így összetettben negyedik lettem. Az első két ember persze behozhatatlan, a harmadik szlovák srác 100 ponttal van előttem, de legalább mögöttem is nagy a szóródás.

Hasonló feladatot kaptunk mint eddig,  kb 85km, volt benne dreznica, antenna, kobarid, livek, hátsó hegy stb. Először hátra akartak minket vinni a triglavig, de mivel volt minimális esély a zivatarosodásra ezt az ötletet elvetették. Kb a feléig viszonylag együtt mentünk hárman, de aztán Milán egy 2 métert okosan otthagyott a müzlin és egy erősebb lifttel meglépett kicsit előlem. A Krn oldalában talált 4-5 méterrel megint visszakerültem majdnem teljesen az elejébe, tanulságos hogy mennyire nem szabad még akár 2-3ban sem megállni ha erősebb a nap.

Itt meg kell jegyezzem, hogy az elmúlt tíz nap alapján úgy látom Milánék hozták a jobb döntést ernyő ügyben. Nem jelentős a különbség, de Milán majdnem ugyanannyi súllyal terheli a nagyobb méretű ernyőjét, mint én a 105-ös tetejűt. Ő visz magával némi vizet és így is picivel alatta van, én meg teljesen a tetején, talán még fölötte is 1-2 kilóval. Egy paraszthajszálnyival gyorsabb is vagyok, ellenben szinte minden sikláson egy picit jobban érnek oda Balázzsal a nagyobb méret miatt, ráadásul tekerésnél is számít talán. Sajnos ennél még zavaróbb, hogy az enzo2-k most már egyértelműen jobbnak tűnnek. Trimmen és fél gázig nincs különbség, de ugye versenyen ennek sok hasznát nem vesszük. Parkettán már jelentősen jobban siklanak, ráadásul gyorsabbak is.

A müzlire visszaérve a boly keresgélt, Balázs talált mellette egy jót, Milánnal rá is mozdultunk. Egy picit alacsonyabban is értem oda, de Milán amúgy is jól szokta ezeket elkapni, lett közöttünk pár száz méter. Itt szerintem taktikai hibát vétettem, mennem kellett volna rá a krnre és egyedül direkt a hátsó pontra, de mivel mindenki került én is mentem utánuk (ugye pont tegnap írtam hogy nem szabad ilyenkor lemaradva ugyanazt a játékot játszani). Sajnos ezzel az egész élboly el is ment, egy nagyon hosszú kisiklás után éppen hogy beértem a célba 12ikként. Rács 5, Milán 7. Sajnos a szlovák gyerek is közvetlenül mögöttem van, jobban kellett volna igyekeznem, de nagyot nem buktam így sem. Holnap 90 pontot kellene hoznom rajta a dobogóért, meg is fogok tenni mindent, de ahhoz minden szerencsémre is szükség lesz.

Eredmények

A FB oldalon sok fotót is találtok: Polish Open

Légterezés

Tegnap egy hosszas veszekedés után otthagytam a szervezőket. Én a -30%al még a jobban jártak között voltam, sokakat nulláztak. Elhiszem hogy most már ez a fai szabály, de egyrészt senki nem így értette a 20 méteres "toleranciát" (miért visszafele mérik a táblára is kiírt 2800 métertől?), másrészt teljesen aránytalannak és ésszerűtlennek tartom ezt a büntetést. Egy apróság, hogy Susa aki vezeti a versenyt velem koppra együtt volt, de az ő műszere azt mutatta éppen légtér alatt van, én meg már benne. Nem feltételezem hogy csalt, egyszerűen van ennyi pontatlansága a műszereknek is. Teljesen felfoghatatlan, hogy a kereskedelmi repülések során egy utasszállítótól kisebb magasságtartási pontosságot várnak el mint itt tőlünk, ráadásul nem is ellenőrzött légtérben voltunk, mert az csak 2900tól kezdődik. Ebben a légtérsértésben semmi szándékosság nem volt, úgy gondolom nem 10-20 méter kellene hogy eldöntsön (tönkre tegyen) egy versenyt. Végtelenül csalódottak vagyunk Milánnal, a pontokat kiszámolva tizedek döntöttek volna arról hogy ki nyert, mindkettőnknek első task win lett volna :( Ráadásul én még jobban jártam ugye, de ettől még megint csak elment 300 pontom ami nem repülés közben elkövetett taktikai/stratégiai hiba, hanem egy peches felhőszívás. Innentől Milánnak csak a task winre kell koncentrálnia, az is jó gyakorlás, én még megpróbálok valamit kihozni pontok terén a versenyből mivel nem biztos hogy idén tudok már máshova menni. Sajnos valószínűleg a csapat helyezésünk is ugrott ezzel, ekkora hátránnyal nem fogunk visszakerülni a dobogóra..

Polish Open, Tolmin 3. Nap 3. Task

Hasonló időre mentünk fel mint tegnap, a reggeli párásság után szép tiszta időnk volt. 86 kilométert kiírtak ismét, most egy olyan hátsó fordulóponttal amerre eddig még soha nem repültem.  Talán az utóbbi egy-két év távlatában már mondhatom hogy szokás szerint jól kaptam el a rajtot, persze ebben mostanság a műszer is sokat segít. Ugyanúgy indultunk mint eddig, kozlovrob, polovnyik csúcs,utána hátra a hegyekbe, el DK-re a kobalától, majd egy völgyben lévő pont érintésével stol és polovnyik közötti völgyben egy falu, aztán megint ki a völgybe és végsiklás tolminba.

Milánnal és Balival sokáig együtt toltuk, előzgettük egymást, de aztán a hátsó fp után beestünk egy felhő alá, ami teljes körön hattal emelt minket (vagy huszan voltunk az élboly), és a legtöbben meg is feledkeztek a légtérhatárról. Nekem még 150el előtte szólt a műszerem, de ekkora lavór termikben egymást kerülgetve kétségbeesve próbáltunk menekülni, mindhiába. Bíztunk benne hogy jók vagyunk, de azért ott motoszkált utána a fejünkben hogy ezt lehet benéztük. Ezt követő hosszabb siklás nekem nem adta olyan jól, picivel a többiek alatt értem a hegyre és már nem találtam ott semmit ahol ők kitekertek. Jól lemaradva alulról vettem üldözőbe megint az elejét, és már a starthelyen kigondolt ötlet alapján nem mentem hátra polovnyikra, hanem a stol gerincről csúsztam hátra pár ernyővel a pontra. Mire a polovnyik végére értünk megint az elejében voltam :) Elég neccesnek tűnt a szembeszélben, sokan balra tartottak meg hezitáltak, én úgy voltam vele adnia kell, ha más nem még a hegy aljába visszaérek mielőtt tolmin felé venném az irányt. Persze húztam a többbieket magammal, de sajnos gyáva voltam és tekertem két kört a semmiben, eldobva biztos elsőm helyemet, így a végsikláson Milánnal és egy enzo2-vel kb másodpercre egyszerre értünk a célba. Leírhatatlanul boldogok voltunk, ilyen jól soha nem repült még egyikőnk se, veregettük egymás vállát fél órán keresztül.

A hideg zuhany ezután jött, letöltésnél kiderült mindenki benne volt a légtérben. A briefingen azt mondták 2780és 2800 között méterenként az aznapi pont 2%át vonják le, a felett nullázzák. Én még a legalacsonyabbak között voltam, így is négy műszer letöltése után 2795ön voltam, ami -300 pont kb, nyilván a napot nem én nyerem. Milán még szerencsétlenebbül járt, ő 2900 felett volt :(  Bali is éppen hogy beért röviddel utánunk, de jó eséllyel neki is nulla a mai nap. Mindenki nagyon csalódott, azért icipicit még bízom benne hogy megkegyelmeznek nekünk a szervezők. A lengyelek top pilótái is mind bukják a versenyt..

Már ez a nap is hihetetlen volt, ritka az ilyen, de holnapra 4000es alapot jósolnak. God save us all..

Polish Open, Tolmin 2. Nap 2. Task

Így a második hét sátrazásnál egyre fáradtabban ébredek, valahogy nem tudom magam rendesen kialudni. Ráadásul 9 napja minden nap repülünk, mondjuk emiatt nem panaszkodom, végre szerencsénk van az időjárással. A szél ma keleties volt, de hasonló magas alappal, igazi jó idő csak kicsit rázósabb. A feladat megint valami nyolcvanpár km, kozlovrob-stol-a kempingnél a völgy túloldala-polovnyik- kobala mögött kicsivel aztán ki a völgybe és cél tolmin. 

A pylonra két helyen várt a mezőny, én ott ahol tegnap is a starthely feletti csúcson, de sokan előrébb tekerésztek hasonló magasságon. Végig azt vártam hogy mikor esik szét a felhőjük, de ez a számításom nem jött be :) Végül annak ellenére hogy közelebb voltak a ponthoz egy jó elindulással és vonalválasztással teljesen az elejéről sikerült indulni és nem is süllyedtem be. A stol gerincig Milánnal Balival teljesen az elejében voltunk, aztán itt kicsit pechesen mögöttünk találtak egy erőset és ezzel nyertek annyi előnyt hogy előbb ki tudtak siklani a pontra. Ha valaki elől szeretne végezni tényleg nagyon nem mindegy hol, és főleg mennyiszer áll meg tekerni, nagyon könnyen le lehet maradni.

Visszafelé polovnyik gerinc, Krn, majd innen kicsúsztunk a kemping feletti hegyre. Sajnos itt egy elég nagy hibát elkövettem, én jobbról próbáltam a hegy elé kerülni, de a szél és az erősödő rotor miatt nagyon megsüllyedtem. A velem egy szintről indult enzo rátartott a hegyre, és őt végig tartotta a konvergencia. A különbség kb 500m lett, persze mögöttem mindenki arra ment utána. Innentől egyedül, a többi szanaszét kolbászoló ernyőkön ugrálva próbáltam valahol behozni a hátrányomat, rengetegen megelőztek sajnos. Ilyenkor azt kell számításba venni, hogy ha az ember repüli amit előtte a többiek, ugyanott teker, ugyanarra siklik akkor mivel a boly gyorsabban halad soha nem lehet utolérni őket. Egy lehetőség van, hogy nem ugyanazt a játékot kell játszani. A polovnyik csúcs után relatíve jó magasságon értem vissza a völgybe, felettem viszont a csillagos égben volt az eleje. Én nekiálltam nyomogatni a gázt, és reménykedtem hogy alacsonyan is el tudok kúszni a fák alatt az uccsó pontig. Szerencsére ez bejött, így a végére utolértem Milánék csapatát és utánuk nem sokkal estem be a célba. Egyik lengyel arc még bevállalósabb volt, ő is úgy gondolkodott mint én, csak hátul ment a hegyeken, így adott az egész mezőnynek legalább 5 percet, szép húzás volt!

Milán 4, Rácz 9, Én 10, Budai Peti 34. lett. Összetettben én 5, Milán 8, Bali 10, a csapatversenyben pedig egy erős második helyünk van.

Polish Open, Tolmin 1. Nap 1. Task

Tegnapi repülés után este tízre voltunk kb Tolminban, még regisztráció sátorállítás vacsi sör, aztán dőltünk el. Azért az olasz kemping mellett futó sínpár nem fog hiányozni..

A szervezés már az elején látszik hogy nem egy angol verseny, de végül mindenki időben a helyén volt és a pontjaink is megvoltak a műszerekbe. Az első briefinget a starthelyen sikerült maratonira elhúzni, így 3 óra előtt nem sokkal startoltunk egy cca 85km-es feladatra, ami rögtön első nap hátra vitt minket a hegyek közé. Jó néhányszor repültem már itt, de ritka ez a jó idő ami ma volt. 2400 körüli alap, szép tiszta idő, kerülgettük a havas csúcsokat egész nap. A feladat egyébként Tolmin-Kozlovrob-Dreznica-Most na Soci-Stol-Kuk-Livek-Tolmin, megnéztünk mindent amit itt szoktunk :)

Én elég jól kaptam el az elejét, egy jó meglépéssel Susával és még két ernyővel az élen találtuk magunkat. Jó darabig együtt is repültünk, de aztán szereztek 100m magasságfölényt, innentől próbáltam behozni őket. Mi mindig a biztosnak tűnő úton a Krn karéjban mentünk, de két alkalommal is jobbnak bizonyult a rövidebb egyenes út, ahol behoztak minket, csak egyedül csirke voltam bevállalni. Az egyik ilyen pont az utolsó pontra kisiklásnál történt, kár volt kerülni, de egy necces lee oldalon végsiklással azért így is előtte maradtam a nagy részének. Éppen hogy beértem a célba, de ez egy kényelmes negyedik helyet eredményezett. Szerencsére akkora lemaradásokkal jöttek be az emberek, hogy az időkülönbségek miatt megszóródtak mögöttem a pontok, arról nem is beszélve hányan szívták be az utolsó pontot teljesen. Szerencsére Milán Rácz és Budai Peti is betolta, így a magyar csapat a második helyen nyitott.

Eredmények, Live tracking: ITT vagy a verseny FB oldalán.

British Open, Gemona – 6. nap, Task 6

74km, lassan indulóés teljesen kék felhő nélküli idővel. Szinte az egész feladat a hátsó hegyeken ment, 90%ban semmit nem csináltunk csak nyomtuk amennyire mertük keresztbe kasul. A neccesebb részek persze a völgy keresztezések voltak, de egészen az utolsó 10-15kmig szépen mentünk az élbolyban Sziszivel Milánnal Vértessel Rácssal. Egy szerencsétlen dűzni kerülésnél buktam 50 métert, és pont úgy jött ki hogy mindenkit megemelt, én meg már csak vergődtem. Mire Vértessel kiküzdöttük magunkat a hátsó hegyen az élboly elindult előre a starthely mögötti gerincre. Én hamarabb kiszálltam és követtem őket, Bali is nem sokkal később nekivágott. Annyira nyomogattam a gázt hogy mire a starthely mögé értünk utolértem őket, csak kb 200 méterrel alattuk voltam. Innentől már csak ki kellett előre a síkságra csúszni, majd fordulás és hátszélben be a célba. 

Mivel a műszer sima beérést írt, ráadásul még tudtam h a starthely is meg fog emelni elindultam tekerés nélkül a felettem lévőkkel. Az elsőkkel egy vonalban nyomtam a parkettát, vagy 2-3 jó termiken mentem át full gázon. Mikor közeledtünk a cilinderhez néztem is ahogy az első enzo2 lefordul róla. Majd jött a sokk, mivel a maradék boly rezzenéstelenül továbbrepült.. Vadul elkezdtem rádiózni, és azt az érzést nem tudom leírni amit akkor éreztem. 500 méteren voltam erős szembeszélben mikor kiderült, hogy nem írtam be a módosított cilindert a végére, és még két kilométert kellett volna repülnöm, majd ugyanannyit vissza ugye.  Itt tudtam hogy a dobogós helyezés az ugrott nekem, de megpróbáltam menteni a menthetőt. Már a fákat rugdostam, mikor valami gyenge becsippant. Még 60 méter kellett volna a pontig, és én hülye nem csináltam meg mert féltem h nem találom utána meg az emelést. Nagy nehezen kitekertem 600 méter fölé, de két km-et el is sodródtam a cél felé. Innen begyorsítóztam a pontig, de még egy lift már nem volt, le is currantam nem sokkal később. Amiket akkor kiabáltam inkább nem írom le :)

Nagyon  sajnálom még mindig hogy életem eddigi legjobban végigrepült versenyét így elszúrtam, simán dobogó lehetett volna belőle, 5 napot szinte hiba nélkül végigrepültem, így 13ik lettem. És mindezt azért, mert a műszeremet nem akartam többször ki be kapcsolni mert gyorsan merül :( (vannak még vele más gondok is, úgy néz ki vissza kell küldeni a gyártóhoz majd, hát nem ezt vártam egy méregdrága top műszertől..)

Viszont a jó teljesítmény a magyar csapatra is igaz, ennyire összhangban szerintem még nem repültünk. Milán 5ik lett, Sziszi Vértes 8-9 azt hiszem. Ha így folytatjuk lesznek még idén meglepetések!

A polish open ma kezdődik, úgyhogy új verseny új esélyek, én nagyon bízom benne hogy itt is ott leszünk az elejében. Nekem ráadásul utolsó verseny, max a szezon végén tudok talán elmenni még valahová, még egy ilyen malőr nem fér bele.

British Open, Gemona – 5. nap, Task 5

Eddigi legbikább meteóra mentünk fel. Persze nem pont olyan lett mint ígérték, de azért a párásság ellenére netto 100km lett a feladat. Végig kiélezett volt nagyon, sokat mentünk hegyeken, átsiklottuk a síkságot párszor a rázós szembeszélben, majd hogy a vége izgalmas legyen a széteső felhő nélküli időben még ki kellett menni a laposra a cél előtt. 

Magyarok többnyire nagyon jól mentünk az elejében, a vége felé süllyedtem meg kicsit a többiekhez képest, de itt már nem lépkedtünk a gyorsítóra, tekertük a 0,5öt is. Egy jó vonalválasztásnak köszönhetően végül Sziszivel egy körön tekerésztünk, Milán és az egyik angol nagykártya vagy 200 méterrel felettünk. Milán itt elindult egyedül a hegyre, mi azt hittük nagyon taskot akar nyerni, de mint kiderült kihagyott egy fordulópontot.. Én elindultam egy nagyon necces siklásra mert bíztam benne hogy tartani fog még kifelé szembeszélben, jöttek is velem a többiek de Sziszi nem nagyon merte neki nyomni, tényleg elég bevállalós volt az elindulásunk. Végül a magasabban lévő enzo2-k megelőztek, én negyediknek beestem elég neccesen, Sziszi is nem sokkal utánam. Milán szerencsére még a rádiózástól észbe kapott és ki tudott tekerni újra, negyed óra késéssel beverte utánunk.

100km hibátlan repülés, végig nagyon élveztem de el is fáradtam rendesen. Utolsó napot overall negyedik helyről vártam :)

British Open, Gemona – 4. nap, Task 4

Egész éjjel verte az eső a sátrakat, még reggel is csepergett. Tudtuk hogy ma nem nagyon lesz nap, egyedül Sziszi bizakodott hogy délutánra jó lehet még. A 9 órás briefingen is esőt jósoltak későbbre is, de azért nem fújták le egyből a napot, úgy döntöttek délig kivárnak. Addig meghallgattunk egy előadást a versenyműszerekről, illetve ellestünk egy két beállítást azoktól akik már régebb óta használják.

Délben még mindig összefüggő felhőzet alatt úgy döntöttek felmegyünk. Hideg is volt, hátszél is a starthelyen, de a síkság felett kezdett élni az idő. Viszonylag rövid feladatot írtak ide ki, az elsők között startolva még a fentmaradásért is kellett küzdeni, de aztán kisütött a nap és nagyon bebikkant a hegy. Gyönyörű felhőkép mellett indultunk el, Sziszivel gyakorlatilag az első helyen voltunk 10km után. Sajnos nála nem volt rádió, így mikor én jobbos kurzust akkartam választani ő a boly többi tagjával balra indult, én meg birka voltam és utánuk fordultam. Pechünkre semmit nem találtunk, akik mögöttünk jöttek elmentek jobbra (Ráccsal az élen) azok kitekertek simán, mi meg alájuk csúszhattunk be. 

Innen derekasan küzdöttünk, szerintem én mindent megtettem a felzárkózásért, kétszer is megléptem a bolyomtól és parkkettán beértem az elsőket, de egyik alkalommal sem volt szerencsém és a szép nagy felhők alatt már semmi sem volt mire odaértem, így megint a nyakamban lihegtek a többiek. Ilyen rövid feladaton nagy csodát már nem lehetett várni, de legalább az utolsó húzásom bejött. Még azt írta a műszer hogy 10es siklószám kell a célig, én bevállaltam az előző napokból kiindulva és mindenkit otthagytam, még Milánt is behoztam, szinte együtt értünk be. Rácz harmadik lett, Vértes is nem sokkal mögötte, jól kapták el nagyon. Én végül 11ik lettem, ami egy ekkora fekete péter után nem rossz.

Sajnos a napot beárnyékolta a leszállásom, már 50 méterről kiabáltam egy szerencsétlen litván gyereknek, de akkora fasz volt hogy a két focipályányi leszállóból kiszorított, majd amikor egy méterre voltam a földtől belém jött hátulról. Nekünk semmi bajunk nem lett, de gyakorlatilag szanaszét szaggatta a zsír új ernyőmet :( El se akarta ismerni először, inkább elsétáltam onnan nehogy pofánverjem, de szerencsére 20 pilóta látta, meglátjuk hogy tudunk-e valamit intézni a biztosítójától, de ettől még új nem lesz az ernyőm.. Az angolok viszont végtelenül korrektek voltak, én leültem kajálni de 5 perc múlva mire visszanéztem már 4en dolgoztak rajta, a legnagyobb nevek, egy ernyőtervező arc vezényletével két óra alatt repülhető állapotba hozták a cuccot.

Összetettben még ilyen jól soha nem állt a magyar csapat, 4en vagyunk talán első 15ben, én most a 7ik helyről indítom az utolsó előtti napot :)

Infók a versenyről ITT